Gyalogtúrán a Pogányvárhoz – Képriport

Nyitókép: Körkép.sk

 

Hosszabb szünet után, de sajnos még mindig a Covid-19 árnyékában folytatódott a losonci Phoenix Lutetia polgári társulás vezetett gyalogtúra sorozata, melynek állandó társzervezője a füleki Nógrádi Turisztikai Információs Központ.

 

A túrán első ízben vettek részt a losonci Kármán József Alapiskola és Óvoda tanulói és az őket kísérő tanárok. A túrához Füleken csatlakoztak a füleki gimnázium diákjai és kísérő tanára, valamint egyéni, helyből, Rimaszombatból és Salgótarjánból érkezett résztvevők. A csapat Ajnácskőn, a gyalogtúra kiindulási helyén vált teljessé, így késő reggel, több mint 70-en indultak el a mintegy 10 kilométeres táv megtételére.

 

 

A túra vezetői ezúttal Ádám Sándor természetőr, valamint Kovács Roland túravezető voltak. Ajnácskőt, annak vázlatos történetét Ádám Sándor mondta el, Kovács Roland pedig frissen szedett almával ajándékozta meg a résztvevőket.

 

 

A gyalogtúra első célja, a település és a táj fölé magasodó Tilics (475 m) vulkáni csúcsa volt. A terület számos vulkáni csúcsa közül ez a kisebbek közé tartozik, de kell némi energia a megmászásához. A geológiai történet szerint akkor kezdett működni, amikor a túra legfőbb célja, a Pogányvár befejezte a működését. A föld alatti erőknek arra már nem volt erejük, hogy kilövelljék a lávát, hogy az a magma kamrából kifusson a felszínre, így a már a vulkáni kürtőben megszilárdult.

 

 

A túra útközben többször megállt néhány percre. Egyrészt azért, hogy pihenjen és gyönyörködjön a kilátásban, melynek domináns része Ajnácskő község és az Ajnácskői vár. Másrészt azért, hogy a túra vezetői szóljanak a terület geológiai múltjáról és természeti értékeiről.

 

 

Az útvonal legnehezebb szakasza az utolsó kb. 200 m volt, de ezt is mindenki teljesíteni tudta. A fáradtságért a csúcs szépsége, a táj bőven kárpótolta a jelenlévőket. Egy kis pihenő után a kijelölt turisztikai ösvényen innen indultak tovább a Pogányvár felé. Mivel a terület fokozottan védett, az ösvényről sehol sem szabad letérni.

 

 

A Pogányvár (578 m) Medvesalja  talán egyik legismertebb és  legféltettebb természeti kincse. A helyi emlékezések szerint a kb. 600×800 m kiterjedésű fennsíkon egykor sátoroztak, piknikeztek, futballoztak. Ma, ha a terület nem lenne a legmagasabb, 5-ös fokozatú védettség alatt ezt akkor sem tudnák megtenni, mert a természet már nagyrészt visszavette a területet.

 

Fák, bokrok védik az alattuk és mellettük lévő értékeket. Néhány évvel ezelőtt besztercebányai természetvédőkkel jártam be a területet, akik addig csak térképről ismerték azt. Hatalmas meglepetés volt számukra a látvány, szabadon idézve a gondolataikat.

 

“Nem sejtettük, hogy ez ennyire csodálatos, mindenképpen visszajövünk ide”

 

– mondták.

 

 

Nagyon szép kilátás nyílik a területet egykor megformáló Medvesre, amely a Cseres-hegység, eredeti nevén Bolhád  legnagyobb tűzhányója volt. A csúcsról láthatóak a medvesaljai falvak és tavak.

 

 

A Pogányvár Nemzeti Természeti Rezervátum 223,35 ha nagyságú. A csúcs peremét kőtengerek alkotják, melyek azonban turisták nem látogathatják ill.  korlátozott terjedelemben csak úgy, hogy azt előzetesen kérik a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet igazgatóságától, és az természetőrt biztosít a számukra. A kőtengerek számos értékes állatfajnak, főleg gyíkoknak, kígyóknak, de az őket vadászó ragadozóknak is otthont biztosítanak.

 

 

A egymástól az erózió hatására fokozatosan elválló bazaltoszlopok sorsa előbb-utóbb az lesz, hogy egymásra dőlnek. Alattuk kisebb nagyobb üregeket, barlangokat kialakítva. Ezek abban különböznek a hagyományos értelemben vett barlangoktól, hogy nincs bennük cseppkő. A területen több mint 30 ilyen barlang van, melyek közül a leghosszabb a 182 m hosszú Oszlopos-barlang, de megemlíthető a 151 m hosszú Labirintus-barlang is.

 

 

A barlangokban már találtak ősemberek jelenlétére utaló maradványokat (Nyári Jenő báró kutatásai), jelenleg főleg denevérek, ritka pókok, ászkarákok és egyéb földalatti életmódhoz alkalmazott bogarak lakják. Kiemelt értéket adva a területnek.

 

A fennsíkon egykor források és kisebb tavacskák is voltak, ezek azonban az utóbbi idők szárazságai miatt kiszáradtak.A túra résztvevői közel egy órát töltöttek el a csúcson, részben megismerkedtek a kőtengerek világával, a helyhez kötődő mondákkal s természetesen a gyönyörű kilátással.

 

 

A Pogányvárról Óbástra vezetett a túra útvonala, követve a néhány évvel ezelőtt Óbást község és a Novohrad-Nógrád Geopark által felújított tanösvény útvonalát. Az információs táblák a geológiai értékek mellett bemutatják a területet, a községet s természetesen az élő világot is. Az útvonal része egy meredek emelkedő, melyről elég nehéz eldönteni, hogy felfelé, vagy lefelé nehezebb megtenni.

 

 

A következő megálló az Óbást határában kialakított mesterséges tó volt, amelynek „turistakínálata” évről-évre bővül. Van egy kis szigete, melyre egy hangulatos, nem egészen jó állapotú híd vezet. A szigeten lehet piknikezni, de akár sátorozni is. A terület tulajdonosa az év első felében egy lakható házikót is idetelepített.

 

 

A túrát a a falu határában található vulkáni kürtőbeomlás – Óbásti diatréma zárta, ahol Ádám Sándor ismertette annak geológia történetét. A könnyen fúrható homokfal a terület egyik legszebb vándormadarát, a védett gyurgyalagot is megihlette, itt (is) fészkel. Nagyon óvatos madár, a megfigyeléséhez sok türelem kell, a fészkelési ideje alatt nem illik zavarni őket.

 

 

Puntigán József