Amiről a krónikák mesélnek: Mátyás király levele a német választófejedelmeknek (1482)

Nyitókép: Magyar nehézgyalogság Mátyás király korából (Somogyi Győző rajza – részlet)

Hunyadi Mátyás 1482 elején újfent hadba vonult a német-római császár, (Habsburg) III. Frigyes ellen. Míg a magyar főerők Pozsonytól nyugatra a stratégiailag fontos Hainburg erősségét ostromolták, addig a déli végeken egy 10 ezer fős török sereg tört be a Délvidékre. Kinizsi Pál szeptember 9-én döntő vereséget mért ezekre az erőkre.

Ezalatt Mátyás személyesen kereste fel a hainburgi ostromtábort, hogy a katonai hadműveletek irányítását átvegye. Miután csapatai a várostól nyugatra 23-án Altenburg magasságában diadalmaskodtak Frigyes felmentőserege felett, a szeptemberi hónap katonai sikertörténete komoly ütőkártyát adott a magyar király kezébe. Mátyás feltehetően a német-római császári cím megszerzésére törekedett, így az időpont most nagyon kedvezőnek ígérkezett a német választófejedelmek meggyőzésére.

Mátyás levele, melyet ma „politikai lobbinak” vagy nyomásgyakorlásnak neveznénk, erőt és stabilitást sugároz, a kereszténység pajzsát magasra tartva; ellenben nem győzi elégszer kihangsúlyozni ellenlábasa – III. Frigyes – megbízhatatlan, sőt áruló magatartását:

   

Hunyadi Mátyás 1482-es ausztriai hadjárata: S nyögte Mátyás bús hadát … Hainburg büszke vára

Nem kételkedünk abban, hogy testvérségtek szívesen hallanak a kereszténység ügyének sikereiről; nyilván nem örültök kevésbé annak sem, amit a közös ellenség kárára viszünk véghez mindnyájunk üdve érdekében. Tudatni kívánjuk tehát, hogy a napokban bizonyos jó híreket kaptunk birodalmunk alsó részéből Kinizsi Páltól, akit csapataink vezéreként tartunk ott a törökök ellen.

A hónap hatodik napján tízezer török özönlött a Dunán át Temesvár felé öt vajda vezérletével, akik a szomszédos területeket uralták. Nem tartottak semmitől: Kinizsi Pált váratlanul érte a támadás, sebtében fogta össze az embereit. Jól körülkémlelhették a területet és a várat, amelyet épp felújítani készülünk; bizakodva érkeztek a határ szélére. Még el is hagyták kissé Temesvárt, hogy gyorsan kifosszanak nyolc-tíz falut, aztán zsákmánnyal megrakodva igyekeztek visszafelé.

Kapitányunk eközben sietve összegyűjtötte a különböző helyekre szétküldött csapatokat, és felkészülten várta a visszatérőket. Amikor pedig azok e hó kilencedikén Becse várához érkeztek (1), a mieink lecsaptak rájuk, és úgy tönkreverték őket, hogy csaknem mindegyikük meghalt vagy foglyul esett; abból a hatalmas seregből csak kevesen menthették futással az életüket. A hírek szerint többen a közeli nádasba menekültek, rájuk állítólag máig vadásznak a mieink. […]

Hunyadi Mátyás legendás zsoldosai – Mitől volt “fekete” a Fekete Sereg?

Seregünk vezére pedig mindjárt a győzelem után átvonult az ellenség területére, s most tovább üldözi őket, miközben gondja van a tábor megerősítésére is. Mindezt azért tudattuk testvérségtekkel, hogy lássátok, itteni elfoglaltságunk és egyéb tennivalónk ellenére sem hanyagoljuk el a kereszténység ügyét, amely talán még reménytelibb lehetne, ha más keresztény uralkodók is, felhagyva a belvillongásokkal és magánháborúkkal, összefognának e szent és jelentős ügy érdekében (2).

E sorokat hadseregünk hainburgi táborából írjuk; Hainburgot ostrommal csatoltuk birodalmunkhoz és koronánkhoz, ősi királyi jogunknak akarva ezzel érvényt szerezni. Itt, országunk valódi határán belül törtek most ránk a császár csapatai, de megtorpantak annál a védvonalnál, melyet éppenséggel számukra készítettünk nagy tisztelettel (3).

Tegnapelőtt, amikor tábort bontva elindultak Bruckból, elálltuk katonáinkkal az útjukat: emberségesen akartuk őket ártalmatlanná tenni. Azonban letértek Magyarország felé. Akkor közelebb vertük táborunkat hozzájuk, és igen barátságosan bántunk velük (4). Amint fölfedeztük, hogy közöttük van néhány más testvérünk és barátunk katonáival együtt testvérségtek csapatai is, éppenséggel nem gyanítottuk, hogy ellenséggel állunk szemben (5).

De nem akarták sokáig vendégszeretetünket élvezni. Tegnap hajnalban szépen visszavonultak azon az úton, melyen jöttek, Bruck városáig. Persze a nyomukba eredtünk, mert még égett bennünk a vágy, hogy ne panaszkodjanak udvariatlanságunk miatt, de szíves szándékainkat nem méltányolták csöppet sem (6).

Mindezt azért hoztuk testvérségtek értésére, hogy ha netán rosszindulatúan, elferdítve mondanák el a történteket, tudjátok meg: ez az igazság, nem más. Egyébként fel vagyunk készülve arra, hogy […] mindannyiszor elfogjuk és szeretettel kitessékeljük a császári felség csapatait, akárhányszor jönnének is – hacsak idejében nem hordják el az irhájukat. Éljetek boldogan!

Seregeink táborából, Hainburg ostromakor, 1482. szeptember 25-én

Jegyzetek:

(1) Ma Óbecse (Szerbia) – az 1482. szeptember 9-i ütközet után a vert török sereg Szendrő irányába vonult vissza.

(2) Mátyás itt ellenfelére, (Habsburg) III. Frigyes német-római császárra gondol.

(3) A magyar csapatok Hainburg-tól nyugatra a mai Bad Deutsch-Altenburg területén egy árokkal megerősített földsáncot emeltek. Július 29-ének éjjelén egy élelemmel és fegyverekkel megrakott császári szekérszállítmány kísérelt meg átjutni az ostromgyűrűn nyugat felől, de a vállalkozás kudarcot vallott az altenburgi földsáncnál. Szeptember közepén egy erős császári felmentősereg újra a sáncnál próbálkozott – sikertelenül.

(4) Mátyás szeptember 23-án éjjel tüzérséggel lövette az osztrák tábort.

(5) A szász választófejedelem és a rajnai palotagróf által eredetileg a török elleni harcra szánt segédcsapatok csatlakoztak Frigyes seregéhez – ezekre gondolhatott Mátyás király. Továbbá Frigyes fia, I. Miksa, burgundi pénzen külföldi (német-római) zsoldosokat küldött apja megsegítésére.

(6) A demoralizált császári sereg a magyar könnyűlovasság (egyébként nem engedélyezett) nyomása alatt Bruck felé vonult. A támadást Haraszti Ferenc és Buzlai Mózes vezették.

Forrás: Mátyás király levelei, No. 133 (2).

Orbán Gábor, MA