1848. július 27-én született báró Eötvös Loránd magyar fizikus, a torziós inga egyik feltalálója és tökéletesítője, aki zsenialitását vallás- és közoktatásügyi miniszterként is kamatoztatta.
Az 1868-as esztendőben Eötvös a fizikusi pályát választotta, ezért beiratkozott a – korszak természettudományi fellegvárának számító – heidelbergi egyetemre, ahol 1870-ben summa cum laude minősítéssel szerzett doktori címet. Miután hazatért, 1871-ben magántanári állásra pályázott a budapesti egyetemen, 25 évesen pedig a Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjai közé fogadta.
Eötvös tehetségét jelzi, hogy utóbb mindkét intézményben a legmagasabb pozíciókig jutott: már 30 évesen a kísérleti fizika tanszék vezetője lett, az MTA elnöki tisztét pedig 16 esztendőn keresztül töltötte be.
A sokoldalú tudós
Annak ellenére, hogy életét a tudománynak szentelte, a köztiszteletben álló professzor később vallás- és közoktatásügyi miniszterként tevékenykedett, valamint a Báró Eötvös József Collegium létrehozásával szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az 1895-ben alapított kollégium a nehéz anyagi helyzetű, ámde tehetséges hallgatók felkarolását tűzte ki céljául, és később olyan géniuszokat indított el a tudományos pályán, mint Kodály Zoltán és Szekfű Gyula.
Eötvös az 1905. esztendő után visszavonult a közélettől, de a tudományos pályán – elsősorban az általa tökéletesített torziós ingával végzett kísérletekkel – haláláig az egyik legeredményesebb magyar kutató maradt.
Eötvös tudományos pályáját a felületi feszültség és az úgynevezett kapillaritás jelenségének vizsgálatával indította – ő alkotta meg az ún. Eötvös-féle törvényt –, majd az 1880-as évek elején gravitáció és a tömegmozgás törvénye felé fordult az érdeklődése.
Eötvös és a torzós inga
Bár tévhit, hogy ő találta fel a torziós ingát, az eszközt mégis joggal köthetjük a nevéhez, ugyanis a benne rejlő tudományos lehetőségeket ő aknázta ki. A torziós inga – vagy horizontális variométer – eredetileg arra szolgált, hogy pontosan meghatározzák a gravitációs állandót, illetve a Föld adott pontján fellépő pontos nehézségi gyorsulást.
Miután azonban Eötvös felismerte, hogy a nehézségi gyorsulás pontos értéke a földfelszín alatt húzódó kőzetek sűrűségétől is függ, a torziós inga arra is alkalmasnak bizonyult, hogy a mélyben rejtőző ásványokat kutassák vele.
A geodéziai eszköz ennek köszönhetően világszerte keresett találmány lett, használatával az első világháború előtt olyan jelentős lelőhelyeket fedeztek fel, mint a Morvamezőn és Texasban található hatalmas olajmezők, vagy Kanada egyes vasérctelepei.
A lovaglás és a sziklamászás szerelmese volt
Eötvös az intenzív szellemi munka mellett mindig talált időt a kikapcsolódásra, sportolásra is. Rendszeresen lovagolt, 12 kilométerre levő házából rendszeresen lóháton járt be egyetemi előadásait megtartani.
Szenvedélyes sziklamászó volt: alig tizennyolc évesen megmászta a Monte Rosa-t (4638 m). Hegymászó teljesítményei Dél-Tirolban annyira ismertté tették a „magyar professzor” nevét, hogy 1902-ben az egyik 2837 m magas csúcsot róla nevezték el Cima di Eötvösnek, azaz Eötvös csúcsnak. Baráti társaságban gyakran emlegette tréfásan, hogy büszkébb hegymászó sikereire, mint a torziós inga felfedezésére.
A „fizika fejedelmeként” távozott
Eötvös Loránd mind a Monarchiában, mind külföldön fejedelmi kitüntetések tucatjait vehette át, emlékét egy ásvány, a lorándit mellett tudományos díj, a róla elnevezett Geofizikai Intézet, és – 1950 óta – az ország legnagyobb egyeteme is őrzi. Eötvös kutatásaival mindmáig a magyar kísérleti fizika csúcsteljesítményét adta, 1919-ben bekövetkező halála után a nemzetközi tudományos világ a „fizika egyik fejedelmeként” gyászolta őt.
Forrás: rubicon.hu/mfgi.hu
Nyitókép: remenyikzs.sulinet.hu
Megosztás:
Címkék: Eötvös Lóránd Eötvös Loránd Tudományegyetem Eötvös-féle törvény fizikus Főoldal magyar kutató miniszter nehézségi gyorsulás torziós inga
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.