(…)

 

Az elmúlt tíz évet összegezve szerinted honnan hova jutott el az Új Szó?

 

Öt dolgot sorolnék fel. Az első a hírírás mikéntje. Ha kezünkbe veszünk egy 2005-ös Új Szót, azt látjuk, az egyalanyú hírek nagyon gyakoriak voltak. Tehát valaki mondott valamit, mi pedig azt leírtuk, s nem konfrontáltuk mások véleményével.

 

 hirdetes_810x300  

A többalanyú hírírás bevezetése szerintem nagyon fontos momentum volt. A második dolog összefügg ezzel, ez pedig a kritikai gondolkodás megerősítése.Ma az ÚjSzó sokkalta kritikusabb, mint tizenegy évvel ezelőtt volt, ami részben válasz lehet arra a kérdésre is, miért nem szeretnek minket a politikusok.

 

A harmadik változás, ami látható, az, hogy a lap sokkal színesebb lett. Számos melléklet jött létre, ami elválaszthatatlan része lett a lapnak. Részben ennek is köszönhetően ma sokkal szélesebb olvasókört tudunk megszólítani, nem csupán a politika iránt érdeklődőket.

 

A negyedik dolog az, hogy több nagy sporteseményről a helyszínről tudósítottunk. Ki tudtuk küldeni a londoni és a szocsi olimpiára kolléganőnket, aki idén Rióban is ott lesz. Négy éve és idén is volt emberünk a labdarúgó-Eb-n és több BL-döntőn is ott voltunk. Korábban ezekre nem volt példa.

 

Az ötödik pedig szerintem az, hogy sikerült konszolidálnom a szerkesztőséget, aminek következtében ma egy aránylag jó hangulatú, korrekt műhelymunka folyik az Új Szóban.

 

(…)

 

Mit tekintesz a legnagyobb sikerednek?

 

Azt, hogy egy modern és piacképes lapot tudtunk létrehozni, amely képes eltartani magát,s nem függ attól, ki milyen támogatást ítél oda. Igaz, kap az Új Szó állami támogatást, ez azonban csak kiegészítő jellegű, a lap léte vagy nem léte nem ettől függ. Egyértelműen kijelenthető, hogy mi egy kereskedelmi lap vagyunk, amely a piacról él, ennek ellenére számos közszolgálati feladatot vállalunk magunkra.

 

Mi az, amit a legnagyobb kudarcodnak tartasz?

 

Szerettem volna kibővíteni a szerkesztőséget, arra azonban nem elég a piacról érkező pénz. Ha tíz emberrel többen írnák az Új Szót, azt gondolom, sokkal jobb lapot adhatnánk az olvasó kezébe, de ez általános probléma, minden újságot érint

 

Milyen ma az Új Szó piaci pozíciója? Főként a választási kampány idején elhangzottak olyan információk, hogy a lap helyzete drámaian romlik.

 

Ezt csak egy pártblogon írta egy olyan ember, aki nem tud különbséget tenni olvasottság és eladott példányszám között, de nem sejti azt sem, mi az a remittenda, tehát alapvető dolgokról nincs fogalma. A választások előtt volt egy kampány, ami arra hívta fel az embereket, hogy mondják le az Új Szót, aminek hatására összesen két előfizetőnket veszítettük el.

 

Erre alapozva írta meg valaki, hogy zuhan a példányszámunk, mert egyre többen mondják le az előfizetést. Arról is olvashattunk, hogy távoznak az újságíróink, miközben senki sem ment el a szerkesztőségből. Végül persze kiderült, hogy ez a kampány nem hozta meg a gyümölcsét annak a pártnak sem, amely talán remélt ettől valamit, de azt hiszem, már nem érdemes visszatérni ehhez a történethez.

 

(…)

 

Sokat hallani a nyomtatott sajtó végéről. Az Új Szó hogyan áll e tekintetben?

 

Szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis a mi olvasóink konzervatívak. Megkockáztatom a kijelentést, hogy eljön a nap, s talán nem is kell rá olyan sokat várnunk, amikor az Új Szó lesz a legnagyobb napilap a hazai piacon, persze leszámítva a bulvárt. Azt gondolom, ez 5 éven belül egy reális forgatókönyv.

 

(…)

 

Az Új Szó kritikusai gyakran azt mondják, hogy mi a Híd lapja vagyunk. Mit szólsz ehhez?

 

Amikor 2009-ben megalakult a Híd, mi úgy döntöttünk, hogy nem fogjuk ezt ignorálni, úgy, ahogy a hazai magyar sajtóorgánumok egy része tette. Így lettünk mi Hídpártiak. De ezt csináltuk 2010-ben is, amikor az MKP kiesett a parlamentből: nem kezdtük el ignorálni a pártot.

 

Azonban van egy bizonyos vé- leményünk a világról, amit nem rejtünk véka alá. A pártok látásmódja egyes ügyekben közelebb állhat a miénkhez, más ügyekben meg távolabb. Tehát határozottan elutasítom és cáfolom, hogy bármi közünk lenne a Hídhoz. (…)

 

(…)

 

Ha egy pillantást vetsz az elmúlt tizenegy évre, mit látsz?

 

Azt, hogy alapvetően semmit sem tennék máshogy. Persze vannak apróságok, amik hibásnak bizonyultak, de azt hiszem, ez természetes. Korrekt tizenegy évet zárhatok le magam mögött, s teszem ezt úgy, hogy azt gondolom, méltó kezekbe kerül a lap (…)

 

Új Szó: Molnár – Korrekt tizenegy év volt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!