Elza
  • HUF: 364.83
  • USD: 1.13
  • 5 °C
  • 8 °C
Történelem

Visszajátsszuk a történelmet: Königgrätz nyomában (1866)

Ma 155 éve vívták a csehországi Königgrätz erődje mellett a 19. század egyik legnagyobb csatáját

Nyitókép: A „holtak ütege” a königgrätz-i csatában (Carl Röchling)

 

1866. július 3-a a hadtörténelem mérföldköve. Ezen a napon ütközött meg a Benedek Lajos táborszernagy vezette cs. kir. Északi-Hadsereg a porosz főerőkkel a csehországi Königgrätz (Hradec Králové) erődjétől nyugatra elterülő enyhén dombos vidéken. A mintegy tizenkét órás összecsapás végére, melyben hozzávetőleg 430 ezer katona vett részt, a két fél együttes vesztesége elérte az 53 ezer főt. Königgrätz egy fogalom – osztrák szemszögből a vereség, a (valódi) nagyhatalmi státusztól való búcsú fogalma.

 

Habár nagybetűs történelmet írt, a königgrätz-i csatára máig a hadtörténelem mostohagyermekeként tekintenek. Míg a modern osztrák (had-)történetírás egyre inkább a Habsburg Monarchia utáni időkre fókuszál, addig a magyar történelemben Königgrätz mindössze egy félmondat az 1867-es kiegyezés útján. Csehországban eközben évről-évre összegyűlnek a hadtörténelem szerelmesei, hogy megemlékezzenek a 19. század egyik legnagyobb csatájáról és annak tragikus mozzanatairól.

 

Az általános hadihelyzet

 

1866 nyarán, több hónapnyi üzengetés és katonai készülődést követően háborús konfliktus tört ki Ausztria és az egyre erősődő Poroszország között a Német Szövetség jövőjét illetően. Habár a két ország két évvel korábban még szövetségesként verekedett Schleswig tartományban a dán csapatok ellen, az osztrák-porosz rivalizálás II. (Nagy) Frigyes porosz király óta meghatározta Bécs és Berlin kapcsolatát.

 

Az Osztrák Császárság kétfrontos háborúra készült. Míg délen a poroszok oldalán hadba lépő Olasz Királyság csapatait a gyengébb cs. kir. Déli-Hadseregnek kellett megállítania, addig a csehországi főhadszíntéren a Benedek Lajos táborszernagy vezette cs. kir. Északi-Hadseregre várt a feladat, hogy megsemmisítse a poroszok három hadseregét. A több mint 230 ezer embert számláló Északi-Hadsereg az addigi legnagyobb haderő volt, amit a Habsburg Monarchia valaha felállított.

 

Visszajátsszuk a történelmet: A cs. kir. 19. „győri“ gyalogezred részvétele a custozza-i csatában (1866)

 

Bécs hibás stratégiai elgondolása akkor kezdett nyilvánvalóvá válni, amikor 1866. június 23-án a poroszok támadásával megindultak a tényleges hadműveletek Ausztria ellen. Benedek csapatainak zöme ekkor még úton volt az olmütz-i összpontosítási körzetből, így se elegendő egység, se idő nem állt rendelkezésére az azonnali katonai válaszra. Egy hét leforgása alatt gyors egymásutánban tíz nagyobb ütközetre került sor, amelyek közül csak a trautenau-i ütközet (június 27.) hozott rövidéletű osztrák sikert. Az Északi-Hadsereg amúgy sem túl ambíciózus hadműveleti terve egy szempillantás alatt összeomlott, így Benedek elrendelte a visszavonulást Königgrätz, majd Pardubitz és onnan Olmütz irányába.

 

A csata előtti napok

 

1866. július 1-jén az osztrák csapatok zöme (egyes alakulatok csak július 2-án kora hajnalban) a kiadott visszavonulási parancsnak megfelelően megérkeztek a Königgrätz-től nyugatra elterülő kissé dombos, erdőkkel tarkított területre. A cs. kir. főhadiszállás Königgrätz „Prága” nevű elővárosának egyik vendéglőjében rendezkedett be – Benedek Lajos innen küldte híres táviratát Bécsbe, melyben azt kérte Ferenc József császártól, hogy kerüljön, amibe kerül, de kössön békét a poroszokkal, mert a hadsereg katasztrófája elkerülhetetlen. A kérést Bécs természetesen visszautasította.

