„Krízisperiódus után, nagy változások előtt a világunk!” Autonómia a 21. században multidiszciplináris konferencia – Tudósítás, beszámoló

2021. november 18-án, csütörtökön a Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottság Gazdaság-, Jog és Társadalomtudomány Szakbizottság (tov. MTA-VEAB), valamint az Autonómia és Társadalom folyóirat szerkesztősége önálló tudományos konferenciával tisztelgett a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmával. Fontos megjegyezni, hogy a még az első évét sem betöltő tudományos folyóirat önálló konferencia szervezése, lebonyolítása – ráadásképpen a járványhelyzetet is figyelembe véve – azt mutatja, hogy nagyon aktív kárpátmedencei szellemi műhely jött létre a lap mögött. A konferencia a járványügyi intézkedések miatt, hibrid módon és online és részvételi formában.

A konferencia célja a hivatalos leírás alapján az volt, hogy bemutassa a magyar és nemzetközi vonatkozású gazdasági, politikai, etnikai és kulturális autonómia folyamatokat és kutatásokat, teret adva a kapcsolódó tudományos megközelítéseknek.  Ennél azonban mélyebb vonatkozásában is hallhattunk előadásokat az autonómia fogalmáról, méghozzá pszichológiai, filozófiai megközelítésben az egyén autonóm gondolkodásáról, amely a közösség szuverenitásának a megélése kapcsán fontos.

A konferencia házigazdája, elnöke, a plenáris rész vezetője Garaczi Imre volt, az MTA-VEAB alelnöke, aki az Autonómia és Társadalom folyóirat szerkesztőségének is tagja.

   

Elmondása szerint:

„Az autonómia problematika, egy nagyon elmélyült és elhúzódó problematika az euroatlanti világunkban, de máshol is. …De maradjunk a saját házunk táján, illetve az Európa unióban. Tudni kell azt, hogy Európában szórványként, etnikumként 40 millió ember él nemzetiségként, más nép államisága alatt, és meglátásom szerint az Európai Unió nem fordít megfelelő figyelmet az Ő életüknek, jogi helyzetüknek. Viszont nagyon sok probléma merül fel az életükben, szinte napi gondokként. Viszont ezeket a problémákat kiszorítva az unióban inkább a migránsok helyzetével, a gender témával, egyes országok jogi megleckéztetésével annál intenzívebben foglalkozik az európai unió. Pedig sok megoldatlan kérdés a közösségi autonómiák tekintetében. Pontosan ezért szerkesztő csapatunkkal életre hívtuk az Autonómia és Társadalom című folyóiratot, amelyet ez év nyarán alapítottunk, hogy foglalkozunk e problémakör tudományos megközelítésével, hogy minél több döntéshozatali helyzetben lévő, közéletet alakító személynek szakmai úton hívjuk fel a figyelmét arra, hogy előbb vagy utóbb megoldást igényelnek a nemzeti közösségek jogi problémái, a katalán autonómiától a székely autonómiáig.”

Az érdeklődők tájékoztatásaként megjegyezzük, hogy a konferencia előadásai a folyóirat 2. számában és internetes oldalán is bővebb formában elérhetők lesznek.

A plenáris program első előadója az USA-ban élő, és kutató Karafiáth Balázs László Ph. D közgazdász, memetikus – „Szuverenitás – kultúra, az egyén és a közösség” címet viselő előadásában az egyén szuverenitását, választását – autonómiáját mutatta be vizsgálatain keresztül, illetve integrációs coachként empirikus tapasztalatait is felvázolta a témával kapcsolatosan.

Közgazdász, marketing memetikus tudását saját elmondása szerint sokáig arra hasznosította – „hogy mennyi kólát adjon el” – vagyis nem a saját döntésének megfelelően élte életét, kiszolgáltatva saját önmagát a multivállalatok profitorientáltságának. Ez volt az a pont, amely afelé motiválta, hogy életében autonóm paradigmaváltás történjen. Az egyén autonómiájának kérdése, saját szuverén döntéseinek megléte, az egyén szuverenitása pedig a közösség autonóm tudatának a foka, mértéke is egyben.

A következő plenáris előadó Varga Norbert Ph.D teológus és politológus volt, aki előadásának címéül a „Padémiától a kvantumig, avagy paradigmaváltás a politikában?” választotta. Az általa felvázolt politika filozófiai téma később vitaindítóként is szolgált több előadónál is az előadásaik kapcsán. A konferencia tehát az érdekfeszítő tudományos vitát sem nélkülözte.

