Az oktatási reform tervezett elhalasztása talán némi esélyt ad a kisiskolák túlélésére, de nem lenne szerencsés ebből azt a következtetést levonni, hogy egyelőre nincs okunk aggodalomra. Sajnos egy év múlva sem lesz számottevően több tanuló ezekben az oktatási intézményekben, tehát a Damoklész kardja továbbra is ott függ majd felettük.
Pl. Nyitra környékén vannak olyan elemi iskolák, ahol 5-6 gyermek tanul mindössze a négy összevont osztályban, de az egyik 9 évfolyamos magyar iskolának (Pogrányban – a szerk. megj.) is csak 37 tanulója van, ami szívszorító adat. A helyzet szinte kilátástalannak tűnik, hiszen ezek az intézmények olyan településeken működnek, amelyek népessége fokozatosan elöregedik, gazdasági helyzetük is évről-évre romlik, tehát a helyi iskolákat egyre nehezebben tudják fenntartani.
Kövesd a Körképet a Facebookon is, plusz tartalommal!
Kiutat találni ebből a csapdahelyzetből – ez lenne a polgármesterek és az önkormányzatok legsürgetőbb feladata, de több mint bizonyos, hogy egy-egy falu ezt egymagában nem lesz képes megoldani. Talán az összefogás segíthetne, ehhez azonban előbb a szomszédos települések vezetőinek közös asztalhoz kellene ülniük, ahol alaposan megvitatnák a helyzetet és mindenki számára elfogadható kompromisszumot kötnének.
Mert látni kell, hogy a kis tanulószámú iskola már nem sokáig tartható fenn, és ha nem szeretnénk, hogy valamennyi megszűnjön, akkor valamelyikbe koncentrálni kellene a gyerekeket és persze gondoskodni kellene arról is, hogy a távolabbi falvakból is időben eljussanak a tanulók a „központi iskolába”. Mondhatná valaki, hogy semmi új a nap alatt, elvégre már évtizedekkel ezelőtt is volt ilyesmi: egy-egy kis faluból a negyedik osztály elvégzése után a felső tagozatot már valamelyik nagyobb település iskolájában végezték el a tanulók. Ez a mostani helyzet azonban abban különbözik az évtizedekkel korábbitól, hogy ma már ezek a négyosztályos iskolák sem életképesek a kevés tanuló miatt, tehát a gyerekek eleve egy másik településen ülhetnek csak be az iskolapadba.
Inkább a szlovák iskola
Persze már évek óta gyakorlat az is, hogy azok a szülők, akik valamelyik nagyobb településre vagy városba járnak munkába, inkább az ottani iskolába íratják be a gyermeküket és viszik-hozzák őket nap mint nap, sokszor olyankor is, ha lakóhelyükön még működik az iskola. Nem gondolnak bele, hogy ezzel a döntésükkel maguk is csökkentik a helyi oktatási intézmény megmaradási esélyeit. (Azt már csak zárójelben tesszük hozzá, hogy az így „utaztatott” gyermekek egy része nem is anyanyelvén tanul, hanem szlovákul, mert azon a településen vagy nincs is magyar iskola, vagy a szülő munkahelyéhez a szlovák iskola van közelebb…)
A kisiskolák problémájára tehát a leghatékonyabb megoldást csak helyben lehet megtalálni. A közelgő önkormányzati választásokon feltehetően sok polgármesterjelölt fog kampányolni mindenféle – reális és persze irreális – elképzeléssel, ígéretekből sem lesz hiány, de vajon akad-e majd közöttük olyan, aki azzal a tervvel áll a választók elé, hogy az egyik legelső dolga lesz megállapodni a szomszédos falvak polgármestereivel arról, hogy közösen működtetik a kisiskolát. Ehhez nagy bátorság is kell, mert a „pakliban benne van” az is, hogy a helyi iskolát kell „feláldozni” a magyar nyelvű oktatás fenntartása érdekében. Tudjuk, a kisiskolákkal a szlovákok lakta településeken is gond van, de míg szlovák iskola mindig lesz Szlovákiában, magyar csak akkor, ha azt mi is akarjuk.
A példaként említett Nyitra környékén Nagycétényben van a legtöbb tanuló által látogatott teljes szervezettségű magyar alapiskola, tehát ésszerűnek tűnne azt megtartani, míg egy másik településen egy „központi” elemi iskolát kialakítani, hogy a legkisebbeknek ne kelljen nagyobb távolságra utazniuk. De ez eléggé félre esik, tehát nemigen jöhetne számításba, és ha mégis, inkább a nyitranagykériek számára, amennyiben az ottani szülők még magyar iskolába kívánják járatni a gyermekeiket. Mert bár még mindig a magyarok vannak többségben ebben a faluban, a helyi magyar iskola egyre sorvad és fokozatosan kiürül, akárcsak Zsitvabesenyőn, ahol 35-40 évvel ezelőtt még egy népes 9 évfolyamos magyar iskola volt.
A nyelvhatár egyre szűkül
Kívülállóként és kellő terepismeret hiányában természetesen eleve felelőtlenség lenne ötleteket osztogatni, annyit azonban mindenképpen szeretnénk leszögezni, hogy elsősorban a szakmai és a civil szervezetek képviselőinek kellene az érintett települések polgármestereivel és önkormányzataival elemezni a helyzetet és keresni a megoldást. A politikusokat csak akkor kellene bevonni, amikor már az adott települések konszenzusra jutottak az alapvető kérdésekben és elkötelezték magukat a forrásmegosztásra, vagyis arra, hogy arányosan járulnak hozzá az ezzel járó költségek fedezéséhez.
