Újracélzott pekingi külpolitika? A kínai-mianmari határincidens következményei

Már hetek óta zajlanak a mianmari hadsereg hadműveletei a kokangi tartományba, de március 14-én történt meg először, hogy kínai állampolgárok estek áldozatul egy támadásnak. A legnagyobb feszültséget a két ország viszonyában az gerjesztette, hogy a mianmari légierő kínai területen hajtott végre a légitámadást. Habár Peking szerencsére hideg fejjel és jól reagált az incidensre, de kétségtelen, hogy a jövőben sokkal elővigyázatosabb és óvatosabb lesz, nehogy még egyszer ilyesmi előforduljon.

Sőt, nem is a „legjobb” időpontban történt a bombázás: a kínai hadvezetést jelenleg a „korrupció elleni küzdelem” foglalja le.

A Körkép mai elemzésében bemutatja a kínai-mianmari határon történt incidenst, annak előzményeit és kiváltó okait, valamint azt, hogy Peking számára miért nem volt megfelelő az incidens „időzítése”.

Mao hagyatéka 

A kínai határon fekvő Kokang régióban a XVII. század óta élnek kínaiak, akik mára többségbe kerültek: a 2009-es népszámlálás szerint 90 százalékuk han kínai (az egész országban kb. 1,5 millió kínai él, akik az 51 milliós ország összlakosságának 3 százalékát teszik ki). A történelemben – egy-két rövid időszakot leszámítva – viszonylagos békében éltek a helyiekkel, nagyobb változás a hidegháború idején állt be: Mao szerette volna megdönteni a helyi vezetést és a Burmai Kommunista Pártot – amely főleg kínaiakból állt – ültetni a vezetői székbe. Ezért, ahol lehetett, fegyverrel és emberanyaggal is támogatta a kínaiakat.

Végül 1989-ben állapodtak meg egymással a felek és a maoista lázadók lettették a fegyvert. Csakhogy húsz évvel később Nepjida – Mianmar fővárosa – felrúgta a szerződést és a mianmari hadsereg újabb hadműveleteket indított a Kokang tartományban.  Erre válaszul ismét megalakult az MNDAA  (Mianmari Nemzeti Demokratikus Szövetségi Hadsereg) és a 85 éves Peng Jiasheng lett a szervezet főparancsnoka. 2009. augusztusában a szeparatisták összecsaptak a mianmari hadsereggel, ekkor  körülbelül 30-an vesztették életüket, több száz fegyverest letartóztattak, s körülbelül 30 000-en menekültek el Kínába.

   

Az elemzők között egyelőre vita folyik arról, hogy 2009-ben a mianmari vezetés miért rúgta fel a megállapodást, pláne akkor, amikor Mianmar (Burma) egyfajta óvatos nyugati nyitásba kezdett.  Sokak szerint a szervezett bűnözés állhat a háttérben: Kokang a hírhedt Arany Háromszög része, amely Mianmart, Thaiföldet és Laoszt foglalja magába, de Vietnamot is érinti. A kábítószercempészet, prostitúció, fegyverkereskedelem és emberkereskedelem egyik fő ütőere a világban. A helyiek, az MNDAA is ebből szerzi be fő bevételeit, sőt még a kormány és a hatóságok is megadóztatják a legnagyobb termelőket. Minden jel szerint a 2009-es hadműveletek mögött a feketepiac újrafelosztása állt, mivel a kormány, hadsereg és egyes hozzá közel álló bűnözői körök, nem részesültek volna a „vámból”.

Derült égből bomba

A konfliktus idén szélesedett ki ismét. 2015. február 9-én rendkívüli állapotot vezettek be a tartományban, és több mint 30 ezer civil menekült át a kínai Jünnan tartományba. A hadsereg azonban kénytelen volt jóval nagyobb veszteséget elkönyvelni: hivatalosan 50 katona, az MNDAA szerint azonban legalább 100 katona esett el a harcok során. Nepjida szerint a szeparatisták komoly páncéloselhárító és légvédelmi rakétákkal rendelkeztek, ez okozott nagy veszteséget a mianmari erőknek.

A konfliktus azonban nem maradt meg Mianmar területén. Március 8-án egy kokangi lázadók elleni hadművelet során a kormányerők átlőttek a határ kínai oldalára, a tüzérségi lövedék pedig kínai lakóházba csapódott. Március 10-én a mianmari légierő ismét kínai területre dobott bombát, ami bár nem követelt halálos áldozatokat, de komoly károkat okozott az egyik kínai épületben. Peking azóta többször „megkérte” a mianmari kormányt, hogy vizsgálja ki az incidenseket, és tegyen meg mindent, hogy a jövőben ne ismétlődjenek meg. Nepijda ugyanakkor a kínai kormányt vádolta a konfliktus kiszélesítésével.

Habár Peking hivatalosan nem nyújt sem diplomáciai, sem pedig közvetlen támogatást, de több kínai üzletembert tartóztattak már le a mianmari és kínai hatóságok azért, mert a gyanú szerint támogatták az MNDAA-t. A határ mellett élő kínaiak gyakran segítenek az élelmiszer, gyógyszer és lőszercsempészetben is, miközben a mianmari oldal felől kábítószereket hoznak be Kínába. 2009 előtt gyakori volt, hogy kínai állampolgárok csatlakoztak a szeparatista szervezethez, de ezt Peng Jiasheng megtiltotta. Komoly botrányt kavart Kínában az is, amikor a jelenleg is zajló „rókavadászat” a hadsereget is elérte (erről később bővebben) és letartóztatták Huang Xing dandártábornokot, aki a vádak szerint 2009-ben információkat szolgáltatott az MNDAA-nak .

