Amiről a krónikák mesélnek: Benedek Lajos táborszernagy levele hitvesének (1866. július 12.)

Nyitókép: Benedek Lajos táborszernagy portréja Ludwig Angerer fotóján. (wikipedia-részlet)

Az 1866. július 3-án megvívott vesztes königgrätz-i csatát követően a Benedek Lajos táborszernagy vezette cs. kir. Északi-Hadsereg előbb a morvaországi Olmütz megerődített táborába, majd onnan a Vág-völgyén keresztül Pozsonyon át Bécshez vonult.

Az 1866-os hadjárat rövid ideje alatt Benedek összesen 20 darab levelet írt hitvesének, Julie Benedeknek, ami híven visszatükrözi a fővezér belső harcát önmagával és a rá nehezedő elvárásokkal. Bár a háború előtt többször szót emelt a poroszokkal történő fegyveres megmérettetés ellen, ám tanácsa süket fülekre talált. Majd 1866 áprilisának végén a császár személyes nyomására elvállalta a poroszok ellen felvonuló cs. kir. Északi-Hadsereg irányítását.

A hadjárat kezdetével a sorsába beletörődött Benedek hadműveleti szinten hibát hibára halmozott. Vezérkari főnöke, Gideon von Krismanić, befolyása alá kerülve, a főparancsnok önmagába fordult és alparancsnokaival sem kommunikált. A július 12-én kelt levél egy különleges betekintést enged a tragikus sorsú, de az uralkodóhoz mindvégig hű katona lelki világába.

   

Amiről a krónikák mesélnek: Visszaemlékezés az 1866-os königgrätz-i csatára

Olmütz, 1866. július 12-én

Ma, én kedves kis Julie-m (1), 62 éves lettem. Mindig sokat gondolok Rád, de főleg ezen a napon, amikor is – különös tekintettel Reád – megfontoltan kijelenthetem: jobb lett volna, ha ma egy évvel fiatalabb lehetnék. Te szegény gyermek! Fájdalmadat duplán átérzem, míg én a sorsomat férfias belenyugvással viselni tanultam.

Azt hittem, adatik számomra egy zavartalan félóra, hogy írjak Neked, de sajnos a szász koronaherceg (2) meglátogatott és egy teljes órát is elrabolt az időmből. A történések naponta változnak, így jelen pillanatban nem is tudok mást mondani, minthogy kimondhatatlanul szeretlek, lélekben és testben is egészséges vagyok, és a bizonytalan jövő felé nyugalommal tekintek. – Moritz Müller egészen megnyugtató híreket küldött nekem fivére állapotát illetően. (3)

Most azonban arra kérlek, hogy ne aggódj túlzottan értem, hiszen se Ausztria, se az én sorsomat nem tudod megváltoztatni. Ha egyszer még visszatérnék Hozzád, légy velem elnéző, türelmes és barátságos – erre kérlek Téged. Ha viszont nem térnék vissza többé, szentelj emlékemnek egy bánatos, de baráti pillanatot és kíméld magadat. Tartsd meg bölcsességed és légy Isten alázatos szolgája.

Ha Bécsbe érkeznék, azonnal küldetek utánad. Ellenben ha valami baj történne velem, azt bizonyosan hamarján megtudod. Azonban ha nincs hír felőlem – se levél, se sürgöny – akkor annál nyugodtabb lehetsz, hiszen ez esetben bizonyosan egészséges vagyok. Hogy velem mi fog történni, ha Albrecht főherceg átveszi az egyesített hadsereg parancsnokságát, még nem tudom. – Arra kértem a császárt, hogy rendelkezzen felettem belátása szerint.

És most, hogy mindent elmondtam, amit kellett, arra szeretnélek már csak kérni, hogy üdvözöld nevemben a jó derék Gustav-ot és Körner professzor urat – és neked, drága Julie, köszönöm mindazt a szeretetet és együttérzést, amivel az életben mindig támogattál. Áldjon meg az Isten, ahogy én is áldani foglak életem utolsó pillanatában.

Egyébként hiszem és remélem, hogy még látni fog Téged a Te:

Louis-od

Jegyzetek:

• Julie Benedek (1811-1895), született von Woyna. A házasságkötés időpontja: 1841.

• Albert szász koronaherceg (1828-1902), 1873-tól haláláig a Szász Királyság uralkodója.

• Eugen von Müller, Benedek táborszernagy szárnysegédje, súlyosan megsebesült a königgrätz-i csatában (július 3.). Túlélte a háborút, valószínűleg az egyedüli személy volt, akinek Benedek nyilatkozott a háborús vereséggel kapcsolatban. Müller röviddel halála előtt minden dokumentumot megsemmisített és a „titkot” magával vitte a sírba.

Orbá Gábor, MA

Visszajátsszuk a történelmet: Königgrätz nyomában (1866)

Amiről a krónikák mesélnek: Benedek Lajos táborszernagy jelentése a königgrätz-i csatavesztésről