A tőrbecsalt jövő – 2. rész

Javában folynak a beíratások a felvidéki magyar iskolákban, és ez többnyire frusztrálja a pedagógusokat, akik joggal rettegnek attól, hogy ismét kevesebb tanuló lesz a következő tanévtől az első osztályban. Sajnos vannak olyan községek is, ahol már évek óta nincs elsős a magyar iskolában, és ha a mostani ötödikesek-hatodikosok befejezik a kilencedik osztályt, az iskola bezárhatja a kapuit.

A biztosabb jövő

Sokszor nem is csak kis településekre kell gondolni, ahol eleve kevés gyermek születik, hanem kétezresnél nagyobb lélekszámú, magyar többségű falvakra (pl. Nagykér), ahol a szülők érthetetlen okokból nem a magyar iskolát választják, noha ők és minden felmenőjük még ott tanult, de gyermeküknek úgymond biztosabb jövőt szeretnének, és ezért döntenek a szlovák iskola mellett. Ezt az évtizedek óta hallott érvet még mindig sokan előhozzák önigazolásképp, noha ma már az érvényesülésnek számos egyéb lehetősége is van, arról nem is szólva, hogy az EU-tagállam Szlovákia polgárai az unión belül elvileg bárhol „érvényesülhetnek”, amennyiben persze elsajátítják annak a térségnek a nyelvét, amelyet célként kiválasztanak.

Kövesd a Körképet a Facebookon!

A valóságban persze a dolog nem ilyen egyszerű, hiszen a munkaerőpiacon óriási konkurenciával kell megküzdeni, és nemcsak más kelet-közép-európai munkavállalókkal, hanem az Afrikából és Ázsiából szakadatlanul áramló bevándorlókkal is. Másrészt Szlovákiában is már jó ideje megindult a népesség hol lassúbb, hol felgyorsult elvándorlásra északról és keletről déli és délnyugati irányban. Már az olyan nagyvárosok lakossága is, mint Nyitra, Trencsén, Besztercebánya vagy Zsolna több ezerrel csökkent az utóbbi öt-hat évben, ezek részben Pozsony környékén jelentek meg, illetve Csehországban és Nyugat-Európában igyekeznek „gyökeret ereszteni”.

Ezeknek a nehezen áttekinthető, kaotikus állapotoknak elsősorban a felvidéki magyar kisebbség a nagy vesztese, hiszen mind gazdasági téren, mind lélekszámát tekintve erodálódik. Dél-Szlovákia zömében magyarok lakta térségeit már 1948 óta jóval kisebb mértékben fejlesztették, ellentétben más országrészekkel és csak a kedvező mezőgazdasági adottságoknak, valamint a hetvenes évektől egyre nagyobb méreteket öltő fóliázásnak köszönhetően sikerült az itt élőknek úgy-ahogy lépést tartani a szlovákok lakta térségek életszínvonalával.

Elvándorlás, identitás feladása

Az 1989-es rendszerváltás után viszont az agrárágazat lényegében összeomlott, és a szocialista időszakban az önellátásról leszoktatott falusiak egyszeriben kétségbe ejtő helyzetbe kerültek, hiszen sokan elveszítették a munkájukat, és a háztájiban megtermelt zöldséget, gyümölcsöt már nem tudták olyan haszonnal értékesíteni, hogy legalább így tudjanak megélhetést biztosítani maguknak. Csehszlovákia felbomlása után a korábbi csehországi agrártermék-értékesítő célpontok is elérhetetlenekké váltak.

Amíg a határ túloldalán, Magyarországon még volt elég munka, addig sok ezren ott próbáltak szerencsét. De a recesszió következtében ismét munka nélkül maradtak, ráadásul a válság elhatalmasodásának időszakában egy olyan kormánykoalíció volt hatalmon, amely nyíltan uszított a határon túli magyarok ellen és ez sok felvidéki magyart meghasonlottá tett. A Szlovákiában hol erőteljesebben, hol burkoltan jelentkező magyarellenesség is fokozta a frusztráltságot, ezért sokak számára az elvándorlás vagy a magyar identitás feladása jelentette a látszólagos kiutat ebből a csapdahelyzetből.