 

A megerőltető menetelést követően július 2-a pihenőnap volt az osztrák táborban. A főparancsnok délben „haditanács”-nak mondott megbeszélésére hívta a hadtestparancsnokait, ám a valódi hadihelyzetet érintő kérdéseket nem említette. Ehelyett Benedek arról beszélt, hogy a súlyosbodó vízhiány miatt pár nap múlva folytatni kell a visszavonulást Pardubitz irányába.

 

Cs. kir. gyalogosok menetfelszerelésben (ÖNB – részlet).

 

Az osztrák felderítők jelentései szerint azonban az üldöző porosz haderő előörsei immár olyan közel kerültek a saját csapatok pihenőkörleteihez, hogy a harcérintkezés nem napok, hanem mindössze órák kérdése volt. A csapatok harcrendbe állítását célzó parancs kidolgozása egész estig eltartott, a parancsnokok így csak a csata napján kapták kézhez az igencsak szűkszavúra (az egyes hadtestek egy-két mondatos, összefüggések nélküli parancs szerint álltak fel) sikeredett ordre de bataille-t.

 

Königgrätz: a centrum

 

06:30 – Reggel 6 óra 30 perckor egy magányos osztrák üteg tüzet nyit a felvonuló porosz 1. hadsereg 8. hadosztályára, ezzel megkezdődik a 19. század egyik legvéresebb és legnagyobb csatája. Ekkor az osztrák csapatok döntő hányada még a táborban tartózkodik és a reggelire vár. A csata „álmosan” indul, hiszen a centrumban mindössze négy üteg (32 ágyú) tüzel, miközben a formálódó osztrák arcvonal lábánál elterülő falvakba három cs. kir. dandár nyomul be, hogy lelassítsa a poroszokat és időt adjon az osztrák főerőknek harcrendbe állni.

 

08:00 – Nyolc óra után a három előretolt cs. kir. dandárt valóban négy porosz hadosztály támadja meg és kétórás harcot követően fokozatosan az osztrák centrumba szorítja vissza. A dandárok nagyobb veszteség nélkül, rendezetten csatlakoznak a főerőkhöz.

 

09:00 – 10:00 – A centrumban a cs. kir. 3. és 10. hadtest 44 ezer katonája áll fel. Közben az osztrák tüzérség kezdeti 32 ágyúját előbb 136, majd 160 ágyús fölényre növeli és azidáig soha nem látott zárótüzet zúdít a porosz arcvonalra. Az ellenfél 42, majd délutántól 132 ágyúval válaszol.

 

10:00 – 12:00 – A heves tüzérségi tűzben a porosz előrenyomulás elakad, a kétségbeesett csapatok a Hola-erdőben és a Bistritz menti falvakban keresnek menedéket. Több egység türelmét vesztve az osztrák centrumnak ront, iszonyatos veszteségeket szenvedve.

 

A poroszok sikertelenségét látva azonban két osztrák ezred is felbátorodik és önkényes módon a biztonságos állást elhagyva a Hola-erdő felé támad, melyet a poroszok elhárító tüze hamar visszavonulásra kényszerít. A centrum győztese a déli órákig egyértelműen az osztrák tüzérség.

 

Amiről a krónikák mesélnek: Benedek Lajos táborszernagy jelentése a königgrätz-i csatavesztésről

 

Königgrätz – a jobbszárny

 

07:00 – Mielőtt az osztrák centrumban komolyabb méreteket öltene a küzdelem, a jobbszárny előretolt egységei már harcban állnak a poroszokkal. A porosz 7. hadosztály hajnali 2 órakor hagyja el körleteit és reggelre az osztrák előörsöket maga előtt tolva behatol a nagy kiterjedésű Swíb- (vagy Swiep-) erdőbe.

 

08:00 – Az osztrák jobbszárnyat képező cs. kir. 4. és 2. hadtest, valamint a 2. könnyű lovas-hadosztály  – összesen 55 ezer ember – reggel 8 órától áll csatasorba, de a két hadtest parancsnoka a terepet nem megfelelőnek tartva balra, a centrummal egyvonalba menetel és a poroszok kiverését tervezi a Swíb-erdőből.

