Az 1823-as év különlegesen kezdődött a magyarság számára: Újév napjára megszületett Petőfi Sándor. Ha a költő szót halljuk, legtöbbünknek az ő arcképe ugrik be, kapásból idézzük verseit. Azt gondoljuk, életrajzát is ismerjük, hátizsákos turistaként megélt érdekes történetei mégis kimaradnak az iskolai tananyagból.

Egészen megdöbbentő, hogy Petőfinek mi minden fért bele huszonhat évbe. A zseniális és igencsak vaskos életmű megírásán, a családalapításon és a szabadságharcon kívül még a fél országot is bejárta. Első utazására 1845 áprilisában került sor, egyik este a pesti Vadászkürtben elbúcsúzott pajtásaitól, majd másnap felkerekedett, hogy bejárja a Felvidék keleti részét. Megfordult Heves, Borsod, Abaúj, Sáros, Szepes és Gömör megyében, illetve járt Nógrádban is. Nagy szerencsénkre – a ma népszerű utazós blogokhoz hasonlóan – kirándulásairól beszámolókat írt.

Petőfi elindul

kassaHol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki díszes hivatalába bele unván, utazni ment.” – írja úti beszámolói kezdetén Petőfi motivációjáról. 1845-ben Pestről indult útnak, majd Gödöllő, Aszód és Miskolc érintésével megérkezett Kassára:

Gyalázatos fogadónak leggyalázatosabb szobájába esvén, resteltem otthon maradni. Bejártam a várost. Különben az is csalt kifelé, hogy – amint már többektől hallottam – Kassán igen sok szép leány van, s ezek látásáért én mindig örömest fáradok. De biz én egyetlen egy szép fehércselédet sem láttam, kivéve azokat, melyek föstve vannak címerül imitt-amott a boltok elébe; már ezek oly remekek, hogy Pestre is beillenének, ha a Váci-utcába nem is, de a Váci-útra bizonnyal. Bevetődtem a szinházba is, hol német komédiások remekeltek a kontárkodásban.

A közel három hónapig tartó felvidéki utazás következő állomása a jóval barátságosabb Eperjes volt:
eperjes
Vannak házak, melyekbe mihelyt belépek, úgy érzek, mintha otthon volnék; vannak ismét, mikbe sehogy sem tudom magam otthonosítani. Így vagyok a városokkal is. Eperjes azok egyike, hol az első pillanatban otthon voltam. Tudj’ Isten, olyan kedves város nekem ez az Eperjes; csinos, szép, zajos, vidám, barátságos tekintetű. Olyan, mint egy életteljes fiatal menyecske.

 hirdetes_810x300  

lőcsePetőfi meglátogatta Lőcsét is, ahol a helyi lányokról írva elárulta, mi a legfontosabb számára egy nőben: „Ennélfogva a nap hátralevő részét a vén Lőcsébe kelle töltenünk, melyben igen sok szép fiatal leányzó szívecskéje dobog … de nem a magyar nyelvért, s ezért, bármi szépek, nem méltók, hogy róluk többet szóljak. Amelyik leány nekem tetszeni akar, magyar legyen az lelkestül-testestül, különben zsebkendőjét sem emelem fel a földről, ha leesik; de az igaz magyar leányért… oh, azért mindent megtennék, amit csak hősi elszántság tehet… még meg is házasodnám.”

Mesés vidéken
A késmárki borozást és sonkázást követően három hetet töltött Iglón, majd Rozsnyó felé az irányt:
Tovább haladva Rozsnyó felé, szelidül az eddig zordon táj; a fenyűk közé más, világosabb zöld fák elegyednek… nem tudom: micsoda fák? mert isten nélkül való rosz botanikus vagyok… mint a magyar olvasóközönség, ki annyi füzfa- és bodzasípot tart valami mahagóni fuvolának.

RozsnyóVeszverésen (egy gömöri faluban) ebédeltem, vagyis megálltam ebédelni, de semmit sem kaptam. Még kenyerök sem volt az istenadtáknak. Innen Rozsnyó valami egy óra járás. Egy szabóinas kapaszkodott kocsim saraglyájába. Eszembe jutott: – mikor én gyalogoltam így Mohácstól Pozsonyig – s még hosszabb utat is, – mily jól esett, ha fölvett mellettem elhaladó szekér, vagyis mily jól esett volna, ha fölvett volna … s fölültetém a gyereket.Ettől tudakoztam meg a legbecsületesebb fogadót, s oda szálltam. Három napot valék töltendő Rozsnyón.

