5 magyar orvos, aki előrevitte a tudományt

Napjainkban hétről hétre egyre újabb egészségügyi felfedezésekről olvashatunk, melyek mind közelebb visznek egy lépéssel több millió ember életének a meghosszabbításához. Ez a folyamat azonban sok-sok évtizeddel ezelőtt elkezdődött. Érdekelne, hogy a múltban kik voltak azok a magyar orvosok, akik hozzájárultak az orvostudomány fejlődéséhez? Ismerkedjünk meg velük!

Kövess minket a Facebookon is, plusz tartalommal!

Semmelweis Ignác (1818-1865) – „Az anyák megmentője“

A magyar orvostudomány egyik legkiemelkedőbb alakja, a gyermekágyi láz kóroktanának megalapozója 1818. július 1-jén született Budán. Egyetemi tanulmányait először bölcsészkaron kezdte, majd jogon folytatta, végül pályát váltott és orvostangallgató lett Pesten, majd Bécsben. 1846-ban tanársegédnek nevezték ki a bécsi szülészeti klinikán, ahol szinte naponta szembesült a gyermekágyi lázban meghalt anyák tragédiáival.

Semmelweisnek feltűnt, hogy az otthon, bábák segítségével szülő asszonyok közül sokkal kevesebben haltak meg, mint a kórházakban. Amikor egy kollégája boncolás közben megsértette a kezét és nem sokkal később elhunyt, Semmelweis ráébredt, hogy az orvos boncolási képe azonos a gyermekágyi lázban elhunyt anyák leleteivel. Nem a vérmérgezés felismerése számított nagy teljesítménynek, hanem annak a megértése, hogy a boncnok kezén ott volt a fertőző anyag, a vérpályába jutáshoz pedig csak seb kell, ami pedig minden szülő nőnél megtalálható. Semmelweis vette észre elsőként: a gyermekágyi láz nem önálló kór, hanem fertőzés következménye, és a fertőzést az orvos terjeszti. A hozzá beosztott orvosokat arra kényszerítette, hogy mielőtt a beteghez érnének, erős fertőtlenítő szerekkel mossanak kezet. Felfedezésével azonban – sajnálatos módon – nem dicsőséget, hanem ellenségeket szerzett kollégái körében, akik büszkék voltak kezük „kórházi szagára“ és sértőnek találták a feltételezést, hogy ők okoznák a betegek halálát.

Semmelweis Ignác elsőként végzett hazánkban petefészek műtétet. 1855-ben a szülészet és nőgyógyászat professzorának nevezték ki a Pesti Tudományegyetemen. 1865-ben halt meg egy bécsi ideggyógyintézetben. Halálát azonban nem elmebetegség vagy agybántalom okozta, hanem általános vérmérgezés (!).

Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847 és 1861 között nyomtatott formában megjelent egyes dokumentumait 2013-ban az UNESCO  Világemlékezet részévé nyilvánították.

   

Szent-Györgyi Albert (1893-1986) – „A C-vitamin feltalálója“

1893. szeptember 16-án Budapesten született Szent-Györgyi Albert orvos, biokémikus, a C-vitamin felfedezője, az első és máig egyetlen magyar tudós, aki a Nobel-díjat Magyarországon dolgozva, hazai eredményeiért nyerte el.

1917-ben diplomázott, majd Cambridge-ben kémiai doktorátust szerzett. 1928-ban tért haza szülőföldjére, s elvállalta a Szegedre telepített kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetését.

1920-ban nevezték el C-vitaminnak azt az akkor még ismeretlen tápanyagkomponenst, amelynek hiánya a skorbutot, az egyik legrégebben ismert hiánybetegséget okozta. Szent-Györgyi Albert munkatársával, Joseph Svirbely magyar származású amerikai kémikussal folytatott kísérletei során azonosította a hexuronsav (először ignóznak – nemismerem cukornak nevezte el) nevű vegyületet a C-vitaminnal. Szent-Györgyi Albert felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint más citrusfélék. Közös felfedezésüket 1932. április 15-én tették közzé, Szent-Györgyi javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el.

