Nyitókép: Benedek Lajos tábornok csatába vezeti a cs. kir. 39. „Dom Miguel“ gyalogezredet 1859. június 24-én. (ÖNB)
1859 tavaszán Ausztria megelőző katonai csapást indított Észak-Itáliában a magyar származású Gyulai Ferenc táborszernagy parancsnoksága alatt, hogy még a francia erők beérkezte előtt vereséget mérjen a gyengébb szárd (olasz) erőkre. Több kisebb ütközetet követően azonban az osztrákok vereséget szenvedtek a magenta-i csatában a beérkező franciáktól, így a császári-királyi főerők kelet felé vonultak vissza. Gyulait leváltották, helyét a hadsereg élén a fiatal császár, Ferenc József vette át.
Az immár (nagyjából) egyesült osztrák haderő 1859. június 24-én csatát vállalt a Solferino-San-Martino vonalon. Míg a harctér déli szektorában a francia csapatok felgöngyölték a cs. kir. alakulatokat, az északi szektorban a Benedek Lajos tábornok parancsnoksága alatt álló cs. kir. 8. hadtest órákon át feltartóztatta a létszámfölényben lévő olasz főerőket, miáltal Benedek a Monarchia becsületének megmentőjévé vált az egyébként vesztes háborúban. 1859 és 1866 között méltán viselte a “Solferino oroszlánja” nevet.
A nagyságos II. Hadsereg-Parancsnokságnak
Salionze, 1859. június 25. (szombat), hajnali 02:15 órakor
A 8. hadtest a tegnapi pénteki nap folyamán, a hó 24. napján, reggel fél hét és este fél kilenc között mintegy 14 hosszú órán keresztül végtelen bravúrral és szívós hősiességgel verekedett, az ellenfelet ismételt rohamokkal Pozzolengo körzetéből a san martino-i álláson túl verte vissza, majd ott védelembe rendezkedve két jelentős ellenséges támadást tört meg. A Hadsereg-Parancsnokság délután 15 órakor keltezett utasítását egy óra múltán (16:00) kézhez kapta, melyben az általános hadihelyzet kedvezőtlen fordulata miatt a Mincio mögé történő visszavonulás parancsoltatott meg.
A 8. hadtest azt a parancsot kapta, hogy harcolva vonuljon vissza Salionze felé. Az ellenfél minden támadás alkalmával friss egységeket dobott harcba és délután 16 óra környékén mindössze mintegy 2000 lépésnyire állott tőlünk, készen egy újabb rohamra. A katonai becsületem nem engedhette meg, hogy harc nélkül hátráljak és a hadtest visszavonása fényes nappal egyébként is veszélyesnek bizonyult.
A 8. hadtest így a san-martino-i állásokban maradt […] a jelentős tüzérséggel és új egységekkel megerősített ellenség ellenében. Csak miután a nap nyugovóra tért, csak miután a balszárnyunkat – sőt a hátunkat – fenyegették, és az ellenség ágyúval lőtte állásainkat, parancsoltam meg az ütegeinknek és a csapatoknak a fokozatos visszavonulást Pozzolengo irányába.
Pozzolengo-nál a csapatok egy része pontonhídon kelt át Salienzo-ba, a másik részt azonban, mindenekelőtt a hadtest teljes tartalék-tüzérségét Peschiera felé irányítottam. Hajnali 2 óra 15 perckor az utolsó egységek is átkeltek a hadihídon […], így az átkelőt elbontottuk. […]
A 8. hadtest olyan vitézségről és főleg olyan […] szívósságról tett tanúbizonyságot a 14 órás harcban, amire én, megvallom, alig találok megfelelő szavakat. Jobb eredményeket érdemeltünk volna […], mi voltunk a győzők és mégis hátra kellett hagynunk a véráztatta harcmezőt.
Részletes jelentést csak kis pihenő után tudok küldeni, ahogy a dicső katonáink legdicsőbbjeinek neveit is csak később tudom megnevezni és kitüntetésre felterjeszteni. Azonban már most meg tudom és meg kell említenem Berger tábornokot és Lippert vezérőrnagyot, a teljes tüzérséget, a “Rainer-“, a “Dom Miguel-“, a “Szász-Koronaherceg-“ gyalogezredeket, valamint a 5. császárvadász- és 9. vadász-zászlóaljakat. […]
Amit a hadtest veszteségben elszenvedett, természetesen jelen pillanatban még nem látható be, de tudomásom szerint se tábornok, se vezérkari tiszt nincs a halottak között. Egy, legfejjebb két használhatatlanná tett ágyú lehet a hadianyag veszteségünk. Ellenben több mint 400 foglyot ejtettünk. […]
A friss egységekkel megerősített ellenség (estig mindössze piemontiak) egészen jól harcolt, a veszteségei mindazonáltal biztosan végtelenül magasak. A tüzérségük tömör ágyúgolyókkal és robbanólövedékekkel tüzelt, de igencsak magasra lőttek – a kartácstüzüket jobban irányozták.
Benedek, tábornok
Forrás: Benedeks Bericht über die Schlacht von Solferino (Friedjung 244ff).
Orbán Gábor, MA
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.