A pandémia csak felerősítette a digitális technológiai folyamatokat, egy új világ küszöbén vagyunk, állapította meg Varga Norbert. Most zajlott le az elmúlt években a 4. ipari (technikai) forradalom. Az elkövetkező évtizedben érkezik a robot technológia – cyborg technológia ipari forradalma, amely az 5. forradalom lesz és 2030-ra vizionálta előadásában a 6. ipari forradalmat, amely vízválasztó lesz az emberi társadalom heliocentrista látásmódjában.

Belép az életünkbe a quantum világ és mesterséges intelligencia, amely az emberek hétköznapjait, a humánerőforrás munkavállaói értékét, autonóm gondolkodását és mindennapi életvitelét meg fogja gyökeresen változtatni. Beck Zsolt közismert fejvadász könyvében leírtakra hivatkozva felhívta a konferencián résztvevő tudományos élet képviselőinek figyelmét, arra, hogy 2030-ra Magyarországon 1000 000 munkanélküli lesz, akiket nem fognak tudni átképezni, pont az előbbi okok miatt és helyzet miatt. Erre sem a politika, sem az oktatás, sem az országok gazdasági elképzelései, de legfőképpen a hétköznapi társadalom sincs felkészülve.

Varga Norbert véleménye szerint, amelyik társadalom, politikai, társadalmi és gazdasági közössége a jelenben, autonóm módon a világ mai zsákutcás trendjeitől a quantum társadalom kiépítése, és a mesterséges intelligenciának, mint meghatározó erőforrásnak az irányába nyit, vagy kezdi meg a jövőépítésének stratégiáját, az legyen most bármilyen kisebb vagy nagyobb, elmaradottabb, vagy fejlettebb ország vagy közösség, geopolitikai szempontból gyengébb vagy nagyobb  gazdasági tényező, óriási előnyökre fog szert tenni. Meglepő újdonságként fogja érni az olvasót: a konferencián elhangzott tényként, az előadó több példát is felhozva, hogy csak egyet emeljünk ki, bizonyos általunk vélt vagy valósan „elmaradott” országok egyes szegmensekben már előttünk járnak: Románia imázs felelőse, akit az adott minisztérium nevezett ki egy mesterséges intelligencia.

A plenáris előadások következő frappáns címet viselő előadása (szerk. megj.: főleg a tartalmát meghallgatva) Domokos Tamás szociológushoz, a Kodolányi János Egyetem és Főiskola egyetemi docenséhez köthető. Előadásának címe: Welcome to Covidwordl! Avagy Autonómia dillemák a „húszas” években.

Domokos Tamás előadásában összehasonlította az 1920-as éveket a 2020-as évekkel, mert szerinte bár más volt a társadalmi rendszer, akkor egy zártabb ma egy nyitottabb (autonómabb) társadalmat találunk magunk körül, viszont rendkívül sok a párhuzamos, hasonló történelmi körülmény, de most más kimenetel lehetséges. Előadásának első részében azzal kezdett, hogy: -„akkor is, és ma is „a bioszféra az orrunkra koppintott. Fejlettség, digitalizáció, bármilyen technológia forradalomnak (reflektálva Varga Norbert előadására), számolnia kell a bioszféra hatásaival.”

Ugye sokunk számára ismerős a spanyolnátha a 20. század húszas éveiből. Előadásában Domokos Tamás számtalan hasonló történelmi, demográfiai vonatkozást említett a századelő húszas évei kapcsán, amelyek gazdasági, politikai, demográfiai szempontból olyan körülményeket produkáltak, mint a 2020-as évben.  Összehasonlította az 1920-as évek, társadalmi, politikai gazdasági, demográfiai és tudományos innovációinak momentumait a 2020-as évekével. Akkor is és mai is egy történelmi ciklusban voltunk, de annyi különbséggel az összehasonlítás konzekvenciáiból levonva, hogy akkor egy krízisbe tartott az emberiség, most pedig egy krízisből kifelé tartunk.

Az elméletét, megfigyelését Straus – Howell 1997-es történelmi ciklikussági modelljével példázta.  Bővebben erről a valóban nagyon érdekfeszítő témáról majd a folyóiratban szintén olvashatunk. A konferencia záró plenáris előadása is motiválta a későbbi felszólalókat. Így személyesen az előadót is megkérdeztük, hogy vajon hogyan értelmezi azt a sokunk által vitatott helyzet elemzést, miszerint kifelé tart az emberiség az általa felvázolt 20 – 25 éves krízis szakaszból?

