Nyitókép: Bagolyfotó/Owl’s Photo via owl.hu

 

1554. október 20-án született Zólyomban (Zvolen) Balassa János és Sulyok Anna fiaként Balassi Bálint, az első magyarul verselő költő. Nagyapja, a család nagy vagyonszerzője, a mohácsi csatában halt hősi halált, míg apja bányavidéki főkapitány és Hont vármegyei főispán volt.

 

Bálint gyermekéveit a zólyomi várban és Liptóújvárban töltötte. Kilencéves korától Bornemisza Péter volt a nevelője. 1565 őszén apja kívánságának megfelelően Nürnbergbe ment nyelvet tanulni, itt a latin mellett a német nyelv elsajátításával is foglalatoskodott.

 

1569-ben már feltehetően itthon volt. Balassa János, Bálint apja, lemondott a zólyomi kapitányságról az egyre romló császári kapcsolatai miatt, majd az év októberében hűtlenség vádjával Pozsonyban letartóztatták sógorával, Dobó Istvánnal együtt. 1570 tavaszán megszökött a fogságból, majd Lengyelországba menekült.

 hirdetes_810x300  

 

1572 júniusában Balassa János kegyelmet kapott, ezt követően Balassi Bálint szülei Bécsbe utaztak, hogy Miksa király formálisan is visszafogadja őket kegyeibe. Rudolf magyar királlyá koronázásának ünnepségén a fiatal Balassi nagy sikert aratott táncával.

 

1578 körül találkozott az egykori temesvári kapitány, Losonczy István lányával, Annával, aki ekkor Ungnád Kristóf egri várkapitány felesége volt. Beleszeretett az asszonyba – akit verseiben Annának, később Júliának nevezett-, ezért egri szolgálatot vállalt egészen 1582-ig. 50 lovas hadnagya lett.

 

1584-ben feleségül vette elsőfokú unokatestvérét, Dobó Krisztinát, amellyel hatalmas botrányt robbantott ki. A pápai engedély elmaradása miatt eljárás indult ellene, 1591-ben kimondták házassága érvénytelenítését. Az időközben megözvegyült Losonczy Annát kívánta feleségül venni, de nem járt sikerrel, ezért Lengyelországba ment, ahol Wesselényi Ferencnél vendégeskedett.

 

1593-ban a tizenöt éves háború kezdetén Kékkőt és Divényt, a Balassák két családi várát sikeresen visszafoglalták, ezekben a harcokban Balassi is részt vett. A következő évben az Esztergom ellen támadókkal tartott Pálffy Miklóssal és Nádasdy Ferenccel együtt. Az oszmánok keményen ellenálltak, több rohamot is visszavertek. A harcok során, május 19-én Balassi mindkét combját ólomlövedék – egyes vélekedések szerint szakállas puska golyója –  roncsolta szét. Nem engedte, hogy amputálják lábát, így a vérveszteség és a vérmérgezés miatt óriási szenvedések között halt meg a költő május 30-án.

 

A nyughatatlan, katonai pályán kevésbé eredményes Balassit együtt temették el öccsével a hibbei kegyúri templomban.

 

Facebook/HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 3 olvasónak tetszik ez a cikk.