Nyitókép: Mindszenty József a budapesti amerikai követségen 1960-ban

 

Az idén ünnepeljük Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország utolsó hercegprímása születésének 130. évfordulóját. A bíboros – Pehm József néven – 1892. március 29-én született a Vas megyei Csehimindszenten. Nézetem szerint a 20. század „legnagyobb magyarja” volt.

 

Mindszenty József már a szombathelyi premontrei főgimnáziumban a hittudomány, az irodalom és a történelem voltak a kedvenc tantárgyai, érettségi után nem véletlenül jelentkezett papnövendéknek. 1915. június 15-én szentelték pappá, Szombathelyen. Mindössze huszonhét évesen – a hívek kérésére – Zalaegerszeg plébánosává nevezték ki. Mivel pontosan látta a Trianon utáni rettenetes gazdasági helyzetet, a 16 ezer lakosú körzet elmaradottságát, átfogó szervező- és építőmunkába kezdett: plébániatemplomok, plébániaházak, paplakok, miséző helyek és iskolák tucatjai épültek az ő kezdeményezésére.

 

MINDSZENTY-JÓZSEF-IMÁDKOZIK-MATAWAN-BAN-USA-EŐRY-GYULA-FELVÉTELE

 

 hirdetes_810x300  

Hasonló elhivatottsággal állított fel szegénygondozó intézményeket, foglalkozott kórház- és börtönmisszióval, támogató-programokat indított, amelyek tehetséges fiatalok taníttatási és szállás költségét biztosították. Mindemellett megszervezte a házapostolok hálózatát. Rendszeresen járta körzetét, így minden család személyesen ismerte őt. Hívei el is nevezték – szeretetük jeléül – a „Zalai lámának“.

 

A zalaegerszegi szolgálatát 1944. március 4-én püspöki kinevezése váltotta fel, és Veszprémbe kerül. Itt is megtalálta a módját annak, hogy plébániákat, iskolákat építtessen. Az egyházmegye csaknem kétharmadát szerette volna szétosztani a szegényparasztság körében, ám erre már nem maradt ideje. A földosztást már az első világháború előtt szerette volna megvalósítani, mert véleménye szerint így a határon túlra került magyarság jelentős részét is meg lehetett volna menteni.

 

Mindszenty bíboros mindig akkor került összeütközésbe a hatóságokkal, amikor Magyarországon önkényuralom alakult ki. Először a Tanácsköztársaság alatt fogták el, majd a nyilas hatalomátvétel időszakában, amikor több dunántúli püspöktársával aláírt körlevélben kérte, hogy a zsidóságot ne üldözzék, az országot pedig kíméljék meg az értelmetlen pusztítástól.

 

Amikor püspöki palotájába és plébániáiba üldözötteket költöztetett, a nyilas hatóságok 1944 novemberében letartóztatták, és Sopronkőhidára vitték, ahonnan 1945 márciusában szabadult. XII. Pius pápa 1945 szeptemberében esztergomi érsekké nevezte ki, majd 1946-ban Mindszenty József bíboros lett. Már ebben a minőségében határozottan ellenezte az iskolák 1848-as államosítását. Mindemellett nyílt levelet írt Truman amerikai elnökhöz és VI. György angol királyhoz, hogy lépjenek közbe a felvidéki magyarok háború utáni  Csehszlovákiából való kitelepítése ellen.

 

Mindszenty József bíboros főpapi címere

 

A háború végén fogságából történt szabadulása után Mindszenty  hozzálátott a pénzgyűjtéshez, az újjáépítés élére az egyházat állította. Mivel Mindszenty vezető szerepet töltött be a templomok, iskolák építésében, és lelkesítő beszédei rendkívül népszerűek voltak, a kommunisták célkeresztjébe került. Tömegeket mozgósító zarándoklatai akadályoztatására a hatalom üvegcserepeket szóratott az útvonalra. Már 1945 elejétől adatokat gyűjtöttek róla, még a gyóntatófülkéjébe is lehallgatót szereltek, de mivel ez sem vezetett eredményre, Rákosiék a Mindszenty elleni koncepciós per mellett döntöttek.

 

A kommunista diktatúra 1946-ban általános és összehangolt támadást indított az egyház ellen, ennek szerves része volt a Mindszenty kirakatpere, amelyben a bíborost életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Olyan per volt ez, amelynek során a kommunista diktatúra által előzetesen meghatározott politikai cél elérése érdekében felhasználták a bűnüldözést és az igazságszolgáltatást, függetlenül attól, hogy a bíboros követett-e el bűncselekményt vagy nem.

