Azok az országok, ahol a területi autonómia valamely formája érvényesül, sikeresebbek a nemzetiségi konfliktusok kezelésében. Ennek formája többféle lehet a decentralizációtól a föderalizmusig. (…)

 

Ez ugyancsak érvényes fordítva is: az olyan országokban, amelyek folyamatosan megtagadják nemzetiségeiktől a jogaikat – ezek közé sorolható Szlovákia is – azt látjuk, hogy ez több problémát okoz, mint amennyit megold. Vegyük észre: egy globalizált világban élünk, ahol az a fajta gondolkodás, hogy ez a terület a miénk, itt mi uralkodunk, teljesen nevetségessé válik. A nemzetiségeknek egyszerűen meg kell adni a jogot, hogy ápolhassák kultúrájukat, nyelvüket, gyakorolhassák vallásukat, és akkor boldogok lesznnek, bármely államban élnek is.

 

(…)

 

 hirdetes_810x300  
Soeren Keil1
Soeren Keil Soeren Keil Nagy-Britanniában élő német politológus, a Canterbury Egyetemen oktat. Kép: SME

 

Kulcsfontosságú azonban, hogy a többségi társadalmat győzzük meg arról, miért jó az, ha a nemzetiségek döntési jogokat kapnak. Szlovákia esete specifikus. Sokáig maguk a szlovákok is kisebbségben éltek saját államukban. Miután megalakult az önálló Szlovákia, erős lett az „itt mi vagyunk az urak” érzés. Ehhez hozzájárul egyfajta egzisztenciális félelem a magyaroktól, hiszen a szlovákokhoz képest többen vannak.

 

Ezért aztán gyakran látjuk, hogy a magyar kisebbséget, ha nem is ellenségként, de meglehetősen gyanakodva szemlélik, mintha kimondatlanul még mindig ott lenne a leszakadástól való félelem. Ez persze nevetséges: egy határok nélküli Európában kinek az érdeke lehetne a leszakadás?

 

S még egy fontos dolgot említenék. A többségi nemzeteknek tudatosítaniuk kellene, hogy a területükön élő nemzetiségek részei az ország identitásának. Az Egyesült Királyság csak a skótoknak, walesieknek, íreknek köszönhetően EgyesültKirályság.UgyanígyKanada sem lenne Kanada Quebec nélkül, és sorolhatnánk. Szlovákia attól Szlovákia, hogy itt amagyar kisebbség is. És ez jó dolog. A történelem arra tanít minket, hogy a homogén nemzetállamok kialakítására irányuló igyekezet mindig erőszakba torkollott.

(…)

 

Soeren Keil2
Soeren Keil. Kép: SME

 

Nemrégiben vizsgáltam az EBESZ kisebbségjogi ombudsmanjának ajánlásait, s meg kell állapítanom, hogy ezek még mindig a kisebbségek integrációja szellemében vannak megfogalmazva. Nem hittem a szememnek, amikor ezt láttam.

 

(…)

 

Az egész arrólszól, hogy a kisebbségeket integrálni kell a többségi társadalomba. Kapjanak persze jo ógokat is,de csak addig a szintig, amely nem éri el a központi döntéshozatali mechanizmusokat. Ez annak a közfelfogásnak felel meg, hogy a magyarok beszéljene kmagyarul, de csak otthon. Ezt abszurdnak tartom. Úgy gondolom, hogy ebben az országban minden gyereknek mindkét nyelvet meg kellene tanulnia, és azon kívül persze az angolt, a németet, vagy amit kiválaszt.

 

Az integráció gondolatát nagyon veszélyesnek tartom, mert azon alapul, hogy van egy domináns nemzet, amelyhez a többinek idomulnia kell.

 

(…)

 

Elsősorban maguknak a kisebbségeknek kell itt egy nagyon konstruktív szerepet betölteniük, meggyőzve a többségi társadalmat arról, hogy nem akarnak erőszakot, nem akarnak problémákat, csupán a jogaik elismerését. Másodsorban, az államoknak el kell ismerniük állampolgáraik egyéni jogait, például vallásuk szabad gyakorlását, mert ezek alapvető emberi jogok.

 

 

Soeren Keil: Új Szó interjú

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!