Meglepő felfedezést tettek a történészek: a cukor előállításánál használták fel a waterlooi csatában elhunytak csontjait

Nyitókép: Getty Images

Az 1815-ös waterlooi csata után – amely Bonaparte Napóleon végét jelentette – a csatatérről származó holttestek csontjait cukor előállítására használták fel. A két belga és német történész, valamint egy brit régész felfedezésére az RTBF belga televízió csütörtökön hívta fel a figyelmet.

Az RTBF szerint ez a felfedezés megmagyarázza azt a rejtélyt is, hogy miért olyan ritka katonák csontvázaira bukkanni e hatalmas csata helyszínén.

1815. június 18-án a waterlooi csatákban 10–30 ezer katona vesztette életét. De mégis hol vannak a holttestek? A régészek nagyon keveset találtak belőlük. A magyarázat vélhetően az, hogy a csatát követő években a parasztok kiásták a csontokat és eladták azokat. És mégis kit érdekeltek a csontok? A cukoripart. Paradox módon a répacukor iránti érdeklődés és kereslet éppen Napóleon európai tengeri blokádja következtében nőtt meg, amikor a tengerentúlról nehéz volt cukornádból származó cukrot beszerezni.

    

Az RTBF rámutatott, hogy a cukorszirup szűréséhez csontszénre volt szükség. Az égetett csontok technikailag hozzájárult ahhoz, hogy a cukor megkapja fehér színét. Ezt a technológiát a cukoripar már nem használja.

Bernard Wilkin belga történész szerint 1820 körül a cukorrépa kiszorította a búzatermesztést Waterloo környékén. A cukoripar mellett megjelentek a csontok égetésére és a csontszén előállítására szolgáló kemencék, ami azt jelentette, hogy a csontok – elméletileg csak állati csontok – piaci értéke meredeken emelkedett.

A csontok értéke felkeltette a helyi parasztok érdeklődését, akik gyakran pénztelenek voltak, és jól ismerték a waterlooi csatában elesett katonák tömegsírjainak helyét.

1834-től az írott források megerősítik, hogy megszaporodtak a holttestek exhumálásával kapcsolatos incidensek, és több utazó, valamint látogató számolt be exhumált holttestekről. Még az akkori parlamenti képviselők is elítélték a „rohadt csontokkal való kereskedést“, és a közeli Braine l´Alleud falu polgármesterének figyelmeztető plakátja is megmaradt az utókor számára, amely arra figyelmezteti a helyi lakosokat, hogy az elesett katonák exhumálása tilos és büntetendő a Büntető törvénykönyv 360. §-a alapján.

Wilkin történész felhívta a figyelmet egy német geológus tanúvallomására, aki parasztokat látott csontokat ásni, és hallotta, ahogy azon szórakoznak, a császári gárda magas termetű katonáinak csontjait könnyen össze lehet téveszteni a lócsontokkal. Elmondása szerint a csontszén akkoriban sok pénzt hozott, és a pluszjövedelem szempontjából vonzó lehetőséget jelentett a helyi lakosok számára.

Teraz.sk/Körkép.sk