Domokos Tamás:

„Igazából nem vagyunk kint a krízisből, csak annyi a különbség, hogy 1920-ban befelé tartott az emberiség a krízisbe, 2020-21-ben kifelé tartunk a krízisből. Ez a ciklus, amely ma érezhető ez nagyjából azért 2007-2008 tájékán indult el, vagy még talán hamarabb is egy kicsit, a nagy gazdasági hitelpiaci válság ez már ennek a következménye volt, aztán jöttek a globális politikai válságok, terrortámadások, olyan történelmi események, amelyekkel nem nagyon számolhattunk, és ezek utózöngései. A globális környezeti válság is kumulálódig nagyjából a kétezres évek elejétől fogva. És gyakorlatilag ez a 20- 25 éves ciklus, ha az elmélet a krízis ciklusokra vonatkozólag beigazolódik, akkor nagyjából ennek az évtizednek a közepére túl kellene rajta jutnunk. Ezért mondtam azt, hogy az 1920-as években, viszont a krízis helyzetbe mentünk még bele vastagon, hiszen azért ott vannak a harmincas évek forrongásai, politikai villongásai, gazdasági – társadalmi problémái, majd a második világégés. Utána volt egy fellendülési időszak, ugye hetven év. Majd most ahogy már említettem a húszas ciklus végén vagyunk, így várhatjuk a 2030-as évek felé a fellendülést.”

Az előadásodban beszéltél az elmélet által felsorolt faktorokról, amelyek komplex vizsgálata után lehet összeségében megállapítani, hogy vajon hol tartunk a ciklusban. Melyik az társadalmi faktor, amely erősen igazolja, hogy kifelé tartunk a krízisből?

Domokos Tamás: Például az, hogy erősödik a közösségi összefogás, az egyéni autonómia rovására. Az egyének elfogadják a közösség miatt, a korlátozó intézkedéseket, hogy önmagában a Covidwordl összekovácsolt embereket, szétforgácsolódott folyamatokat változtatott vissza, a bajban való összefogás erősíti a közösségi túlélést, és ezt érzékeli a társadalom. Ezek azok a jelek…Persze a másik oldalon világos célt kell adni a közösségeknek, hogy kilábaljunk a krízisből, ilyen például a globális környezetvédelem, klímaváltozás megoldása, az egy komoly közös fellépést igényel a társadalmak között Közös érdek, közös cél, ilyenkor hajlamos az ember a saját személyi autonómiáját alárendelni a közösség megmaradásának céljai miatt. Ilyen jelek vannak a társadalmi mozgásokban.

A konferencia első részét az ebédidő zárta le. A koradélutáni programok elnökletét, illetve konferencia vezetését Kulcsár László professzor emeritus irányította a Soproni Egyetemről, aki a főszerkesztője az Autonómia és Társadalom című folyóiratnak.

További előadások hangzottak el az idő autonómiájával kapcsolatosan Garaczi Imre Ph.D, habil filozófus prezentációjában: -„ Az alvajárok kora. Az autonóm idő, mint szabadság”

Majd ezt követte Lőrinczné Bencze Edit Ph.D, habil politológus Kodolányi János Egyetem előadása, amely az EU tagországok politikusai által oly sokat vitatott Európai Unió Stratégiai Autonómiájának izgalmas témáját mutatta be. Rendkívül izgalmasan és részletesen, hogy hogyan is „áll” ebben a stratégiai cselekvésben Európa a globális politikai küzdelmek viszonylatában is.

Major Gyöngyi Ph.D. közgazdász, Kortárs Kutatóintézet, a „Mesterséges intelligencia és a személy autonómiája” címet viselő előadásában azt taglalta, – sok esetben izgalmas tudományos vitát generálva Varga Norbert délelőtti előadására válaszolva, hogy –„nem az a veszélyes, hogy a gépek emberi gondolkodásra lesznek képesek és hogy ez milyen etika mentén történik meg – amit Varga Norbert fontosnak tartott, hanem az, hogy az emberi gondolkodás fog „számítógépessé” alakulni”.

