A hónap kommentára rovatunkban ezúttal egy született szlovák fiatalember meglepően higgadt és józan látásmódját közöljük Szlovákia történelméről.  Érdemes végigolvasni, kevés ilyen van.

Samo Marec cikke eredetileg a SME-ben jelent meg április 12-én.

A miniszterelnök, köztársasági elnök és udvari írnokuk által prezentált történelmi doktrína képtelen elismerni azokat a tényeket, melyek bár kellemetlenek, igazak.

Ivan Gašparovič nemrég szétkapkodott könyve Nemzetien gondolkodom, szociálisan érzek címmel  egészen új értelmet adott az „üde debütálás” fogalmának. Egy igazán bizarr mű, még akkor is, ha tudjuk, hogy a választások előtti kampány terméke, s egyetlen célja az volt, hogy elegendő töltelékszót halmozzon fel egy elfogadható terjedelemhez.

Ezek után kevéssé meglepő az életrajz, melyből a nem megfelelő, oda nem illő részeket önkényesen és nemes egyszerűséggel kihúzták. Nem meglepő továbbá a felszólalások, beszédek listája és a rögtön több nyelvre lefordított összefoglaló sem. Elvégre a külföldi látogatókat is meg kell ajándékozni valamivel.

Mi a hónap kommentára?

A hónap kommentára a Körkép sorozata. Rendszeresen, minden hónapban egy általunk legjobbnak, legérdekesebbnek tartott  kommentárt közlünk a szlovák sajtóból magyar fordításban. A sorozat eddigi részei: október, november, december, január, február, március.

A szlovák Szlovákia történelmi doktrínája

 hirdetes_810x300  

A könyvből épp csak a valódi mondanivaló, az értékes gondolatok hiányoznak. Melyek olyanok, mint egy veszélyeztetett faj.

Valahol mélyen, észrevehetetlenül a sorok közt elrejtve ott van a szlovák történelem benépesítésének szükségességét sürgető mondat is. Oly módon, mintha nyitott kaput döngetnénk, mivel a szlovák történelemnek semmi szüksége sincs a toldozgatásra, nemhogy arra, hogy ez a folyamat állami doktrínává váljon. Nem beszélve arról, hogy valamely furcsa véletlennek köszönhetően mindig éppen akkor kerül sor erre, amikor Drahoslav Machala írja a beszédeket. Robert Fico Matica Slovenská-beli felszólalása emlékeztetett arra, hogy újra élesztve ugyan de még mindig él és igen jól alakulnak a dolgai.

A doktrina alapvető problémája a szelekció. A történelmi tényekkel szembemegy ugyanis, ha a mai Szlovákia és a szlovákok közé képzeletbeli egyenlőségjelet rakunk, mintha mi sem lenne természetesebb.

A történelmileg és etnikailag egyöntetű Szlovákia koncepciója a Tátrától a Dunáig és a Morvától a Dukláig terjedő terület ugyanis nem létező, valóságidegen. E területen ugyanis más etnikumok is éltek és természetes módon maguk a szlovákok sem csak ezt a térséget lakták, de máshol is letelepedtek. A mai Szlovákia megannyi területe egyébként is a történelem bizonyos korszakaiban egyáltalán nem tartozott a ma ismert alakulathoz. A szepesség fontos és gazdaságilag jelentős része például évszázadokig Lengyelország részét képezte.

Azzal áltatni magunkat, hogy létezik valamiféle kizárólagos, saját szlovák történelem, végtelenül korlátolt, szűk látókörű és felesleges magatartás is egyben. A mai Szlovákia történelmi viszonylatban ugyanis új alakulatnak számít, melynek területén nem létezik kizárólag a szlovák nemzet által alkotott történelem. Ami létezik, az az adott terület lakói által létrehozott szlovák térség történelme.

Érdekes kérdés továbbá, mikorra tehető a szlovák nemzethez való tartozástudat születése a terület lakosai körében és mikor váltotta fel ez a tudat a természetesebb és jóval erősebb regionális hovatartozás tudatát, melyhez a földrajzi tagoltság és történelmi felosztás is hozzájárult.

