Az emberi testnek sok olyan része van, amelyről az orvostudomány úgy véli, hogy ha valaha volt is funkciója, az ember mai evolúciós fejlődési szintjén már nincs rá szükség. Ilyen például a „vakbél”, ami tulajdonképpen a vastagbél egy céltalan féregnyúlványa, de ide sorolhatnánk például a láb kisujját is, amelyre igazából már nincs szükségünk egyensúlyunk megtartásához.

 

A vakbél esetében egyre valószínűbbnek látszik, hogy a közhiedelemmel ellentétben mégsem teljesen haszontalan: nagy mennyiségű bélflórát tartalmaz, a bélrendszer egy viszonylag védett részében, így a bélflórát elpusztító betegségek után itt újra elszaporodhatnak az emésztéshez nélkülözhetetlen baktériumok.

 

A legfrissebb kutatások ráadásul úgy vélik, hogy az emlősök evolúciója során már többször is kifejlődött ez a szerv. Mikor az ember még sok cellulóztartalmú ételt (nővényi leveleket) fogyasztott, szüksége is volt rá, hogy segítse a nehezen emészthető táplálékot lebontani.

 

 hirdetes_810x300  

Az appendixen kívül sok más csökevénnyel is rendelkezik az emberi test, amelyekre az evolúciónk jelenleg ép nem tart igényt, vagy amely már visszafordíthatatlanul visszafejlődött. Az Encyklopedia Britannica több mint száz ilyen maradványt sorol fel. Miért maradtak hátra? Valószínűleg azért, mert az emberi test fejlődését nem akadályozzák, így a természet ésszerűbbnek látta meghagyni őket, mint eltávolítani.

 

Íme néhány példa az előbbieken kívül:

 

  1. Fülizmok

 

Ma már csak mosolykeltésre használjuk fülünk mozgatását, de az embernek is volt valaha fülizma, aminek egy kis része még ma is megvan. Egyeseknél erősebb, másoknál gyengébb.

 

A fülizom feladata az volt, hogy védje a fület a támadásokkal szemben, illetve hogy a zajok felé fordítsa azt. Mivel az ember felegyenesedve ez utóbbit a fej forgatásával oldotta meg, a fülizom elvesztette funkcióját és visszafejlődött.

 

A fül egy részének másik csökevénye az úgynevezett Darwin-dudor a külső fül peremén, amelyről az evolúció elméletének megalkotója úgy vélte, hogy emberszabású őseink hegyes fülének árulkodó maradványa. Az emberek alig 10 százaléka rendelkezik már csak vele.

 

Forrás: szon.hu

 

  1. Harmadik szemhéj

 

A madarak, a halak és a hüllők általában rendelkeznek egy vízszintesen mozgó harmadik szemhéjjal is, az ún. pislogóhártyával, amely védi és nedvesíti a szemet, anélkül, hogy akadályozná a látást.

 

Régi őseinknek is volt ilyen membránjuk, ám ez később visszafejlődött, és nem maradt más belőle, csak egy félhold alakú kicsi redő a belső szemzugban, ahol a csipa összegyűlik.

 

Forrás: origo.hu

 

  1. Bölcsességfog

 

A néphiedelem úgy tartja, hogy a bölcsességfogak akkor bújnak elő, mikor az ember a legtöbb tudással rendelkezik. Ezek a nagyőrlőfogak az ember azon korszakából maradtak vissza, mikor még keményebb, rágósabb táplálékot vett magához. A rendszerint a 18. és 25. életév között megjelenő plusz őrlőfogakra őseinknek így szüksége is volt péládul a nyers hús elfogyasztásához. Ám a főzés és sütés „feltalálása” óta az ember már puhább formában fogyaztja el az ételeket, így ezek a nagyőrlők elvesztették funkciójukat.

 

Ettől azonban még mindig rendelkezünk velük, gyakran gondot is okoznak: sokaknak még kibújás előtt ki kell húzatniuk „helyhiány” miatt. A népesség 13 százalékánál egyébként abszolút nem nő ki a bölcsességfog.

 

Forrás: nadordent.hu

 

  1. Férfi mellbimbók

 

Minden ember nőként kezdi életét az anyaméhben, és még mielőtt a megfelelő hormonok hatására eldőlne a neme, kifejlődnek a mellei. E korai szakasz maradványaként rendelkeznek a férfiak is mellbimbóval, és bár néhány esetben előfordulhat, hogy tej fakad belőlük, és a férfiak kaphatnak mellrákot, a szerv már csak „esztétikai” funkcióval bír.

 

Ez esetben azonban nem is annyira az evolúció, mint inkább az embrionális fejlődés maradványáról beszélhetünk.

 

Forrás: origo.hu

 

  1. Farok

 

A világon csaknem minden emlős rendelkezik élete valamely szakaszában farokkal. Az ember az embrionális fejlődés hatodik hetében kap a természettől átmenetileg egy kicsi, pár csigolyából álló farkat. A csigolyák azonban később gerinccé egyesülnek és a folyamat során rendszerint eltűnik a farok is. Persze akad kivétel, de a kéretlen végtag ma már műtét segítségével viszonylag könnyen eltávolítható.

 

  1. Kapaszkodó-reflex

 

 Az újszülöttek 37 százaléka rendelkezik még mindig kapaszkodó-reflexszel. E reflexnek köszönhetően sok kisbaba képes olyan erővel megkapaszkodni kezével, hogy elbírja saját testsúlyát, és édesanyja ujjába kapaszkodva akár 10 másodpercen keresztül képes magát megtartani.

 

Mikor az ember ősei még jóval több testszőrzetet viseltek, az újszülötteknek ez a reflexe segített belekapaszkodni az anya bundájába – veszély esetén az anya keze szabaddá vált, könnyebben menekülhetett vagy védekezhetett.

 

Ez a reflex rendszerint három-hat hónapos korban eltűnik. Dús bunda hiányában ugyebár nincs haszna.

 

Forrás: 9honapbaba.hu

 

  1. Libabőr

 

Bár nem testrész, de szintén olyan emberi sajátosság, amit mai evolúciós fejlettségünk indokolatlanná tesz. A libabőr a piheszőrök tüszőinek izgalom hatására történő kipúposodása apró bőrizmok összehúzódása következtében.

 

Távoli őseink számára ugyanolyan funkcióval bírt, mit sok állat esetében. A szőrszálak „szögének” megváltoztatásával védekezhettek a hideg ellen (borzongás), vagy agresszivitásukat, támadó szándékunkat nyomatékosíthatták – mint ahogy sok háziállat is teszi.

 

Forrás: Pinterest.com

 

Körkép.sk, Sme.sk

Nyitókép: Origo.hu

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!