Nyitókép: http://www.1zoom.me

 

Gyermekkorunkat meghatározó egyik legfontosabb kapcsolatunk az anyai szeretet és kötődés. Szükség van ugyanis egy olyan összetartó erőre, amely elég szilárd alapot biztosít ahhoz, hogy az utódnevelés sikeres legyen. De vajon az állatvilág mely képviselője lehet az, aki hasonlóan mély érzelmi kapcsolatot ápol utódaival?

 

Talán nem meglepő, ha a főemlősök rendjében kezdünk keresgélni. Ha pedig szeretetről és gondoskodásról van szó, közülük is kiemelkedik az orangután.

 

A malájok által „orang hutan”-nak, azaz az „erdő emberének” nevezett emberszabású majmok kölykei életük első két évében teljesen anyjukra vannak utalva, hiszen kis mancsaikkal mindvégig annak szőrébe kapaszkodnak. Ezután páran már kézenfogva vezetik a kölyköket, míg mások akár 5 éves korukig is a hátukon cipelhetik őket. S ha azt gondolnánk, hogy a szoptatást korán feladják, nagyot tévedünk, hiszen azzal legtöbbször a kicsik 8 éves koráig kitartanak. A szorosan együtt töltött idő persze sokrétű tudás átadására is teret ad, de szükség is van rá, hiszen a dzsungel rengeteg nehéz feladatot és veszélyes helyzetet tartogat.

 hirdetes_810x300  

 

Az orangutánok táplálékának nagy részét gyümölcsök teszik ki, ezért nélkülözhetetlen ezek pontos ismerete. Nem elég azonban tudni, hogy mi fogyasztható, azt is tudni kell, melyik rész és hogyan válik ehetővé. A szúrós gyümölcsöknél jól jön egy „kesztyű”, amit az orangutánok levelekből hajtogatnak, a levelek máskor jó szolgálatot tehetnek „esernyőként” vagy „napernyőként” is.

 

Fotó: www.reddit.com

 

Az orangutának csak 10 éves koruk elérése után kezdenek önállósulni. A hímek hamarosan el is hagyják anyjukat, azonban a nőstények még ivarérettségük elérése után is sokáig vissza-visszatérnek. Így figyelhetik meg testvérük születését és nevelését, ami igencsak hasznos tapasztalatnak bizonyul, amikor 16 éves koruk körül saját utódjuk neveléséhez fognak.

 

Ezért is igazán szomorú, hogy napjainkban ezek a csodálatos élőlények sok más kihalás szélére sodródott társukkal együtt a túlélésért küzdenek. Mindezt pedig nem másért, mint egy finom mogyorókrémért, vagy épp egy lágy szappanért. Ha ugyanis figyelmesen olvassuk kedvelt termékeink összetételét, egyre gyakrabban futhatunk bele a pálmaolajba.

 

A pálmaültetvények létrehozásához pedig óriási területekre van szükség, melyekhez Borneón, Szumátrán vagy Jáván csak az őserdők kitermelésével, vagy egyszerűen azok leégetésével lehet hozzájutni. A sokszor nagyon szerény körülmények között élő helyiek egy jobb élet reményét látják ebben a jövedelmező ágazatban, így nem törődnek az égetés által előidézett légszennyezéssel, ahogy a többszáz éves egyedi élőhelyek tönkretételével sem. A nagyságrend érzékeltetése végett, mára csak Szumátrán több mint egy Magyarországnyi területű őserdő „adta át” a helyét a pálmaültetvénynek.

 

Az élőhelyét kétségbeesetten védő orangután elkeseredetten küzd az azt romboló markoló ellen

 

S hogy mit tehetünk? Ne lendüljünk túl egy laza vállrándítással azon, hogy egyes élelmiszergyártók a „vaj” vagy a „sajt” zsírtartalmát pálmaolajjal helyettesítik. Részesítsük előnyben a regionális élelmiszereket. S ha kedvenc mogyorókrémünk nassolásától nehezen szabadulnánk, készítsük el magunknak hazai összetevőkből, s közben gondoljunk arra, hogy egészségünk megőrzése mellett talán egy picit jobb hellyé is tettük a Földet.

 

Kováč Barnabáš

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!