Csányi Vilmos professzorral a komáromi Polgári Szalonban

A  Kikötő – Polgári Szalon  havi rendszerességgel ismétlődő  közkedvelt beszélgető-estjének áprilisi vendége Csányi Vilmos Széchenyi-díjas magyar tudós volt. A biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár fő kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és kulturális evolúció.

Csányi Vilmos 1958 – ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen szerzett vegyészdiplomát. Tanulmányai befejezése után az Orvosi Vegytani Intézet munkatársa lett, majd 1973-ban visszatért diákévei színterére, az ELTE-re,  s egyetemi tanárként folytatta tevékenységét. Néhány év múlva megszervezte az etológiai tanszéket, melynek a vezetője lett. Nevéhez fűződik az evolúció általános elméletének a kidolgozása.

Csányi Vilmos professzorról 1999-ben csillagot neveztek el, mely a Nagykutya csillagképben található.  🙂  A tudós 2005-ben sok egyéb díj és kitüntetés mellett  professzor emeritus címet kapott,  2011-ben Szilárd Leó professzori ösztöndíjban részesült, és két évet töltött az Amerikai Egyesült Államokban, mint vendégkutató. Ő saját magát egyszerűen „embernek” jellemezte, büszkeségeként pedig a fiát emelte ki, aki a Candbridge-i Egyetem professzora.

   

A Kikötő – Polgári Szalon házigazdája, s egyben műsorvezetője, mint minden alkalommal, most is Bödők Gergely történész volt. Kérdéseire az idős professzor előbb egyetlen szóba tömörített válaszokat adott, majd pedig visszakérdezéssel bevonta a házigazdát is az éppen felvetett téma állításának vagy tagadásának igazolásába.

Bödők Gergely azon kérdésére, hogy hol húzódik a hiedelmek és tények világának határa, a szépkorú tudós kategorikusan kifejtette, hogy csakis a természet-tudományokat tekinti valódi tudományoknak.  A bölcsészettudomány területéhez tartozó ágak szerinte csupán hiedelmeken alapulnak, ilyen például a történet-tudomány is, melyet az ifjú házigazda művel.  Ha valódi tudományág volna, az elmúlt néhányszáz, vagy ezer év tapasztalataiból ki kéne tudni következtetni például az előttünk álló 30 esztendőt. S mivelhogy ez még senkinek sem sikerült, nem tudja elfogadni tudományként.

Szintén érdekes fejtegetés alakult ki a világmindenség megteremtődésének kérdéseivel kapcsolatosan. Isten létére a tudós teljes racionalitással tekint. Tudományosan nem lehet bizonyítani, ezért szerinte tényként sem kezelhető. Viszont nem ateista, mert nem is tagadja Istent.  Magát agnosztikusnak vallja, és kifejti az ateizmus valamint az agnoszticizmus közötti lényegi különbséget. Az agnosztikusok magyarázata szerint nem tudhatjuk, hogy rajtunk kívül mi létezik a világban. Az ember ismeretei nagyon behatároltak, a világmindenséghez viszonyítottan parányiak. Így az sem tudható, hogy létezik-e Isten.

Csányi Vilmos szerint minden emberi gondolat hiedelemnek tekinthető, mert csakis a természettudománynak van meg az eszközkészlete arra, hogy e gondolatokat szembesítse a valósággal, és kiderítse, a hiedelmek mögött tények húzódnak-e meg, vagy csak alaptalan feltételezések.

A humánetológus egyaránt foglalkozik az emberi és állati viselkedésmintákkal. Boncolgatja az emberi hiszékenység kérdéseit, nyíltan rámutat a tömegek negatív irányú befolyásoltságára. A televízióra, mint jól alkalmazható „mesterséges nyugtatóra” tekint,  amelyet az éppen hatalmon lévő rendszerek  könnyedén felhasználnak  az  egyes társadalmi rétegek manipulálására, vagy féken tartására.

A műsor második felét az állatetológiával foglalkozó kérdések töltötték ki. Jelentősek a tudós kutyákon lefolytatott etológiai vizsgálatai.

Több példát hallhattunk különféle egyéb állatfajok méréseken alapuló csoportos viselkedésmintáival kapcsolaton. Így például a méhek sajátos táncának megfigyelésével sok konkrétumot meg tudtak állapítani azok magatartásáról.  Egy kísérletből kiderült, a méhek nagyon magas intelligenciával rendelkeznek, egyedeivel, közösségükkel nem minden hitethető el. Egy tóparti csónakba kihelyeztek egy tányér mézet, majd a kaptárba beküldtek egy kis robotméhet, aki szárnyrezegtetéssel leadta a többieknek a jelet a táplálék-lelőhely irányáról és távolságáról. A méhek el is indultak, és megtalálták.

Aztán másnap a csónakot lehorgonyozták a tó közepén, és oda helyezték a tányér mézet. Ismét beküldték a robotméhet a kaptárba, amely megadta a pontos jelsort. A kísérlet készítői arra számítottak, hogy a méhek ismét kirepülnek, de nem így történt.  El sem indultak!  Tehát a méhek felismerték, hogy a robotméh lehetetlen dolgot állít, mert a tó közepén természetes körülmények között nem létezhet mézlelőhely. A megállapításhoz körül sem kellett nézniük.

Csányi Vilmos több mint kétszáz tudományos publikáció szerzője, és közel 30 könyvet írt. Ezek egy része a kutyákkal kapcsolatos, amelyek a tudóst az átlagember körében is igazán népszerűvé tették. A beszélgető-esten „részt vett” két nagyon szép kutya is, és „aktív hallgatással”, fegyelemmel viselték a kétórás műsor kötöttségét.

Az előadás végén ismét volt három kvíz-kérdés, a leggyorsabb helyes válaszadókat a tudós egy-egy dedikált könyvével jutalmazták. A jelképes belépőjegyekből befolyt összeget Andruskó Imre, a Selye János Gimnázium igazgatója vette át, egy jeles, biológiai kutatásokat végző diákjuk számára.

A szépkorú professzor és a fiatal történész kérdés – felelet párbeszéde, mint két szikrázó elme csatája, nagyon sok komoly kérdés mélyére ásott, ezzel együtt kiválóan elszórakoztatta a teltházas közönséget. A tudományos kérdések feszegetése mellett a beszélgetés hangulata mindvégig könnyed, mondhatni vidám maradt.

Buday Mária

Képek: Kikötő  Polgári szalon Fb-oldala (Tóth Attila PROFoto)