Nyitókép: reddit.com

 

Huszonöt éve, 1998. április 10-én írták alá Belfastban a nagypénteki megállapodást, hivatalos nevén a Belfasti Egyezményt, amely fokozatosan véget vetett az észak-írországi szektariánus villongások csaknem három évtizedes, Nagy-Britanniára is rendszeresen átcsapó véres összecsapásainak.  A brit fennhatóság ellen és az ír sziget egyesítéséért egykor fegyverrel küzdő legnagyobb katolikus milícia, az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 1969-ben kezdődött hadjáratának három évtizedében legalább 3500-an vesztették életüket.

 

A halálos áldozatoknak több mint a fele civil volt, de ezernél több brit katona és háromszáz rendőr is meghalt az összecsapásokban vagy merényletekben. Az IRA terrorhadjáratának egyik legsúlyosabb incidensében, 1979-ben pokolgépes merénylet áldozatául esett Lord Mountbatten, India utolsó brit alkirálya. Ő a brit királyi család egyetlen tagja, aki IRA-merényletben halt meg.

 

A nagypénteki megállapodás sem teremtett azonnal békét Észak-Írországban. Hónapokkal az ünnepélyes belfasti ceremónia után követték el a konfliktus három évtizedének legvéresebb merényletét: az észak-írországi Omagh városában 1998 augusztusában pokolgépes merényletet hajtott végre a magát „igazi IRA”-ként azonosító szervezet, amelynek tagjai jórészt az IRA soraiból verbuválódtak. Az autóba rejtett robbanószerkezet 29 embert ölt meg, köztük kilenc gyermeket és egy terhes nőt, aki ikrekkel volt várandós. A robbanásban a hivatalos korabeli vizsgálati adatok szerint 220-an sebesültek meg, de későbbi becslések szerint számuk elérhette az ötszázat.

 hirdetes_810x300  

 

A nagypénteki rendezési megállapodás mindazonáltal számos, korábban elképzelhetetlen megbékélési fejlemény felé nyitotta meg az utat. Ezek közé tartozott, hogy az ír kormány a független Írország fennállása óta először ismerte el jogilag kötelező erővel bíró nemzetközi szerződésben, hogy Észak-Írország az Egyesült Királyság része. A megállapodás ugyanakkor lehetővé teszi népszavazás kiírását is az ír sziget egyesítéséről, ha a közvélemény-kutatásokból nyilvánvalóvá válik, hogy az észak-írországi lakosság többsége ezt pártolja. Ebből a szempontból potenciálisan hatalmas horderejűnek bizonyulhat, hogy a tavaly májusi észak-írországi parlamenti választáson a britellenes katolikus mozgalom legnagyobb pártja, a Sinn Féin szerezte meg a legtöbb képviselői mandátumot a belfasti törvényhozásban.

 

Nemrégiben kiderült az is, hogy Észak-Írország 101 éves történetében először relatív többségbe kerültek a katolikusok a helyi lakosságon belül: a legutóbbi népszámláláson a válaszadók 45,7 százaléka mondta magát katolikusnak, a protestánsok aránya 43,5 százalék. A katolikus lakosság zömmel az ír sziget újraegyesítéséért küzdő britellenes mozgalmakat, mindenekelőtt a Sinn Féint támogatja.

 

A katolikus-protestáns felekezeti hatalommegosztásra alapuló észak-írországi kormányzati rendszer korántsem nevezhető zökkenőmentesnek. A helyi önkormányzat többször is összeomlott, és most sem működik, ezúttal azért, mert a radikálisan EU-szkeptikus DUP nem fogadja el a brit EU-tagság megszűnése (Brexit) után Észak-Írország különleges státusára kidolgozott, azóta jelentősen módosított különmegállapodást, amelynek célja az, hogy Írországba ne kerülhessen át ellenőrizetlen termék északír területről.

 

Ráadásul a minap a hatóságok súlyos fokozatra emelték az észak-írországi terrorfenyegetettségi készültséget, mivel ismét aktivizálódnak a radikális britellenes félkatonai szervezetek. Az egyik ilyen milícia nemrégiben lőfegyverekkel életveszélyesen megsebesített egy rendőrt. Mindez jelzi, hogy negyedszázaddal a történelmi jelentőségű nagypénteki megállapodás után sem lehet kijelenteni, hogy az észak-írországi szektariánus megosztottság a múlté.

 

MTI

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.