Utódomra ütök – Súlyos következményei vannak a gyermekkori bántalmazásnak

Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a gyermekkorban elszenvedett fizikai és lelki abúzus, kihat a következő generáció életére is. Úgy tűnik, hogy bizonyos, úgynevezett epigenetikus hatások következtében a gyermekként bántalmazottak utódainál is növekszik néhány mentális vagy fizikai betegség kialakulásának kockázata.

Könyvtárnyi irodalom igazolja, hogy a szellemi vagy fizikai bántalmazással terhelt gyermekkor számos negatív következménnyel befolyásolja a bántalmazott kiskorú felnőttkorát. Megnő az olyan pszichiátriai betegségek kialakulásának kockázata mint a depresszió vagy a skizofrénia. Mindemellett bizonyos szív-és érrendszeri betegségek illetve egyes rákfajták is fokozottan veszélyeztetik felnőttként a bántalmazott gyermeket.

A Tufts Egyetem kutatóinak munkájában 28 férfi önkéntes vett részt.  Egy különböző gyermekkori traumákra vonatkozó kérdőív kitöltése után a férfiak spermamintát adtak.  A kutatók ún. mikro RNS-eket (miRNS) kerestek a mintákban, melyek az RNS molekulák egy másik fajtájához, a génkifejeződést irányító hírvivő vagy messenger RNS-ekhez (mRNS) kapcsolódva befolyásolják azok aktivitását, gyakorlatilag „ki-be kapcsolják” őket. Ezek a miRNS-ek a hímivarsejtek közvetítésével juthatnak át a következő generációba. A vizsgálat nagyon érdekes eredménnyel zárult, a kutatók találtak két olyan miRNS molekulát (miR-34, miR-449), melyek koncentrációja jóval kisebb volt (a normális átlag mindössze 1%-a) a gyermekkorukban bántalmazott férfiak spermamintáiban.

   

Ezek után kísérleti egereken is elvégeztek egy hasonló vizsgálatot. Az ilyen jellegű kutatások során azzal szimulálják a bántalmazást, hogy az állatokat egyik ketrecből a másikba rakosgatják, állandóan új környezetbe helyezve őket, míg el nem érik az ivarérett kort. A vizsgálat során a felnevelt állatok hímivarsejtjeiben szintén az átlagértéknél jóval alacsonyabb koncentrációt mértek a két mikro RNS-ből, sőt a kutatók nagy meglepetésére hasonlót tapasztaltak az állatok hím utódaiban is. Azt már korábban megfigyelték, hogy az ily módon felnevelt hímek nőstény utódai sokkal nyugtalanabbak és nehezebben is szocializálódnak.

Az eredmények ugyan sokat ígérőek, de azt a Dr. Larry Feig által vezetett kutatócsoport is elismeri, hogy további vizsgálatokra van szükség. Még rengeteg a megválaszolatlan kérdés. Nem tudjuk például, hogy a két említett mikro RNS alacsonyabb koncentrációja okozója-e vagy pusztán mellékhatása az utódokban megfigyelhető káros tüneteknek.

Epigenetikus öröklődés:

 

Azt már a századforduló óta tudjuk, hogy az öröklődés alapjait a gének jelentik. Ezek tulajdonképpen DNS-ünk meghatározott szakaszai, amelyek a bennük található bázispárok sorrendje szerint különböző molekulákat, általában fehérjéket kódolnak. Ezek a fehérjék az ún. génexpresszió (génkifejeződés) során szintetizálódnak. Génjeink egy részét, szintén ma már jól ismert módon, továbbadjuk utódainknak. Van azonban az öröklődésnek egyéb formája is. Az epigenetikus öröklődés során génjeink kifejeződése (azaz tulajdonképpen az általuk kódolt molekula létrejöttének módja vagy ideje) örökölhető módon megváltozik, de anélkül, hogy magukban a génekben változás történt volna. Ezt a kromoszómák meghatározott helyein történő molekuláris átalakulások okozzák, melyeknek belső, de akár külső, környezeti okai is lehetnek.

Pomichal Krisztián