Marcell
  • HUF: 391.99
  • USD: 1.03
  • 21 °C
  • 33 °C

Hirdetés (X)

tudomány

Mióta adnak hangot az állatok?

Az első feltételezett rovar mintegy 408 millió éve élt, ám ez az állat még süketnéma volt.

Nyitókép: ng.hu

 

Ma ugyan teljesen magától értetődőnek vesszük, hogy bolygónk minden zugában halljuk az állatok különböző hangjait, ám ez nem volt így mindig.

 

A földtörténet egészen nagy részében a hangokat pusztán az eső, a szél, a hullámverés, egy-egy legördülő kő, és más, élettelen dolgok adtak, azonban valamikor felharsant az első állati hang. Mikor és miként történhetett ez?

 

A kövületekből kiderülnek olyan főbb evolúciós lépések, mint a hangadás vagy a hallás szerveinek fejlődése mind a gerinctelen, mind a gerinces állatok körében, írja a National Geographic. E szervek vizsgálata alapján modellezni lehet, miféle hangokat adhattak ki az egykori állatok, s bizonyos esetekben egészen jó megközelítéssel rekonstruálni is tudják a szakemberek egy-egy adott élőlény hangját.

 

Bár a földi élet igen rég, kb. 3,7 milliárd éve megszületett, az első hangokra még nagyon sokáig várni kellett. A kövületek alapján a kambriumban, 541-485 millió évvel ezelőtti időszakban tettek szert a tengerekben élő állatok a legalapvetőbb zajkeltési képességre, ekkor még a járás és a zsákmányejtéshez kötődően, olyan hangra gondoljunk, mint pl. egy kagylóhéj feltörése. A szárazföldeken ekkor még csend honolt.

Egy szöcskeféle a kréta időszakból. Kép forrása: National Geographic

 

Az első feltételezett rovar mintegy 408 millió éve élt, ám ez az állat még süketnéma volt. Bár azt nem tudjuk, hogy pontosan mikor adhattak és hallhattak hangokat először a rovarok, van olyan lombszöcske-fosszília, amely alapján tudjuk, ez legkésőbb 250 millió éve megtörtént. A lombszöcskékre máig jellemző hangképző szervek ekkor már jelen voltak ugyanis, ráadásul annyira jó állapotban maradt fenn a rovar, hogy a kövület vizsgálata alapján tudható: 6,4 kilohertz frekvencián ciripelt.

 

Valószínűleg a gerincesek is akkoriban kezdhettek kísérletezni a hangadással, amikor az első rovarzümmögés felhangzott. A mai szárazföldi gerincesek mind rendelkeznek gégével, ezt még az első szárazföldre lépő őstől örököltük, és a mintegy 300 millió éves korával a gége közel olyan ősi lehet, mint maguk a szárazföldi gerincesek. Azonban a gége jórészt porcokból áll, ezek pedig nem nagyon tudnak megkövülni, így a korai fejlődésről nem sok fizikai nyom található.

 

Azt azonban tudjuk, hogy a mezozoikumban, kb. 230 millió éve a gerincesek igen nagy repertoárral rendelkeztek már, így ekkorra valóban zajos hellyé vált a világunk. Az első gerincesek hangképző szervét ugyan nem ismerhetjük, ám a fülüket annál jobban. Az emlősök füle igen különleges, és a középfül csontocskáinak köszönhetően jól tudjuk, mit hallhattak: a magas hangokra specializálódott a hallásuk, így például észlelhették a zümmögő rovarokat. Ugyanezek az állatok minden bizonnyal maguk is hasonló, magas hangokat adhattak ki, s így olyan frekvenciákon kommunikálhattak, amire csak nagyon kevés más állat volt képes.

A madarak a többi gerincestől eltérő módon képeznek hangokat. Kép forrása: National Geographic

 

Az első rekonstruált ősállathangot 1981-ben hallgathattuk meg, egy Parasaurolophus koponyacsontozata alapján készült „duda” segítségével, később számos lelet alapján, CT vizsgálatokat követően készültek számítógépes modellek a dinók hangjairól. Bár jelen tudásunk szerint minden dinoszaurusz kiválóan tudott hangokat kiadni, egy csoport különösen kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ők ma is velünk vannak: a madarak. Az madarak nem a gége, hanem a rájuk jellemző alsó gégefő (szűrinx) segítségével csicseregnek, de e szerv eredete még mindig nem egészen világos.

 

A hangokkal „látni” is lehet. A denevérek, vagy például a delfinek ultrahang segítségével tudják letapogatni környezetüket, és mind a denevérek, mind a cetfélék a kainozoikumban (65,5 millió éve kezdődött) jelentek meg, és velük együtt az ekholokáció képessége, mely a mai napig megvan. Kövületek alapján az első denevérek 50 millió éve már olyan koponyafelépítésűek voltak, mint modern, ultrahangos tájékozódású leszármazottaik, így feltehetően ők is képesek lehettek erre.

 

National Geographic

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 1 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket