Nyitókép: Egy német Heinkel HE 111 típusú kétmotoros bombázó és egy lengyel PZL 11 vadászgép párharca (reprofoto)
A második világháború kezdete az átszervezés időszakában találta a lengyel légierőt, így amikor a náci Németország 1939. szeptember 1-jén lerohanta Lengyelországot, a légierő komoly technikai és taktikai problémákkal küzdött.
Mindamellett a lengyel pilóták bravúros teljesítményt nyújtottak a rövid hadjárat során és a német propagandával ellentétben, miszerint a lengyel légierő az invázió első napjaiban megsemmisült, több sikert is elértek. Szeptember 1-jén 50 elavult lengyel vadászgép szállt fel Varsó környékéről, hogy egy, a lengyel főváros felé tartó 200 gépes német köteléket feltartóztasson. A német bombázók a lengyelek elszántságát látva még a célpont előtt kioldották bombáikat és Kelet-Poroszország felé távoztak. Két nappal később légiharc alakult ki a két fél vadászai között, mely során a lengyel pilóták – igaz öt gépük elvesztése árán – két modern német gépet lőttek le.
A Varsó védelmével megbízott vadászdandár pilótái egészen szeptember 7-ig védték a főváros légterét, majd a hadsereg támogatására irányították át őket. Visszaemlékezéseik különös képet festenek a második világháború első napjairól.
Gustaw „Gus” Sidorowicz a Luftwaffe gépeivel való első találkozásáról:
„A szívem hevesen vert. Azt kérdeztük magunktól, hogy vajon vadászkísérettel jönnek-e vagy sem? Elértük a Bug and Narew folyók vonalát. Alattam repülőgép-alakzatokat láttam repülni Varsó irányába. Az adót „vételre” állítottam. A fejhallgatón keresztül hallom a géppuskák kelepelését, a 112. vadászszázad máris bekapcsolódott a küzdelembe. Mi szintén támadunk. Viszonylag laza alakzatban repültünk, hogy legyen elég mozgásterünk manőverezni. Az egyes szekciók között körülbelül 155-200 métert hagytunk ehhez.
A német formációk felbomlottak, és megkezdődtek az egyes párhacok. Nagy összevisszaság uralkodott, így nehéz volt megállapítani ki, hol, kit és mit. Alattunk a mezőkön porfelhő szállt fel a bombarobbanások következtében. Ezek Heinkelek voltak, amelyek a jobb manőverezhetőség és gyorsaság elérése érdekében kioldották bombáikat a mezőkre, és észak felé menekültek. Közben fedélzeti fegyvereikből heves tüzet zúdítottak a támadó repülőgépeinkre.”
Aleksander „Count Sandy” Gabszewicz jelentése a „vadászdandár” első légi győzelméről:
„Milyen különös látvány – a lövedékeim csíkjai elérik, majd eltalálják a bombázót. Egy nagy szikra pattanik ki belőle, amely azonnal el is szunnyad. Sok ilyen tüzet láttam. Hirtelen robbanást […] érzékelek. A Fritz bal motorjából láng és füst jön ki. Gépe kiválik az ellenséges formációból […]. Furcsa dolgok esnek ki a sérült testből – a bombák. A pilóta balra fordul, és a föld felé vezeti a repülőgépet. A gép furcsán lassú. Így már nincs gondom az üldözésével.
A Heinkel lövészei még mindig védik a gépet. Hirtelen elhallgatnak. Ismét megközelítem. A gép farkában elhelyezett géppuska csöve felfelé mered. Mozdulatlan és csendes. Látom a lövészt, ahogy feje a géptest jobb oldalán pihen. A Heinkel fokozatosan veszít a sebességén. Az utolsó pillanatban már nem lehet magasabban a talaj felett, mint két méter. Bal szárnyával letarol egy magányos fát. Mocsok és por mindenütt …”
Witold „Beau Tolo” Łokuciewski jelentése a német zuhanóbombázókkal vívott légiharcról:
„Szeptember 5-én a három gépből álló rajunk Varsótól nyugatra járőrözött. Kampinos és Mszczonów között ide-oda repültünk. A fejhallgatóban síri csend honolt. A parancsnoki poszt is néma. Körbenéztünk, és próbáltuk lokalizálni az ellenséget. Az első fél óra eltelik. Nincs senki a levegőben. Északi irányban repülünk 3000 méter magasságban. A bal oldalamon lévő gép a szárnyait lengeti, és a pilóta a kezével a földre mutat. Pillantásom követi, és látom, hogy kilenc repülőgép mozog keleti irányban 2500 méter magasságban. Megfordítjuk a gépeket és süllyedni kezdünk. Egy pillanat alatt felismerem a Ju 87-es zuhanóbombázókat.
Vadászkíséret nélkül repülnek. A magasság és a sebesség jókora előnyével közelítünk hozzájuk. A német pontosan a szemem előtt repül. Tüzet nyitok, egészen közelről. Befejezem a támadást. Felhúzom a gépet, megfordulok, és ismét egy német van előttem. Most már egész közel vannak Varsó külvárosához. Az egyik repülőgépből füst száll ki, de nem vagyok benne biztos, hogy az volt, akit az imént megtámadtam.”
Forrás: Marek Rogusz: Historia Brygady Pościgowej. In: 111. Alarm dla Warszawy (Warszawa 2018)
Orbán Gábor, MA
Megosztás:
Címkék: Lengyel légierő lengyel történelem Lengyelország lerohanása Luftwaffe második világháború második világháborús pilóták orbán gábor
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