Az emberek közösségei magától értetődő és ésszerű módon a völgyek mentén, a folyók torkolatainál vagy épp a megyék határain belül jöttek létre. Tagjai éppen ezért ezzel és nem a szlovák nemzeti tudat koncepciójával azonosultak.

Más szóval azt állítani, hogy egy Erdőhátit (Záhorák) a gömöri lakossal évszázadokon át a közös nemzetiségtudat kötötte össze (és ezt a tudatot mindezek tetejébe Svätopluktól eredeztetni) enyhén szólva sem ad túl sok értelmet.

marec2
Samuel Marec. A háttér felirata: a fiatalok máshogy látják. Kép: SM facebook

A történelem elnéptelenítése

A miniszterelnök és a köztársasági elnök valamint udvari írnokuk által prezentált történelmi doktrína képtelen elismerni azokat a tényeket, melyek, bár kellemetlenek lehetnek is, valóságértékük megkérdőjelezhetetlen.

Példának okáért teljesen figyelmen kívül hagyja (az ember azt hinné, hogy) támadhatatlan tényt, miszerint Szlovákia történelme során jelentős részben egy multietnikus terület volt, melyen a szlovákokon kívül szép számmal éltek németek, magyarok, zsidók és romák, de éppenséggel még olaszok is.

Hasonlóképpen figyelmen kívül hagyja, hogy a szlovákoknak, néhány kivételtől eltekintve, a társadalmi rend keretein belül alacsonyabb beosztásuk volt. Elmondható ugyan, hogy ez sajnálatos, de a tényen nem változtat. Egyszerűen így volt.

Éppen úgy probléma, hogy a történelem benépesítését, a hiányzó részek kitöltését, amit Gašparovič köztársasági elnök szorgalmaz, épp a történelem elnéptelenítése, kifosztása előz meg. Saját kárunkra semmisítünk meg mindent, ami nem esik bele a saját elképzeléseink alkotta történelmi figurák szűken határolt kategóriájába.

Így például teljesen figyelmen kívül hagyjuk Márai Sándort, aki az Egy polgár vallomásai című művében egyedülálló és értékes képet nyújt Kassáról a 19. és 20. század fordulójáról. Saját családja szempontjából írja le ezt a felsőmagyarországi metropoliszt, melyet magyarok, németek, zsidók és szlovákok osztanak meg egymással. Az ő hétköznapjaikat és szokásaikat ragadja meg. Olyan apróságokról ír, mint a vásárok, iskolák, Szent Erzsébet és a Csermelyi hétvégék. E leírások által ad  egységes képet. Ir, valójában azonban dokumentumot forgat egy elveszett világról. Egy világról, mely mára már eltűnt, mert eltűnt az alapvető vonása, a sokszínűsége. Ir továbbá arról, milyen volt itt az élet akkoriban. Egy világról ír, melynek őseink részesei és részei voltak, s melyet mi ennek ellenére sem tartunk saját történelmünk szerves tartozékának. Nem büszkélkedünk vele, holott Kassa ezt igenis megtehetné. (Lásd Prágát és Kafkát).

Máraival együtt a német bányamestereket sem fogadtuk be magunk közé soha, holott ők is a mai Szlovákia területén éltek. Nem fogadtuk el Szent Istvánt sem (ugyanakkor Korvin Mátyást igen). A szlovák zsidók múltjáról említést sem teszünk. Nincs miért, s ha lenne is, említésük kellemetlen számunkra. A pozsonyi koronázásokra persze, – a változatosság kedvéért -, büszkék vagyunk, holott Pozsony ugyanannyira volt szlovák, mint Márai Kassája.

marec
Samo Marec, talán az elsőszámú szlovák blogger. Kép: Off Record

A történelem benépesítése

A mai Szlovákia történelme igen változatos és érdekes. A változatosság helyett azonban egy fekete lyuk maradt csak ránk, melynek kezdőpontjába Svätoplukot helyezzük, majd ezt követően évszázadokig semmi. Őt rögtön nemzeti hősünk, Jánošík követi, utána pedig azonnal meg is érkeztünk Štúrék korába. Ez a történelem üres, kietlen, és éppen saját magunknak köszönhetően. Igy hát egyszerűen kitöltjük a réseket, pótoljuk a hiányzó részeket, méghozzá igen hamis módon téve mindezt.