1937-ben Szent-Györgyi Albertnek ítélték oda az orvosi Nobel-díjat „a biológiai égési folyamatok terén tett felfedezéseiért, különös tekintettel a C-vitaminra és a fumársav katalizátor szerepére“.

A massachusettsi Woods Hole-ban telepedett le és itt is halt meg 93 éves korában, 1986. október 22-én. 1986-ban George Washington-díjjal tüntették ki, a szegedi egyetem pedig 1987-ben vette fel a nevét. Napjainkban Szent-Györgyi Albert Klinikai Központként ismert.

Selye János (1907-1982) – „ A stresszkutatás atyja“

1907. január 26-án magyar apa és osztrák édesanya gyermekeként született Bécsben. Általános és középiskolai tanulmányait Komáromban végezte. Kitűnő nyelvtehetsége volt, hat nyelven olvasott és beszélt. A családi hagyományokat folytatva (édesapja is orvos volt) a prágai német egyetemen szerezte meg orvosi diplomáját 1927-ben. 1932-től Kanadában a montreali McGill Egyetemen kapott tanársegédi, docensi végül rendkívüli tanári kinevezést.

1936-tól a stresszkutatás megalapozójává vált. Bár a stressz fogalmat korábban is használták, ő adott új értelmezést és élettani tartalmat ennek az elnevezésnek.

Selye János nevétől elválaszthatatlan a stresszelmélet, amiért 10 éven át jelölték orvosi Nobel-díjra, végül mégsem kapta meg. Több mint 1700 tudományos cikket és 39 könyvet írt a stresszel kapcsolatban.

Tisztázta, hogy a stressz nem csupán idegfeszültség révén jön létre. Híres megállapítása: „A stresszmentes állapot csak a halál“ , a teljes ingermentesség lehetetlen voltára utal. A stressz (amit az élet sava-borsának nevezett) gyógyító hatására is rámutatott. A legnyilvánvalóbb összefüggéseket a stressz hatására a magyas vérnyomással, a szívbetegségekkel és a gyomor-, valamint gyomorbélfekéllyel kapcsolatban mutatta ki. A világhírű kutató szerint mindegy, hogy kellemes vagy kellemetlen helyzettel állunk szemben, szükségünk van a stressz hatására, hisz e nélkül nem élnénk, csak vegetálnánk.  A stressz akkor válik károssá, ha túllép egy bizonyos, minden embernél más, változó küszöböt, s egy idő után fizikai-lelki betegségek kialakulásához vezet.

Selye János mindig büszkén vallotta magát magyarnak, s bár tíz nyelven adott elő, mint mondta: anyanyelve csak egy volt. 1982. október 16-án Montrealban halt meg. Ma egykori gimnáziuma, sőt a magyar nyelvű Selye János Egyetem is az ő nevét viseli.

Bárány Róbert (1876-1936) – „Az emberi fül kutatója“

1876. április 22-én született Bécsben Bárány Róbert magyar-osztrák származású Nobel-díjas fiziológus, orvos.

1900-ban szerzett szülővárosában orvosi diplomát. 1905-től a bécsi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott. Az emberi fül működését Bárány előtt jobbára csak állatkísérletek nyomán, elméletileg vizsgálták. Bárány volt az, aki emberekre is kidolgozta a vesztibuláris (egyensúlyi) funkciók vizsgálati módszereit.

Bárány Róbert figyelmét egy egyszerű gyakorlati észlelés terelte a belső fül egyensúlyrendszerére. Feltűnt neki, hogy azok a páciensek, akiken vizsgálat előtt fülmosást végzett, gyakran elszédültek – méghozzá csak akkor, ha a víz túl hideg avagy túl meleg volt. (Ennek az a magyarázata, hogy a belső fül ívjárataiban keringő folyadék hőmérséklete 37 fok, és ha a hőmérséklet változik, más és más ívjáratba vándorol, ami szédülést okoz.)

