Az utóbbi időben megszaporodtak a szlovák-magyar történésztalálkozók. 2011-ben már több ilyen hátterű összejövetelre került sor, és még idén továbbiak megrendezése várható, esetenként szélesebb kontextusban, például a közép-európai együttműködés szintjén.  Ezek sorába tartozik a november 25-én megtartott fiatal magyar és szlovák történészek szemináriuma Pozsonyban. Az eseményt az egyik fővédnök, a Szlovák Köztársaság Külügyminisztériumának konferencia-termében tartották.

 

A konferenciára nagyszámú előadó érkezett, Szlovákiából hat, Magyarországról, pontosabban magyarországi intézményből pedig kilenc szakember. A megnyitót Mikuláš Dzurinda szlovák külügyminiszter és Kollai István, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója tartották. A szakmai védnökök Štefan Šutaj és Szarka László voltak. Utóbbi professzor a konferencia második védnökének, a kassai Šafárik Egyetem Történelmi Tanszékének vezetője. Az előadókkal és érdeklődőkkel együtt mintegy ötven ember volt kíváncsi az előadásokra.

A bevezetőben Mikuláš Dzurinda arról beszélt, hogy a múlt értékelését meg kell hagyni a történészeknek, ugyanakkor fontos, hogy a találkozók tartalmasak legyenek, és ne csak a médiának szóljanak. Szarka László arra mutatott ár, hogy a szlovák és magyar történészék öt év alatt kísérlik meg elérni azokat az eredményeket, melyet a francia és német szakemberek harminc év alatt vittek véghez. Kollai István és Štefan Šutaj a szakmai hozzáállás fontosságáról beszéltek.

fenykep.jpg

Az előadások leginkább a magyar-szlovák közös múlt utolsó száz évét, legfőképp az Osztrák-Magyar Monarchia alkonyának időszakát és két háború közti Csehszlovák állam megalakulása utáni nemzetiségi fejlődést értékelték. Minden előadó a saját nyelvét használta mind a bevezetők, mind pedig a tudományos előadások alatt. Kis szomorúsággal megjegyezhető, hogy az előadások alatt mindkét oldal résztvevői szinte valamennyien tolmács segítségét vették igénybe. Ez volt jellemző a jelenlevő idősebb szlovák történészek esetében is. Habár a konferencia a megértésről és megismeréséről szól, ez nem vonatkozik a másik oldal nyelvére, így a másik nyelven hozzáférhető eredeti források megismerésére sem. A közvetítő nyelv szerepét ezért néha itt is az angol vette át.

 hirdetes_810x300  

Mindezek ellenére egy őszinte és baráti hangulatú találkozóra került sor. Az előadásokon kevés sztereotípiával lehetett találkozni. A fiatal kutató igyekeznek feldolgozni mindeddig figyelmen kívül hagyott területeket, amelyek önmagukban nagyon érdekes adalékokkal szolgálhatnak a tárgyalt korszakok jobb megértésre. Ilyen izgalmas terület például a monarchia korabeli magyar és szlovák élclapok másik oldalt kifigurázó karikatúrái, viccei. Míg a korabeli magyar újságok a szlovákokat alacsony műveltségűnek tartották, lásd „A kása nem étel, a tót nem ember” szólást, addig a szlovákok a magyarokat gyakran zsidóként, vagy a millennium időszakában ázsiaiként figurázták ki (megj. a Borsszem Jankó, a korszak legismertebb élclap alapítója a szintén zsidó származású Ágai Adolf).

De nem csupán a szűkebb értelemben vett magyar-szlovák kapcsolatokkal összefüggő előadások hangzottak el. Szólt beszámoló a névmagyarosítási tendenciákról a századforduló időszakában, a két háború közötti fiatal történészek által képviselt ideológiákról, de a zsidóság a roma társadalom identitásának az alakulásáról is.

A_konferencia_programja_es_eloadoi.pdf

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!