Őszintén megvallva, nem egészen világos számomra, hogy a szlovák katolikus egyház, pontosabban a Nagyszombati Érsekség miért éppen mostanában vetett szemet a Szent Benedek rend komáromi ingatlanaira, és hogy célját maradéktalanul megvalósíthassa, még törvénytelen módszereket is hajlandó volt bevetni.

Egy pillanatra úgy tűnt: Magyarországon talán lassan felismerik, hogy a Szent Ágoston által megfogalmazott gondolatokat a Duna bal partján kissé másként értelmezik és Isten Városát is szlovákosítani szeretnék. Legalábbis erre következtethetett az ember Várszegi Asztrid pannonhalmi főapát véleményét olvasva.

Ha visszatekintünk a múltba, bizony szép számmal találunk olyan szlovák papokat már a 19. századtól kezdve, akik úgy kívánták szolgálni nemzetüket, hogy közben gyűlölték a magyarokat. Ebben felekezetre való tekintet nélkül egyet értettek, mert ugye az evangélikus Ján Kollár (1793—1852) is úgy buzdította híveit az 1838-as nagy pesti árvíz idején, hogy mindenkit mentsenek, csak azokkal ne törődjenek, akik magyarul kérnek segítséget.

Jan Kollar
Ján Kollár (Kép: cojeco.cz): mindenkit mentsenek, csak a magyarokat ne

Magyargyűlölő szlovák főpapok

De érdekes olvasata van az 1907-es csernovai tragédiának is, amely – mint köztudott – akkor történt, amikor a helybeliek Andrej Hlinka (1864–1938), magyarbarátnak egyáltalán nem nevezhető papjuk mellett tüntettek és a kivezényelt csendőrök (hét közül öt szlovák nemzetiségű volt) a tömegbe lőttek. Hlinka páter éppen morva földön folytatott magyarellenes agitációt, tehát látszólag távol maradt az eseményektől, de közvetve azért mégis szerepet játszott az ügyben.

Az akkori nemzetközi közvéleményt sikerült eredményesen felcukkolni „a kisebbségeket elnyomó” magyar állam ellen, és igazából senki sem volt kíváncsi a véres sortűz valódi kiváltó okaira. Ha összeesküvés-elméleteket gyártanánk, azt is mondhatnánk: ez egy tudatos provokáció volt, de ha reálisan szemléljük a dolgot, elmondhatjuk, hogy néhány korlátolt döntéshozó végig nem gondolt utasításának a szomorú következménye az eset.

 hirdetes_810x300  

A szlovák katolikus egyházban persze később is szép számmal akadtak magyar gyűlölő főpapok, de a magyarok lakta felvidéki falvakban is fontos szerepet játszottak a helyi papok az elszlovákosítást célzó törekvésekben. Erről sokat tudnának mesélni pl. az idősebb zoboraljai magyarok, akik ma már többnyire szlovákul kénytelenek beszélgetni a saját unokáikkal.

Jozef_Tiso_(Berlin)
Adolf Hitler és Jozef Tiso kézfogása Berlinben, 1940 októberében. Kép: wikipedia

Az 1939–1945 között létezett első Szlovák Köztársaságban a katolikus klérus a Hitler-barát rendszer egyik legmegbízhatóbb támasza volt, és ezt a nacionalista szellemiséget sok képviselőjének még a minden vallási érzést elpusztítani igyekvő kommunista diktatúra évtizedei alatt is sikerült életképes állapotban megtartania.

Sokor érsek folytatta a sort

1990 után az a Sokol érsek volt a legfőbb szlovákiai katolikus vezető, akiről nemcsak a kommunista titkosszolgálathoz fűződő kapcsolatai okán cikkeztek sokat, hanem a tisztázatlan pénzügyeit is kiteregették, és mint az köztudott, mindezek ellenére még a haja szála sem görbült emiatt. Arról már szó sem esett, hogy amúgy meg magyarfaló is, ahogy az egy „derék” szlovák főpaptól manapság is elvárható.

jan sokol
A „magyarfaló” Sokol érdek. Kép: cas.sk

Ilyen lelkületű „lelkipásztorokból” számos akad alacsonyabb szinteken is, és miután a katolikus egyházban szigorú hierarchikus rend uralkodik, a „másként gondolkodó” papok nem sok jóra számíthatnak. A szlovák klérusnak két erős támasza volt az elmúlt években: a szlovák nacionalista, kisebbségellenes politika és Jozef Tomko (1924) bíboros, aki évtizedeken át befolyásos személy volt a Vatikánban.

A tehetetlen magyar katolikus egyház

A magyar katolikus egyház képtelen volt szembenézni ezzel az agresszív magyarellenes magatartással, szinte nem tett egyetlen lépést sem a felvidéki magyarok által is lakott egyházmegyék önkényes feldarabolása és átrendezése ellen, amelyet a már említett Tomko bíboros irányított a háttérből. Az önálló magyar püspökségért szervezett komáromi imanapot is legfeljebb tudomásul vették odaát, de nem tudunk arról, hogy komolyabban „lobbiztak” volna a magyar püspökség érdekében a Vatikánban.