Bárány azt is felismerte, hogy a belső fül vesztibuláris apparátusának zavari kóros körülmények között olyan tünetekkel járnak, mint a szemgolyók valamely irányú oda-vissza csapó mozgása. A jelenség egy élettani reflexmechanizmusnak felel meg, és Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik, hiánya pedig kóros jellegű.

1915-ben Stockholmban neki ítélték az 1914. évi fizológiai avagy orvostudományi Nobel-díjat „a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkásságáért.“

1936. április 8-án bekövetkezett haláláig az uppsalai (Svédország) egyetemen tanított. Bár magyar származása vitathatatlan és magyar Nobel-díjasként tartjuk számon, ő magát osztráknak vallotta.

Békésy György (1899-1972) – „A magyar akusztika atyja“

Békésy György 1899-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait Budapesten kezdte, de édesapja foglalkozása miatt Münchenben, Isztambulban, Zürichben folytatta. Érettségi után fél évet egy svájci finommechanikai műhelyben töltött, ahol nagy hatást gyakorolt rá a precíz, igényes műhelymunka, ez egész életében példaképül szolgált számára.

Egyetemi tanulmányait Svájcban végezte. Először kémiát, majd fizikát, matematikát tanult. A fent említett elődeivel ellentétben nem volt orvos, mégis orvosi-élettani Nobel-díjjal jutalmazták.

1920-ban a Magyar Állami Postakísérleti Laboratóriumban helyezkedett el. Annak kiderítése volt a feladata, hogy az akkoriban nagy lépéssel fejlődő telefonálásnál a telefon-összeköttetés melyik részét érdemes fejleszteni, hol lehet a legnagyobb javulást elérni. A  tanulmányozása során jutott el az emberi fül vizsgálatához. Élettani-fizikai vizsgálatokat végzett a középfül, majd a belső fül működésével kapcsolatban.

A kutatási területnek, amit tanulmányozni kezdett, még neve sem volt, munkásságával a biofizika úttörője lett. Megállapította, hogy a hangrezgés hatására úgynevezett haladó hullámok keletkeznek, s ezek amplitúdómaximuma a belső fül csigájának rostjainál különböző helyekhez kötött, s a rost erre a hullámra rezonál. A csiga belső membránjának rezgése úgy válik idegingerületté, hogy az érzéksejtek szőrei a nyomás és húzás hatására elhajolnak. A hangelemzés már a csigában létrejött, s az idegen át az agyba jutva finomodik.

1933-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára lett, 1941-ben pedig a kísérleti fizika professzora. 1946-ban elfogadja a stockholmi egyetem ösztöndíját. Svédországba megy, itt egy audiométert fejleszt ki, mellyel több száz betegen végeznek hallásvizsgálatokat. Miután az ösztöndíj lejár, elfogadja a Harvard Egyetem meghívását, s 17 éven át dolgozik a kitűnően felszerelt pszichoakusztikai laboratóriumban. 1961-ben kapta meg a Nobel-díjat „a belső fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért.“

Mikor elérte a nyugdíjkorhatárt, Honoluluba költözött, s a Hawaii Egyetemen folytatta biofizikai kutatásait, ahol saját költségére – részben a Nobel-díj összegéből – akusztikai laboratóriumot szerelt fel. 1972-ben halt meg. Utolsó kívánsága szerint testét elégették és polinéz szokás szerint ének- és zeneszó mellett hamvait az óceánba szórták. Békésy György hagyatékát, eszközeit és összes munkáit a Hawaii Egyetem őrzi

Takács Henrietta

Források: femina.hu, semmelweis.hu, feltalaloink.hu, selyehszki.hu, mult-kor.hu, informed.hu

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!