Sajnos Dél-Szlovákiában egyre több ilyen problematikus térség található, különösen a nyelvhatár mentén. A Nagykürtösi, a Losonci, a Rimaszombati és a Rozsnyói járás e tekintetben különösen érintett, hiszen itt igen magas a munkanélküliség, a kisebb települések tengődnek, iskoláik már régebben megszűntek vagy a megszűnés közelébe érkeztek. A helyzetet súlyosbítja, hogy ezek a helységek nemzetiségileg megosztottak és – ezt nehéz szívvel írjuk le – az egyes népcsoportok az oktatást illetően ellenérdekeltek. Az még az elfogadhatóbb eset, ha egy közös szlovák-magyar igazgatású iskolát működtetnek és elosztják az egy főre jutó támogatást, de vannak olyan települések, ahol a helyi szlovák hivatalnokok és hangadó értelmiségiek igyekeznek keresztbe tenni a magyar iskolának.
Az iskolák problémaköre csak az egyik témája a közelgő önkormányzati választásoknak, és tapasztalatunk szerint nem is a legexponáltabb, ui. az embereket mintha sokkal jobban érdekelné az infrastruktúra fejlesztése, a környezetük „csinosítása”, esetleg a helybeni új munkalehetőségek kialakítása. Ez valahol érthető, de ha az iskola elsorvad, és emiatt a fiatalok elköltöznek, akkor a további célkitűzéseknek sem lesz hosszabb távon értelmük. Ám az utóbbi időben még a fentebb felsorolt témákat is felülírják az egyes jelöltek közötti személyes torzsalkodások, az ellenfél lejáratása, sőt hallhatunk „pszichológiai hadműveletekről”, megfélemlítésekről is.
Önkormányzati választások előtt
Ez a függetlenként indulók és a pártok által támogatott jelöltekre egyaránt érvényes. A polgármesteri székért számos településen kiélezett harc folyik, sok helyen olyanok is beszállnak, akiknek igazából nem a közösség szolgálata a fontos, hanem a saját gyarapodásuk: valamilyen vállalkozást működtetnek a környéken, olcsóbban szeretnének megszerezni valamilyen ingatlant, esetleg egy kiterjedtebb családi összefonódás áll a jelöltség mögött.
Az elmúlt 25 év alatt nem egy olyan történetet hallhattunk, amely megvesztegethető, kapzsi, a saját céljait a közösség érdekei fölé helyező polgármesterekről szólnak. Az őt megválasztó közösség rendszerint csak azután értesül a visszaélésekről, amikor azok már megtörténtek és a következő ciklusban más személyt „tisztel meg” a bizalmával. De gyakran megesik, hogy a polgárok mindezt figyelmen kívül hagyják és újraválasztják az illetőt, vagy mert nincs is más jelölt (ami valahol szomorú persze), vagy mert a kihívóját vagy kihívóit még kevésbé tartják alkalmasnak a posztra.
A többször újra választott polgármesterek ui. már „ismerik a dörgést”, jó kapcsolatokat építettek ki az évek során a „felsőbb szinteken”, sikeresebben el tudnak intézni a település számára is hasznos beruházásokat. Persze ezek között számos olyan is akad, amelyeket magánvállalkozások valósítanak meg közpénzekből, tehát a polgármester főszereplővé lép elő, amikor a jelentkezők közül valamelyiket kiválasztja. A közbeszerzés folyamata sajnos sok esetben kacskaringós utakon halad, és azt már mindenki tapasztalatból tudja, hogy ez errefelé sohasem olyan egyértelmű, mint ahogy az elvárható volna. A közpénzekből sokan igyekeznek kisebb-nagyobb összegeket „lecsípni”, esetleg olcsóbb és rosszabb minőségű munkát végeznek az eredetileg megállapított áron, és emiatt ezt évekkel később fel kell újítani vagy meg kell ismételni, további összegeket felemésztve.
Az önkormányzati képviselői helyek talán nem olyan látványosak, mint a polgármesteri tisztség, de ezekért is sokszor kíméletlen harc folyik. A polgármester számára sem mindegy, kikkel ül majd együtt egy-egy önkormányzati ülésen, mennyire sikerül majd a képviselőket megnyernie magának. Ez természetes is, és ha jó ügyekről van szó, talán még kívánatos is. De tudjuk, hogy ezek a dolgok nem mindig így működnek, mert az „önkormányzati testületekben” is különböző érdekek jelennek meg és gyakran a polgármester valamelyik „csoport” bábjává is válhat, ha nem eléggé energikus.
Mondhatnánk egy-egy település irányítása komoly tudást, tapasztalatot, intelligenciát és rátermettséget igényel, de lélektani ismereteket is, emiatt nem is olyan könnyű jó polgármesternek lenni. A pártok által támogatott jelöltek esetében magának az adott pártnak is nagy a felelőssége, és ha nem a megfelelő személyt választja, az visszaüthet magára a pártra is. Véleményünk szerint annak hátterében, hogy egyre kisebb arányban mennek el a polgárok választani akár a parlamenti, akár az önkormányzati választások alkalmával, sok esetben egy-egy település polgármesterének és önkormányzati képviselőtestületének a gyenge teljesítménye áll.
HOMÉROSZ
A nyitóképet tavaly decemberben készítettük a szlovák parlament előtt, ahol 300 magyar tüntetett a kisiskolák megőrzése érdekében.
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
A sorozat további részei:
Megosztás:
Címkék: Homérosz képviselőtestület kisiskolák magyar iskola oktatási reform oktatásügyi reform önkormányzati választások polgármester
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