Az indivídum belső szellemi autonómiájának előadásai után Ortutay Katalin Ph.D habil következett a Pannon Egyetemről, akinek előadásában Európa egyik „bezzeg” területi autonómiájáról halhattunk kutatásaiból érdekes információkat.  „Egy 100 éves autonómia margójára – Dél-Tirol” nevet viselő előadásában pont arról értekezett Ortutay Katalin, hogy Dél-Tirol mennyire nem a „bezzeg” autonómiaként jött létre: „Dél-Tirol történelme nem a bezzeg autonómia! Jó 60 év kellett, amíg a kétnyelvűség megvalósult Dél-Tirolban.

A Professzor asszony elmondása szerint, amely Felvidék számára nagyon érdekes lehet a politikum számára a népszámlálási adatfelvétel és az identitás kapcsán, hogy Dél-Tirolban csak egy anyanyelvet lehet vallani. Nem ritka Dél-Tirolban, hogy olasz névvel – vegyes házasságból származva, vagy éppen benne élve németnek vallják magukat az ott lakók. Felvidéken ugye többször ennek az ellen példáját tapasztalhatjuk.

Darai Lajos Ph.D filozófus Kodolányi János Egyetem elméleti filozófiai értekezéssel tartotta meg az előadását „Tudomány-autonómia, kutatási szabadság és az emberiség önrendelkezése” címmel.  Előadásában kifejtette, hogy az autonómia a szuverenitás ereje, ugyanakkor a felvilágosulás korától kezdődően az ember autonomikus túlzásba esett és elszakadt a teremtőtől és a természettől is!! Márpedig sem egyiktől morálisan sem a másiktól biológiailag nem tudunk elszakadni. Erre jó példa a járvány időszaka.

Végezetül a konferenciát Németh Viktória doktorandusz hallgató előadása zárta a Pácsi Tudomány Egyetemről, aki a Számik és a Baszkok autonómia-kísérleteiről tartott előadást, illetve a két nép autonómia modelljét hasonlította össze.

A konferencia kiértékelésére magát a konferencia második részében elnöklő Kulcsár László professzor urat kérdeztük a legvégén:

Professzor úr, tisztelt elnök úr. A délelőtti és délutáni előadások is az autonómia fogalmát tekintve eléggé szerte ágazóak voltak. Mégis hogyan lehetne Őket egy láncra fűzni? Kérdezem ezt úgy, hogy egyes előadások valóban kiegészítették egymást, megint más előadások más eltérőbb horizontokat mutattak az autonómia fogalma kapcsán?

Kulcsár László: Többféle metszetet lehetne említeni az előadások témáit illetően, az egyik az, hogy olyan tudományos diszciplínák szerepeltek együtt, amelyek szerencsésen kiegészítették egymást, tehát gondoljuk csak arra, hogy számos az autonómiával kapcsolatos társadalmi mozgást filozófiai síkon megközelítő előadások, szépen csatlakoztak a pszichológia magyarázatokat adó vizsgálatokra és előadásokra. De utána belépett a szociológia és a szociológiával kapcsolatos valós történeteteknek és helyzeteknek egy empirikus bemutatása is, amelyre megint csak szépen ráépült az a sajátos politológiai nézőpont, amely különböző nemzeteken keresztül és politikai modellek, autonómia formák keresztmetszetében értekezett az autonómia fogalmáról.

Ennek több interdiszciplináris elemzésére is sor került az előadásokban, amelyek átfogták a számiktól egészen a baszkföldig az autonómia koncepciókat, küzdelmeket, történelmi folyamatokat. Mindez, amiket elmondtam, csak azt bizonyítja, hogy ennek a témakörnek az Autonómia és Társadalomnak a viszonyának a vizsgálata csak interdiszciplináris keretben történhet meg. Ahol benne van a szociológia, az antropológia, a társadalom vizsgálata, a politológia, a politikai mozgások, de a pszichológia is és a filozófia is. Ha most hirtelen vissza kéne tekintenem, nem emlékszem arra, hogy ezeket a diszciplínákat egy aktuális téma körül, egy konferencián összefogta volna valamilyen konferencia, legalább is itt, a Kárpát-medencében. Ez azért nagyon komoly újdonságot is jelent a konferenciának és a nemrég elindult folyóiratnak, valamint a társadalmi, politikai közvélemény számára is.

Professzor úr megerősíthető az az információ, hogy legközelebb a határon túl szerveznek egy ilyen konferenciát? Mondjuk a Felvidéken?

Igen. Készülünk rá. Miért is ne, a folyóiratnak ez a célja, összefogni a Kárpát-medencei szellemi udvart.

Köszönjük.

(x)