A 2014. március 14-i légicsapást követően Peking határozott lépésekre szólította fel a mianmari kormányt annak érdekében, hogy megfékezze fegyvereseit, és kártérítést fizessen a hozzátartozóknak. Nepijda nem győz bocsánatot kérni és ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy mindent megtesz azért, hogy a jövőben többet ilyen ne forduljon elő. Ugyanakkor Peking most már sokkal felkészültebb: mivel a mianmari légierő gépei az utóbbi időben rengetegszer” megsértették Kína légterét, ezért több járőröző vadászgépeket telepítettek a térségbe és szükség esetén visszafordulásra kényszeríthetik a határ megsérteni kívánó gépeket.

Rókavadászat a hadseregben 

Az, hogy egyenlőre milyen kihatással lesz az incidens Kína számára, még nem tudni.  Kína-szakértők és elemzők felhívták a figyelmet arra, hogy a súlyosbodó konfliktus és az arra adott kínai válaszok „próbatételt” jelentenek Peking számára. Az eredmény egyrészt kihathat Kínának a délkelet-ázsiai országokkal fenntartott viszonyára, különösen a szigetvitákra, valamint jelentős romlást idézhet elő a korábban nagyon stabilnak tűnő kínai-mianmari kapcsolatokban.

Ugyanakkor az incidens egy szempontból nagyon rosszkor jött: Kínában már tavaly óta zajlik egy korrupció-elleni hadjárat (a”tigrisektől a legyekig”), amit Xi Jiping (magyaros átírással, ahogyan a médiában találkozunk vele Hiszi Csin-ping) hirdetett meg. A 2964 fős a kínai Országos Népi Gyűlés tagjai közül eddig 39-et hívtak vissza és váltottak le, mert megbuktak a korrupciós vizsgálat során. Ez elsősorban hivatalnokokat, tartományi vezetőket, vállalattulajdonosokat, sőt a Kínai Kommunista Párt néhány prominens tagját érintette, de az elmúlt hetekben hullámai már elérték a kínai Népi Felszabadító Hadsereget is.

Ezt támasztja alá, hogy március 2-án 14 katonai vezetőt és tábornokot vádoltak meg azzal, hogy korrupciós tevékenységet folytatnak. (Ennek keretében tartóztatták le a korábban említett, az MNDAA-nak adatokat átszivárogtató Huang Xinget). A hivatalos verzió szerint a kínai hadsereg harcképessége jelentős mértékben visszaesett, mert tehetségtelen és alkalmatlan tisztek vásároltak maguknak vezetői pozíciókat, miközben több milliárd jüant tettek zsebre. Ez pedig nagyon kényes helyzetbe hozhatja most Pekinget: Kína idén tíz százalék körüli növekedést tervez a védelmi költségvetésben, ami az elmúlt öt év legalacsonyabb növekedésének számít.

A vádak szerint a korrupt főtisztek 30 milliárd jüant vágtak zsebre, ebből egyedül Gu Junshan altábornagynak 600 millió jüan jutott. Ő a „legnagyobb hal”, aki logisztikai főnök-helyettes volt a kínai Népi Felszabadító Hadseregben és pénzért árusította a rangokat és parancsnoki beosztásokat. Ugyanakkor voltak más fontos katonai vezetők is, akik ellen szintén eljárás indult. Az elsők között volt például Xu Caihou tábornok a Honvédelmi Tanács egykori alelnöke, aki viszont nemrég  hunyt el egy hosszú rákbetegsége után, így nem ítélték el.

Xu Caihout még Jiang Zeming nevezte ki tábornoknak. Zeminget tartják az egész korrupció elleni hadjárat fő célpontjának, akit Xi Jiping előbb igyekszik elszigetelni a kommunista vezetésben, hogy végső soron fellépjen ellene. Jiang Zeming 1993–2003 között a Kínai Népköztársaság elnöke és 2005-ig a Központi Katonai Bizottság elnöke volt. Később újra indulni akart az elnöki posztért, ezért gyakran a saját embereit ültette kulcspozíciókba, hogy így egyszerűbbé tegye majd a megválasztását. Nemcsak a KKP-ban, hivatalokban és a rendőrség köreiben voltak emberei, hanem a kínai Népi Felszabadító Hadseregben is: Zeming alatt például 79 tábornokot neveztek ki, ami rekordnak számít a modern Kína történelmében.

Kínai külpolitika 2.0?  

A kínai-mianmari határincidenst eddig Peking nagyon jól kezelte, de már felkészült a további hasonló esetekre és korántsem biztos, hogy a többire ugyanolyan hidegen reagál majd, főleg mert ilyen események csak a nacionalisták dühét erősíti. Fontos kérdés, hogy a kínai külpolitika, amelynek alapjai  az 1950-es évek óta lényegében változatlanok, miként fog reagálni arra, ha esetleg a jövőben továbbra is hasonló történne.

Vajon a mostani incidens a kelet-ázsiai szigetvitákkal és az Iszlám Állam nevű terrorszervezet jelentette kihívással együtt képes átrendezni a több mint ötvenéves kínai külpolitikai prioritásokat?

Krajčír Lukács

A forrásokat megtalálod a cikkben.

Előzmények:

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!