Olyan összefüggéseket domborítunk ki, melyek kitalációk csupán, s melyek a legkevésbé sem fontosak. Azok helyett, akiket kitúrtunk történelmünkből, holott velünk együtt itt éltek. Helyette olyanokat vállalunk fel s mutogatunk, mint sajátjainkat, akiknek szlovák származásukról fogalmuk sincs.

Ahelyett, hogy megtárgyalnánk, hogyan éltünk 100 évvel vagy éppen hét évtizeddel ezelőtt, a szerencsétlen Svätoplukból igyekszünk olyan történelmi figurát faragni, amilyen feltehetőleg sohasem volt. Történelmi kreációnkat pedig azzal támasztjuk alá, hogy szobrot emelünk neki.

Mi meghatározzuk a történelmet nem pedig tanuljuk azt. Bizonyos dolgokról inkább hallgatunk, aztán csodálkozunk, hogy a fiatalság körében szinte senki sem tudja, mi is volt az arizáció.

Konstruálunk. Szüntelenül Martina Hingisről és Anjelina Jolieról cikkezünk, miközben azt hisszük, hogy egyéni sikereik dicsfényéből ránk is hull majd néhány sugárnyaláb, mely nemcsak hogy alátámasztja majd történelmi kiválóságunkat (mellünket veregetve, hogy mi adtuk őket a világnak) de egyáltalán létezésünknek is értelmet ad, megindokolva, alátámasztva azt.

Teljesen elfelejtjük közben, hogy olyan világban élünk, amelyben senkinek sem kell létét megindokolnia és melyben a nemzetiségi erőfitogtatás 150 évvel ezelőtt tetőzött.

marec3
Kép: greatmilan.blog.cz

Az ehhez hasonló történelmi konstrukciók kiötlői sorában minden bizonnyal a köztársasági elnöké az elsőség, aki könyvében csak úgy, mindennemű figyelmeztetés és összefüggés nélkül azt írja, hogy a szlovák gépészeti oktatás a maga módján az internet elődje volt. Hogy milyen módon, s hogy ki osztja még ezt a véleményt Drahoslav Machalán kívül, már nem fejti ki. Így toldozgatják minálunk a történelmet!

Ez a mi hazánk!

E doktrína keretén belül az állandó fenyegetettség-érzés kényszerében élünk s időnket saját képzelt nagyságunk keresésével töltjük. Tetteinkkel azonban csak félelmeinket és saját kicsiségünket bizonyítjuk.

Fico miniszterelnök Matica-béli felszólalását követően ugyanaz a Machala küldött szét levelet a Matica Slovenská helyi szervezeteinek, melyben önmaga által írt felszólalásának támogatására buzdít. Leveléhez egy kis üzenetet is csatolt, melyben ez áll: „Végre valaki a szlovákok, mint államalkotó nemzetnek a pártján áll. Végre otthon érezhetjük magunkat hazánkban.“ – írja.

A történelem kiürítése és foltozgatása előtt tudatosítsuk, hogy a helyes megoldás az alábbiak kimondása: Őseinkkel egyetemben e területen megannyi más lakos élt és tevékenykedett. Mindegyik hátra hagyott valamit és ezek összessége alkotja történelmünket.

Ha kimondjuk és el is fogadjuk mindezt, talán meglátjuk a dolog összefüggését és szépségét is. Csak hát, aktuális kiötlőinek nem kellene annyira kényszeredetten kurjongatniuk azt a bizonyos Ez itt a mi hazánk. Mi itthon otthon vagyunk (értsd, az Ő hazájuk, ők vannak itt otthon).

Samuel Marec (1982) – a szerző egy reklámcégben dolgozik. A blog.sme-re és a humno.sk-ra ír, és jelenleg első könyvét írja.

Fordítás: Körkép

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!