 

Mindez a sztálinista kommunista hatalom magyarországi kiszolgálóinak azon politikai igényével történt, amely az egyház és az Istenhit életvitel-szerű gyakorlásának megsemmisítésére irányult. A hercegprímás emberi nagyságára jellemző, hogy senkitől nem kívánt mártíromságot. S hogy személye melletti kiállása miatt egyetlen hívő se veszítse el a kenyerét, feloldozta a „Munkásoknak kenyeret, Mindszentynek kötelet” táblák alatt vonulókat.

 

Mindszentyt a nyomozati szakaszban kínvallatásnak, fizikai és lelki bántalmazásnak vetették alá, melynek célja az volt, hogy fizikailag és lelkileg megtörjék a bíborost. Mindszenty a bíróság tárgyaláson tanúsított – a korábbi és későbbi magatartásával nem összeegyeztethető – viselkedése egyértelműen azt bizonyítja, hogy gyógyszeres kezelés alatt állt. Ezt szovjet orvosok és pszichiáterek segítségével, szovjet módszerrel végezték.

 

Mindszenty esetében minden bizonnyal – a 20. század derekán és az azt követő időszakban használt – actedron és a scopomorphin nevű gyógyszereket alkalmazták, ugyanis a két gyógyszer egyidejű alkalmazása a kívülálló számára is érzékelhető elváltozást okoz a betegen, hiszen az egyén pszichés irányíthatóságát csökkenti (ezt tették Tóth Ilona esetében is).

 

Mindszenty József a budapesti amerikai követségen 1960-ban

 

Ezért tehetett Mindszenty részbeni beismerő vallomást. Aláírását több dokumentumon is bizonyíthatóan meghamisították. Mindszenty azonban okos, megfontolt és előrelátó volt, amikor közvetlenül letartóztatása előtt a következőket vetette papírra:

 

„Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemről. Nincs vallani valóm és semmit sem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyengeségének következménye s azt eleve semmisnek nyilvánítom.”

 

A vádirat elkészítése és megfogalmazása során alkalmazott módszerek és eszközök teljes mértékben felrúgták az eljárásjogi szabályokat, hiszen a vádiratot az ÁVH-n készítették el, melynek szövegezésében személyesen részt vett Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, Gerő Ernő és Révai József. A vádirat tehát az ÁVH-n készült, nem pedig a bíróságon, holott az eljárásjogi szabályok értelmében a vádiratot a Budapesti Nép-ügyészségen kellett volna elkészíteni, majd a Budapesti Népbírósághoz benyújtani. Nem beszélve arról, hogy Mindszenty esetében a védelem is formális volt, amely valójában nem a bíborost védte, hanem közvetve segítette a kommunista hatalom propaganda-gépezetét.

 

És a vádpontok?

 

A demokratikus államrend és a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés és összeesküvés vezetésének bűntette; hűtlenség; ideiglenes kormánylista elkészítése; az USA kormányának Magyarországgal szemben ellenséges cselekményre, illetve a magyar kormány erőszakos befolyásolására való buzdítása, valamint a legitimista céloknak hatalmi beavatkozás útján történő érvényesítése; fizetési eszközökkel – mindenekelőtt valutával – elkövetett bejelentés elmulasztása, üzérkedés bűntette; a Szent korona hazaszállításának megakadályozása; antiszemitizmus. Szánalmas vádirat – a Mindszenty bíborost lejárató nemzetközi kommunista kampány vezérfonala.

 

Olti Vilmos, a Budapesti Népbíróság elnöke, aki a Mindszenty-pert tárgyalta, pártutasítást kapott az meghozandó ítéletre vonatkozóan is. Ez azt jelenti, hogy az ítéletet tulajdonképpen előre megfogalmazták: életfogytig tartó szabadságvesztés (mellékbüntetésként a politikai jogok 10 éves felfüggesztése, 10 év hivatalvesztés és teljes vagyonelkobzás).

 

Felmerül a kérdés: Vajon miért nem ítélték halálra Mindszenty Józsefet? Azért, mert a hatalomnak nem vértanú-bíborosra, hanem a kommunista vezetők által lejáratott, részben köztörvényes bűncselekmények miatt elítélt prímásra volt szüksége (hasonlóan cselekedett a hatalom Tóth Ilona esetében is, összevonva több pert). Az elsőfokú bíróság 1949. február 8-án, a másodfokú – helyben hagyva az elsőfokú ítéletet – 1949. július 9-én hirdetett ítéletet.