Innen elkirándult Berzétére és Pelsőcre, majd meglátogatta az aggteleki barlangot. Ennek eredetéről ezt a mesét költötte:

Mikor a mennyországból kiebrudalták a pártos angyalokat, itt kezdték jövendőbeli lakásukat, a poklot, ásni; azonban itt nem boldogulván, másfelé fordultak. Képzelhetni, mint fáradtak a szegény ördögök e sikertelen munkában, izzadságuk még most is csepeg e félig kész pokol oldalairól és tetejéről. Mint említém, a falubeli rektor is velünk járt. Ezt a fiatal embert meglepem, gondoltam, a barlang belső végéhez érve, hol a látogatók fölkarcolják neveiket. Bevéstem hát nagy betűkkel én is nevemet.”
aggtelek
Ezután Rimaszombat következett, ahol majdnem belefúlt a folyóba: „Nem nagy a víz, hanem épen malom alatt esett a fürdés, hol egyenest keresztül akarván csapni, a habok alá sodortattam. Ha mégis bor lett volna, de vízbe fúlni…!”

fülekRimaszombatból Várgedére, majd Fülekre utazott, ahol azt írja a várról és a helyi borról:

„[…] kimondhatatlan harag fogott el, midőn láttam, hogy a romokat lehordják az utcákat tölteni… hogy amely köveken őseink szent vére szárad, azokon most tapodjanak… Fülek sokáig volt a török kezében. Ha naponként abból a borból kellett volna inniok, melyet én itt a kocsmában ittam: fogadom, száz évvel előbb szabadult volna meg tőlök

Ami még a tájnál is érdekesebb

losoncNe felejtsük el, hogy ekkoriban még elsősorban gyalog, lovon, szekéren lehetett utazni, Petőfi is így járta be az országot, ami azon túl, hogy sokáig tart, kényelmetlen is. A Losonc felé vezető útról úgy tartotta, még a holtat is életre rázza. „Én meghaltam, s föltámadtam rajta valami hatszor” – olvashatjuk. A városban egy hetet töltött:

Dicsőséges eszem-iszom világ volt… egyébiránt szellemi élvezetek nélkül sem szűkölködtem; mert Losoncon sok lelkes barátom és sok kedves leányka van. Azt is híresztelték– alig értem oda –, hogy házasodom, s hogy kit veszek el, mi rám nézve igen is hizelgő volt; de mindazonáltal e hírt csak mende-mondának vagyok kénytelen nyilatkoztatni… megnyugtatására mindazon hölgyeinek, kik érettem tán titkon epednek, viszontszerelemből várva földi boldogságukat.”

Kis kirándulásokat tett Gács, Vecseklő, Hajnácskő, Somoskő és Salgó helységeken, majd következett Ladány, ahol a legszebb parasztfejkötőket látta életében: „Ha megházasodom, onnan hozatok fejkötőket feleségem számára. no! Már csak azért is megkérhetne minél előbb valami leányka, hogy vegyem el őt.”
Somoskő
Ezután Balassagyarmatra utazott, ahol éppen vásárt tartottak:

A vásár legkedvesebb látványaim egyike… átaljában mindazon hely és alkalom, hol minél több embert láthatok. Én a természetnek is meleg barátja vagyok; de hiába, egy szép hölgyet, egy részeg embert stb. mégis sokkal nagyobb gyönyörűséggel szemlélek, mint akármi tájat.”

Vácra érkezve lekéste a gőzöst, így csak másnap tudott hazaindulni Pestre. Két év múlva egyébként ismét felkerekedett, akkor a Hortobágy és Debrecen érintésével a Partium volt az úti cél – ekkor ismerte meg Szendrey Júliát, akinek hamarosan meg is kérte a kezét. Hazatérte után így már rögtön egy harmadik utazásról álmodozott, legényéletét még egy külföldi (Anglia és Franciaország érdekelte) kirándulással szerette volna lezárni. Ez végül nem jött össze neki, de efölött érzett bánatában továbbra sem az otthon ülést választotta költőnk, egy hónappal később, 1847 júliusában már ismét a Felvidéken barangolt.

Bogos Zsuzsanna
(Idézetek: Petőfi Sándor, Úti jegyzetek)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!