A szülők tanácstalanságának vagy kétségbeesett döntésének a gyerekek isszák meg a levét. Sok évtizedes tapasztalat mutatja, hogy az anyanyelvi közegből egy más nyelvi közegbe kényszerített kisgyermek még olyankor is sérül, ha ennek nincsenek közvetlenül kimutatható jelei. Jelentős szellemi energiákat von el az idegen nyelven felkínált ismeretek elsajátítása, és ez sokszor a teljesítmény rovására is megy, tehát ha a magyar gyerek megtanul is folyékonyan szlovákul beszélni, tudása igen gyakran hiányos marad, és végül éppen emiatt nem tud érvényesülni a munkaerőpiacon, noha szülei ennek ürügyével kényszerítették szlovák iskolába.

Statisztikailag is kimutatható, hogy a magyar iskolákból kikerült felvidéki diákok sokkal nagyobb arányban fejezik be sikeresen az egyetemet, mint azok a magyar nemzetiségűek, akik végig szlovák iskolába jártak. Pontosabban korábban ez volt a helyzet. Ma már annyibban módosult a kép, hogy sokszor azok is diplomához juthatnak, akik húsz-harminc évvel ezelőtt még az érettségi vizsgát is bajosan tudták volna letenni. Ennek egyrészt a fejkvóta alapján megszabott finanszírozás a magyarázata, másrészt az a tény, hogy lényegében szabályozatlanná vált a középfokú szakemberképzés. A szocialista korszakban a gyengébb alapiskolai tanulókat befogadták a szakmunkásképzők és azok a szakközépiskolák, amelyek jól hasznosítható tudással vértezték fel a diákokat.

A szakértelem azonban manapság már önmagában nem kínál biztonságos megélhetést, mivel azok a vállalatok, amelyekben ezek a fiatalok korábban munkalehetőséget kaptak vagy megszűntek, vagy külföldi tulajdonba kerültek és profilt váltottak, és emiatt a középszintű szakemberek az utcára kerültek. Ezt kivédendő, egyre többen a továbbtanulást választják, hogy aztán öt-nyolc év múlva ismét csak az utcán találják magukat.

A polgármesterek felelőssége

Van még egy fontos kérdés, amelynek eddig mind az elemzők, mind a politikusok valahogy nem szenteltek kellő figyelmet. Ez pedig a polgármesterek tevékenysége. Őszintén ki kell mondani, hogy sok településen nem a feladatra legalkalmasabb személyek töltik be ezt a tisztséget. Nemcsak arról van szó, hogy bizonyos érdekcsoportok bábjaivá válnak, hanem arról is, hogy nem képesek felvázolni egy reális jövőképet a rájuk bízott, de az általuk igazából nem irányított közösség számára, és sok esetben megosztóak is.

Amikor az alapiskolák az önkormányzatok hatáskörébe kerültek, sokan megkönnyebbültek, mert ebben komoly lehetőséget láttak a fejlesztésre és az intézmények színvonalának emelésére is. Ehelyett sok településen mit tapasztalni? Az oktatási intézmények élére a polgármester által kiszemelt egyén kerül, jóllehet a tantestület kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Az is előfordul, hogy az iskola számára kiutalt központi támogatásból valamilyen ürüggyel „lecsípnek” egy bizonyos összeget és más célra fordítják. Egy nemrégen felröppent hír meg egyenesen sokkoló volt. Az egyik Ipoly menti község polgármestere – valószínűleg kétségbeesésében – azt fontolgatja, hogy az iskola fenntartása érdekében szlovák osztályt nyit, mert ettől nagyobb támogatást remél. Vajon honnan kerülnek majd egy túlnyomórészt magyarok lakta vidékről „többlettanulók” a szlovák osztályba?

Ők eddig vajon hova jártak iskolába? Nehezen megválaszolható kérdés és az egész ötlet annyira abszurd, hogy szinte el se hinné az ember, ha nem ebben az országban élne.

HOMÉROSZ

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

A sorozat korábbi része:

A tőrbecsalt jövő – 1. rész