 

08:00-10:00 – A Swíb keleti vonala ellen több sikertelen zászlóaljméretű osztrák roham indul, amit a porosz 7. hadosztály könnyedén visszaver.

 

09:30 – A cs. kir. 4. hadtest parancsnoka, Festetics Tassziló tábornok súlyosan megsebesül, a hadtest vezetését helyettese, Anton Mollinary tábornok veszi át. Mollinary-nak rögeszméjévé válik a stratégiailag kevésbé fontos Swíb elfoglalása.

 

10:0011:00 – Mollinary parancsára a 4. hadtest két dandárja támadja az erdő déli és délkeleti részét. Az osztrák rohamoszlopok betörnek az erdőbe, de az alakzatok felbomlanak. A támadást 11 órakor a 2. hadtest két dandárja felújítja – kevés sikerrel.

 

11:00 – A josefstadt-i erőd ezalatt azt jelenti, hogy északról a porosz koronaherceg 2. hadseregének menetoszlopai az osztrák jobbszárny felé tartanak. Benedek Lajos azonnali parancsot küld a 2. és 4. hadtestnek, hogy térjenek vissza az eredeti harcrendbe, ami se Mollinary-nak, se a 2. hadtest parancsnokának, Karl von Thun-Hohenstein grófnak, sincs az ínyére. Mollinary még Benedek harcálláspontját is felkeresi, hogy személyesen tiltakozzon.

 

12:30- 14:00 – A 2. és 4. hadtest a porosz 2. hadsereg beérkező három hadosztályának nyomása alatt harcban vonul vissza az eredeti harcrendbe. A 2. hadtest és a 2. könnyű lovas-hadosztály azonban átkel az Elbán és magára hagyja az osztrák jobbszárnyat immár egyedül tartó 4. hadtestet.

 

15:00 – Habár a porosz 2. hadsereg csak mintegy 45 ezer embere van harcban, az osztrák jobbszárny fokozatosan felbomlik, majd az Északi-Hadsereg fő védelmi pontja, Chlum, röviddel 15 óra előtt szintén elesik. A centrumban álló 3. és 10. hadtest erre megkezdi a visszavonulást Königgrätz irányába – nyomukban az újra megindult porosz 1. hadsereggel.

 

Chlum látképe. (Körkép.sk/Orbán Gábor)

 

Königgrätz – a balszárny

 

07:00 – 09:00 – Benedek az Északi-Hadsereg balszárnyának védelmével a szövetséges szász hadtestet és a cs. kir. 8. hadtestet illetve az 1. könnyű lovas-hadosztályt – összesen mintegy 34 ezer ember – bízza meg. A védelem helyzetét ezen a szakaszon nehezíti az a tény, hogy a 8. hadtest a csatatér északi részén táborozik és órákba telik, míg a terepet átszelve megérkezik az előírt állásokba.

 

Reggel 7 óra 30 perckor a szász előörsök a balszárnyon is harcérintkezést jelentenek, ezen a ponton a porosz Elba-Hadsereg három hadosztálya próbál áttörni.

 

09:00 – 12:00 – Az ütközet a balszárnyon csak lassan bontakozik ki, ami annak tudható be, hogy a porosz vezénylő tábornok a centrum osztrák zárótüzét látva a porosz 1. hadsereg visszavonulásától tart. Délig két porosz hadosztály próbálkozik oldalazó átkarolásokkal, de a problus-i szász védelem kemény diónak bizonyul.

 

12:00 – 15:00 – A poroszok gyengeségét látva, Albert szász koronaherceg ellentámadást tervez délnyugati irányba, ám a szász roham hamarosan elakad, miután a szászokat fedező cs. kir. 8. hadtest alakulatai oldaltüzet kapnak és megfutnak. A szászok fegyelmezetten vonulnak vissza Problus irányába, ami azonban heves harcok után 15 óra körül elesik.

 

Három osztrák-szász dandár ellentámadása sem menti meg a helyzetet, így délután 15 órakor az Északi-Hadsereg teljes jobbszárnya, centruma és a balszárnya is felbomlik. Benedeknek már csak a tartalékok állnak a rendelkezésére.