 

Mindszenty József a bíróság előtt

 

Mindszenty József az első fokú ítélet kihirdetését követően visszavonta az 1948. december 26-a óta tett valamennyi vallomását, így a népbíróság előtt tett vallomását is. Ezt bizonyítja az a levél, amelyet a bíboros 1949. július 7-én a Népbíróságok Országos Tanácsának írt:

 

„December 26-án őrizetbe vételemkor az volt az elhatározásom, hogy jogommal élve vallomást nem teszek. Ettől az elhatározástól eltértem. Nem alanyi, hanem külső okokból. Most bejelentem, hogy vallomásomat és megnyilatkozásaimat, amelyeket december 26-a óta tőlem származtatnak, meg nem történtnek tekintem.”

 

Mindszenty tartását, bátorságát és erős hitét bizonyítja, hogy ezt a levelet akkor írta, amikor még ki volt szolgáltatva az ÁVH-nak. Ma már a hiteles dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy a vitatott nyilatkozatok, amelyeket Mindszenty Józseftől „származtatnak”, nem a prímás saját akaratából keletkeztek. Zsarolni akarták a bíborost ezekkel a levelekkel. Nem sikerült. A prímás a tárgyaláson nem omlott össze, a feltett kérdésekre bátor válaszokat adott. A tárgyaláson tett megnyilatkozásai közül egyetlen sincs olyan, amely erkölcsileg kifogásolható lenne.

 

MINDSZENTY JÓZSEF HERCEGPRÍMÁS KISZABADÍTÁSA UTÁN KATONAI KÍSÉRETE KÖRÉBEN 1956. OKTÓBER 31-ÉN

 

A börtönéveket és a házi őrizetet követően 1956. október 31-én kiszabadult, a forradalom és szabadságharc oldalára állt, majd katonák kíséretében Budapestre vitték, ahol november 3-án rádiószózatot intézett Magyarország népéhez és a világ közvéleményéhez. Ugyanezen az éjszakán az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén kapott menedéket, s miután 1971-ben egyéni kegyelemben részesült, az önkéntes emigrációt választotta, így végleg elhagyta Magyarországot, és Bécsben telepedett le. VI. Pál pápa 1973-ban lemondásra szólította fel Mindszentyt, de a bíboros ezt nem tette meg, ezért a pápa az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította. Az emigrációban megírta emlékiratait, amelyek több nyelven megjelentek.

 

Végakaratát Mindszenty a következőképpen fogalmazta meg:

 

„Ha Mária és Szent István országa felett lehull a moszkvai hitetlenség csillaga, vigyék testemet az esztergomi bazilikai sírboltba.”

 

1975. május 6-án halt meg Bécsben, majd Mariazellben temették el. Végakarata 1991. május 4-én teljesült, amikor hamvait az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájába helyezték örök nyugalomra.

 

1990-ben semmissé nyilvánították az ellene hozott ítéletet, és rehabilitálták. Boldoggá avatását 1994-ben Szőke János atya (az idén január 6-án halt meg), a Magyarországi Mindszenty Alapítvány kuratóriumi tagja, Mindszenty bíboros egykori barátja kezdeményezte. 1996-ban több mint háromezer oldalas anyagot vitt személyesen Rómába, bizonyítva azt, hogy Mindszenty bíboros kiérdemelte a boldoggá és szentté avatást. Már csodát is találtak személyével kapcsolatban, amely a boldoggá-, illetve szentté avatáshoz szükséges. A hercegprímás boldoggá avatási eljárása már nagyon elhúzódott, de re,éljük, hogy hamarosan megtörténhet a magyarok által várva várt aktus.

 

Mindszenty bíboros a vállalás hűségével és a hűség vállalásával tette le az oltárkőre szellemét. Híres mondása ma is időszerű: Állok Istenért, Egyházért, Hazáért. Vajon mi, utódok, tisztelői, akik megpróbáljuk továbbvinni az ő életművét, milyen bátorítást vihetünk magunkkal születésének 130. évfordulóján? A válasz egyszerű: ha az ő magatartását, tartását és hitét követve, minden körülmények között hűségesen ragaszkodunk az igazsághoz, szülőföldünkhöz, hazánkhoz, magyarságunkhoz, és legyőzetve is győzünk – Devictus vincit!

 

Tarics Péter

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 4 olvasónak tetszik ez a cikk.