Amiről a krónikák mesélnek: A “Klapka légió” születése (1866)

Nyitókép: Türr István fotója az 1870-es évekből (wikipedia- részlet)

Garibaldi egykori harcostársa, Türr István (1825-1908) a porosz-osztrák háború előestéjén kétnapos tárgyalásra érkezett Berlinbe. Az Otto von Bismarck porosz miniszterelnökkel folytatott megbeszélés során sikeresen emelt szót egy magyar légió felállítása mellett, ami a “Klapka légió” néven vált ismertté.

 Amit azonban se Türr, se Klapka nem tudott, hogy a magyar kérdést a porosz politika mindössze eszközként használta, így amikor a königgrätzi csatát követő hetekben Bécs végül beadta a derekát, a “porosz párthívek hadtest”-jére keresztelt, porosz-Sziléziában álló magyar légió okafogyottá vált.

A kiábrándult Klapka megpróbálkozott ugyan egy gyenge előrenyomulással a Vág-völgyében, de a helyszínre siető cs. kir. 6. hadtest elől hamar visszatért Sziléziába. Türr István beszámolója a Bismarckkal folytatott egyeztetésekről:

   

[1866. június 10.] – Témát váltottunk és a magyarokkal történő együttműködésről kezdtünk el beszélni. Bevallottam a gróf [Otto von Bismarck, porosz miniszterelnök, megj] színe előtt, hogy a magyarok kezdetben nem lesznek képesek felállítani egy haderőt. Ellenben kisebb felkelések felbujtásával a [császári-királyi, megj.] tartalékok bevonulását késleltetni tudjuk, ahogy az utánpótlást is sikerrel akadályozhatnánk – Szerbiában és Romániában már eleve számtalan előkészületet tettünk, amit azonban La Marmora [Alfonso La Marmora, 1866-ban olasz vezérkari főnök, a Mincio-hadsereg tényleges fővezére, megj.] visszavont. Végezetül kifejtettem, hogy Poroszország közvetlenül az ellenségeskedés kitörését követően szervezzen meg egy magyar légiót. Bismarck minden pontban egyetértett velem és a tárgyalást ezzel zárta:

“Holnap kora reggel tanácskozásra kerül sor a királlyal, amelyen Moltke [Helmuth von Moltke, vezérkari főnök, megj.] és Roon [Albrecht von Roon, porosz hadügyminiszter, megj.] is jelen lesznek. Remélem, hogy érvelésemet mind a háború, mind a magyarokkal történő kooperáció kérdésében siker koronázza majd.”

Amikor másnap [1866. június 11.] délelőtt fél 11-kor újra megjelentem Bismarck grófnál, a kocka már el volt vetve. A gróf a kertben várt rám és amikor megpillantott, nagy léptekkel és jó kedéllyel közeledett az irányomba. Rögtön kezet nyújtott, így már az első pillanatban tudtam, hogy milyen döntés született:

 

“Eh, bien!” [minden rendben, megj.] – kiáltotta – „a háború kérdése eldőlt, ahogy a magyarokkal való együttműködés is, a költségeket fele-fele arányban Poroszország és Olaszország fogja állni. De most haladéktalanul hívassa ide Klapka tábornokot, hogy megbeszéljem vele a magyar légió ügyét.“

Ahogy elnéztem, a poroszoknak sietős lett a dolog. De én sem szerettem volna halogatni az ügyet:

“Klapka tábornok órákon belül itt lesz” – válaszoltam – “Frankfurtban várja, hogy értesítsem. Már sürgönyöztem neki, így a következő vonattal már meg is érkezik.”

Bismarckot azonban még egy aggály gyötörte, amit habozás nélkül közölt:

 

“Hacsak Napóleon császár [III. Napóleon francia császár, megj.] velünk tartana. Minden lehetséges előnyt felajánlanék neki – Belgiumot, Luxemburgot. Ha Párizsba vinné az útja, kérem értekezzen ezügyben Napóleon herceggel [a császár kuzinja, megj.].”

“Minden tőlem telhetőt megteszek.” – feleltem – „De nincs vesztegetni való időnk! Franciaországon, Olaszországon és Konstantinápolyon át az Al-Dunához kell utaznom. Másfelől, gróf Úr, kérem értesítse a porosz konzulátusokat, valamint a belgrádi és bukaresti kormányokat, hogy egyezséget értünk el és Poroszország támogatni fog bennünket [magyarokat]. Hogy egész pontos legyek, a belgrádi porosz konzul vegye fel a kapcsolatot Orestovic ezredessel, és Károly fejedelmet [ I. Károly román király, megj.] is értesíteni kellene.”

Forrás: Otto v. Bismarck. Die gesammelten Werke. Bd. 7, 126f.

Orbán Gábor, MA