Tomko, Ferenc papa
Tomko bíboros Ferenc pápát áldja meg hamvazószerdán a Vatikánban. Kép: teraz.sk

Évek óta figyeljük az oroszvári kastély körüli helyben járást is. A Pannonhalmi Apátság a jogos örököse az épületnek, hiszen utolsó tulajdonosai még 1945-ben rá hagyták. Mint tudjuk, Oroszvár 1947-ben került Csehszlovákiához, a kommunisták pedig 1948-as hatalomátvételük után „konfiskálták” a kastélyt, amelyet 1990 után a demokratikus Csehszlovákia, majd Szlovákia sem volt hajlandó visszaszolgáltatni az Apátságnak.

orosch_KN
Ján Orosch nagyszombati érsek november 5-én dekrétummal törölte a Komáromi Bencés Rendházat. Kép: Új Szó

Most meg itt van ez az újabb ügy a komáromi ingatlanokkal. A szlovák főszereplőt éveken át magyar gyökerekkel is rendelkező derék papként igyekezett a sajtó prezentálni. Sőt, azzal is hitegették a magyar hívőket, hogy ő majd megfelelően képviseli az ügyeiket a szlovák katolikus egyházban.

Ján Orosch (1953) jelenlegi nagyszombati érsekről van szó, aki számos magyar településen is szolgált az elmúlt évtizedekben, sőt a komáromi imanapok egyik főcelebránsaként is szerepet vállalt. Legutóbb Budapesten, 2014. augusztus 20-án is beszélt a tömeg előtt, de szavai eléggé vegyes érzelmeket keltettek a hallgatóságban. Ennél sokkal nagyobb súllyal esik a latba azonban a mostani igyekezete, hogy a Nagyszombati Egyházmegye tovább gyarapítsa a vagyonát. Nyilván abban a hiszemben is teszi ezt, hogy Ferenc pápa 2013 nyarán őt nevezte ki nagyszombati érsekké és püspöki címet is kapott. Mellesleg annak a Bezák érseknek a székét foglalta el, akit máig tisztázatlan okok miatt távolítottak el posztjáról és kényszerítettek itáliai önkéntes száműzetésre.

Mons. robert-bezak
A népszerű, de leváltott Robert Bezák érsek. Kép: cas.sk

Hogy mindez Magyarországon, a katolikus egyház köreiben még mindig nem verte ki a biztosítékot, eléggé meglepő, de ha szemügyre vesszük Csáky Pál felvidéki EP képviselő és a 2014 nyaráig ugyancsak EP képviselő Surján László kereszténydemokrata politikus minapi szóváltását, akkor mélyebben el kell gondolkodnunk a kétféle szemléletmódról.

Csáky és Surján csörtéje

Csáky maga is kereszténydemokrataként lépett a politikába, feladva vegyészmérnöki pályáját. Az egyébként kolozsvári születésű (1941) Surján László eredetileg orvos volt, de 1990 után őt is magával ragadta a politika forgószele. Tehát két reálértelmiségi, aki emellett még kereszténydemokratának is vallja magát.

Egyikük azonban kisebbségi környezetben szocializálódott, tehát a saját bőrén megtapasztalhatta a szlovák nacionalizmus különböző megnyilvánulásait és tisztában van a gyökereivel is. Surján László talán többet tud a katolikus tanításról (néhány évig a Hittudományi Akadémia hallgatója is volt az 1960-as években), de szinte semmit a szlovák katolikus egyház (és általában a szlovák politikai elit) magyarellenességéről.

surjan-laszlo
Surján László, az Európai Parlament korábbi alelnöke. Kép: magyarhirlap.hu

A naiv Surján és Jeszenszky

Ezzel magyarázható az a naiv véleménye is, hogy a türelmes párbeszéd és a másik fél gondolkodásmódjának a megértése és elfogadása segítheti a problémák megoldását. Jeszenszky Géza egykori magyar külügyminiszter mostanában megjelent könyvében is ezt a naiv magyar meggyőződést prezentálta, amikor a Szlovákia megalakulása körüli diplomáciai sasszékról ír. Eléggé kézzelfoghatóan szemlélteti azt a szerencsétlen magyar dilemmát, amellyel Trianon óta valamennyi magyar kormánynak szembesülnie kellett: hiába volt igazságtalan az ország ilyetén szétdarabolása, a nagyhatalmak és a falánk utódállamok a győztesek gőgös összefogásával minden magyar revíziós törekvést elutasítottak. De még az anyaország határain kívül rekedt magyar kisebbségekkel szembeni méltányos bánásmódra sem mutattak hajlandóságot.

Mindmáig tart ez az állapot, tehát nem érdemes magunkat azzal áltatni, hogy a problémák megvitatása eredményre vezet. A múló idő a kisebbségek ellen dolgozik, ezt a legutóbbi két népszámlálás is eléggé egyértelművé tette, tehát már nincsenek elvesztegetni való évek. Úgy tűnik azonban, hogy a jelenlegi magyar kormánynak sincs igazán elképzelése arról, hogyan kellene a magyar érdekeket képviselnie az utódállamokban. Nyilván eleve hátrányos helyzetben van, hiszen a magyar kisebbségek mindenütt túszok, és még csak az Európai Uniótól sem várhatják azt, hogy rendezni fogja ezt az áldatlan helyzetet, amely egyébként ellentétes az annyit hangoztatott európai értékrenddel is.

jeszenszky
Jeszenszky Géza. Kép: epresso.hu

Akinek ez nem elegendő bizonyíték, nézze meg alaposabban, mi zajlik manapság az EU által „felkarolt” Ukrajnában. Szó sincs emberi jogokról, a kisebbségekkel való méltányos bánásmódról, viszont már több mint bizonyos, hogy olyan emberek kapnak lehetőséget az ukrán gazdaság „irányítására”, akik elsősorban az amerikai gazdasági érdekeket fogják képviselni vagy a nemzetközi pénzpiac elvárásait megvalósítani.

A kettős állampolgársággal rendelkezők ellen indítandó „hajtóvadászat” pedig a szlovák nacionalistáknak kínál újabb muníciót.

HOMÉROSZ

Nyitókép: Ján Orosch (cas.sk)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.