 

A königgrätz-i csata erősen stilizált ábrázolása. (Georg Bleibtreu/DHM)

 

Az osztrák tartalékok támadása

 

Benedek Lajosnak röviddel 15 óra után jelentik Chlum elestét. Miután a falu közelében álló osztrák zászlóaljak ereje kevésnek bizonyult egy ellenlökésre, Benedek a hadsereg tartalékát veti be. Az 1. és 6. hadtest alakulatai, valamint három nehéz lovas-hadosztály és a tartalék-tüzérség mintegy 59 ezer embert és 320 ágyút számlál. Az eredeti terv szerint ezek az egységek akkor indultak volna általános támadásra, amikor a centrumban álló porosz 1. hadsereg összeomlik.

 

Az Északi-Hadsereg szárnyainak felbomlása és a porosz koronaherceg felbukkanása a harctéren azonban keresztülhúzza ezeket a számításokat.

 

15:0016:00 – A cs. kir. 6. hadtest dandárai egymás után támadják Chlum-ot, de a porosz erősítés beérkeztével az elért sikerek tiszavirág életűnek bizonyulnak. Ekkor az 1. hadtest három dandárja indul meg, hogy most már legalább a saját csapatok visszavonulását fedezze, ám a hadtest alig 20 perc leforgása alatt 10 ezer embert és 40 ágyút veszít.

 

Hogy a menekülő osztrákokat elfogja, két porosz lovas-hadosztály kel át a Bistritz-en, de a cs. kir. 1. és 3. nehéz lovas-hadosztály önfeláldozásának hála meghiúsul a porosz üldözés.

 

Amiről a krónikák mesélnek: Visszaemlékezés az 1866-os königgrätz-i csatára

 

16:00 – 18:00 – Eközben a harcrend teljes felbomlásával óriási pánik tör ki a königgrätz-i erőd irányába menekülők között. A bajt tetézi, hogy Leopold von Weigl vezérőrnagy (a königgrätz-i erőd parancsnoka) attól tartva, hogy a poroszok a menekülők „szélárnyékában” elérik a védműveket, lezáratja az erőd kapuit és az ott feltorlódott mintegy 50.000 osztrák katonát csak az esti órákban engedi át.

 

Benedek Lajos valamikor 17 és 18 óra között hagyja el a csatateret. A csapatok legnagyobb része az erődtől délre kel át az Elbán és július 4-én eléri Holitz-ot.

 

A csata után

 

A königgrätz-i csatában az osztrák fél összvesztesége elérte a 43 ezer főt. Ezen felül 6 ezer ló és 187 ágyú is odaveszett. A szövetséges szászok 1500 embert veszítettek, míg a győztes poroszok veszteséglistáját 9 ezer ember és 939 ló terhelte.

 

Benedek, többek közt a porosz fél lassú reagálásának köszönhetően, és a nagy veszteségek ellenére is, egészben tudta tartani csapatait és Olmütz-ön, majd a Vág-völgyén keresztül Bécsbe vezette az Északi-Hadsereget, ahol Albrecht főherceg parancsoksága alatt július végén az átszervezett cs. kir. Duna-Hadsereg újra 220 ezer főt és 800 ágyút számlált.

 

Az 1866. július 22-én megkötött nikolsburg-i fegyverszüneti egyezménnyel mindazonáltal újra a diplomácia vette át az irányítást, így a tervezett nagy „bécsi csata” végül elmaradt. Königgrätz csak és kizárólag ezután vált „döntő” csatává.

 

Orbán Gábor, MA

 

Hadtörténész, 2017 és 2019 között az Osztrák Szövetségi Hadsereg (Bundesheer) szakmunkatársa, számtalan német nyelvű tudományos cikk és kiadvány szerzője. Szakterülete a 19. század hadászata illetve gyalogsági harcászata.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 13 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kommentek

hugo
2021. Júl. 04. 22:52

Nagyon jó az írás,de a csata vége Sadovánál dólt el.A pororoszok már hátul toltós puskákat használtak !!! Menjenek fel a "Zerge hegyre Pozsonyba"a volt músánc rétre,onnan a Vaskút felé vezetó úton van /ha még ott van ?/egy emlékmú a 1866 ra emlékeztet !!!!

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket