Barangolások a magyar tudomány múltjában – 1. rész - Körkép.sk

Barangolások a magyar tudomány múltjában – 1. rész

  • |
  • 2015. ápr. 12. 10:01
  • |
  • 0
  • |
  • 0

A magyar régészet megalapozója (200 éve született Rómer Flóris Ferenc)

Talán érdemes lenne egyszer listát készíteni azokról a német származású, de magyarrá lett kiváló tudósokról, akik meghatározó szerepet játszottak a 19. században a magyar tudományos élet megteremtésében. Példaként említhetnék Toldy Ferenc irodalomtudóst, akinek Schedel volt az eredeti vezetékneve vagy Hermann Ottót, aki csak tizenévesen tanult meg magyarul, hogy aztán többek között a magyar népi mesterségek egyik legszorgalmasabb kutatójaként és a már majdnem elfelejtett magyar tájszavak lejegyzőjeként írja be nevét a tudománytörténetbe.

Német szülők gyermekeként látta meg a napvilágot 1815. április 12-én Pozsonyban a magyarországi régészet egyik úttörője, Rómer Ferenc is, aki 15 éves korában lépett a Szent Benedek rendbe és vette fel a Flóris szerzetesi nevet. Apja egyszerű cipészmester volt, de három fiát (Ferencet, Józsefet és Károlyt) iskoláztatta, sőt arra is volt gondja, hogy megtanulják a városban használatos mindhárom nyelvet. Ezért szlovák szóra Trencsénbe, magyar szóra pedig Tatára küldte őket egy-egy évre. A legidősebb fiú, Ferenc különösen eszesnek bizonyult és mind a latin és a görög nyelvben, mind a természettudományokban, mind pedig a történelemben nagyon jó eredményeket ért el. Pannonhalmán, majd a győri bencés gimnáziumban végezte a középiskolát, végül Pannonhalmán fejezte be a négy esztendős teológiai főiskolai tanulmányokat.

 Diákévek

Már diákként sok életre szóló élmény érte. Találkozott például az agg Kazinczy Ferenccel, akit a bencések nagy tisztelete övezett és nem sokkal halála előtt járt Győrött. Rómernek olyan kiváló tanárai voltak, mint Guzmics Izidor, aki a bölcseletet, és a szakolcai születésű Czinár Mór, aki az okmánytant adta elő, és ekkor ismerte meg Ipolyi Arnoldot is, a magyar mitológia későbbi jeles kutatóját, aki ugyan nyolc évvel volt fiatalabb nála, de a következő évtizedekben életpályájukon gyakran találkoztak és testi-lelki jó barátok lettek.

1838-ban történt pappá szentelését követően egy évet Tihanyban szolgált segédlelkészként, és ekkor kezdett behatóbban is foglalkozni a Balaton és a Bakony-hegység természeti érdekességeivel és műemlékeivel. 1839-ben a győri bencés gimnáziumban a latin és a magyar nyelv oktatásával bízták meg, de felettesei hamar felismerték, hogy a természettan is a kedvére való, ezért ezt a tárgyat kapta a következő tanévben, bár ezzel a kémia, a csillagászat és a gazdászati ismeretek tanításai is együtt járt. Az iskolai szertár felszereltsége ezen a téren meglehetősen hiányos volt, ezért Rómernek sok berendezést magának kellett megszerkesztenie.

(Egyébként ez a kényszerűség motiválta jó tizenöt évvel korábban Jedlik Ányost is, aki ennek során alkotta meg azokat az elektromos berendezéseket, amelyek szemléltető eszközöknek készültek, de utóbb fontos találmányoknak bizonyultak.) Diákjaival nemcsak a tanteremben foglalkozott, hanem rendszeresen kirándulni vitte őket a környékre és növényeket, állatokat, ásványokat és kőzeteket gyűjtöttek, régi romokat, műemlékeket kerestek fel.

A pozsonyi beilleszskedés

A kellemes győri évek azonban véget értek, miután 1845-ben a pozsonyi királyi „feltanodába” helyezték át. Szülővárosában korántsem volt olyan egyszerű beilleszkednie a helyi társadalomba, mivel idősebb kollégái eleve gyanakodva szemlélték sajátos pedagógiai módszereit és „innovatív” szerepvállalása sem aratott osztatlan sikert a körükben. Rómer ugyanis nemcsak a diákjaival osztotta meg ismereteit, hanem szívesen tartott előadásokat különböző helyi társaságokban, szalonokban is. Sőt, az evangélikus líceum diákjai is nagy tömegben jártak az akadémián tartott óráira, de ezt felettesei rövidesen leállították, pontosabban egyszerűen megtiltották a más felekezetűeknek, hogy beüljenek Rómer óráira.

Sad_Janka_Krala,_Bratislava,_Slovakia bmr
A Janko Kráľ-liget. Kép: zdeno-yogi.webnode.sk

De volt egyéb furcsának tartott kezdeményezése is. Az ő javaslatára és szervezésével egy botanikus kertet is kialakítottak a Duna jobb partján, a ligetfalui városrészben, ez ma egy hatalmas parkként szolgál és egykor itt állt Petőfi Sándor szobra is, amelyet vandálok gyakran megrongáltak, ezért került át aztán a 2000-es években a pozsonyi medikus kertbe. Rómer volt az is, aki villámhárítót szerelt a Szent Márton Dóm tornyára, amelynek csúcsán a magyar királyi korona másolata látható.

Mindezek a tettei ismertté tették a nevét az előkelőbb körökben és ennek köszönhetően kérte fel őt József nádor, hogy legyen a fia, József Károly főherceg nevelője. Csupán egy évig tanította az ifjút, de ez a rövid idő is mély nyomokat hagyott a lelkében és később is mindig nagy szeretettel emlegette Rómert, maga is szívesen foglalkozott a történelemmel és a régészettel, sőt megírta egyebek között a cigány nyelv tankönyvét is.

József_főherceg_fiatalkori_képe
József főherceg fiatalkori képe

Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc sok ember életét gyökerestül megváltoztatta. Rómer Flóris is úgy érezte, hogy ebben az időben hasznosabban szolgálhatja a hazát, ha fegyvert ragad és erre buzdította egykori tanítványait is a pozsonyi német újságban, a Pressburger Zeitungban megjelent cikkében. Önként jelentkezett a honvéd seregbe és bár tiszti rangot kínáltak fel neki, ő közlegényként indult el a ranglétrán. Számos csatában kitüntette magát mint az egyik utászalakulat katonája – parancsnoka a később kivégzett Kazinczy Lajos (1820–1849) honvédezredes volt –, és persze idővel előléptették.

Főhadnagy, akit elfognak

Egészen a főhadnagyi rangig jutott, sőt már a századosi kinevezéséről is döntés született, miután a honvédtiszti akadémia tanárának szemelték ki, de a katedrát már nem foglalhatta el, mert a magyar seregek Világosnál kénytelenek voltak letenni a fegyvert az orosz seregek előtt. Rómer egy ideig Árva megyében bujdokolt, de valaki az osztrák hatóságoknak elárulta, hogy hol tartózkodik. Elfogták, Pozsonyba szállították és egyebek mellett a német lapban megjelent cikke miatt 8 évi, bilincsben letöltendő börtönre ítélték sok más személlyel együtt.

Rómer Flóris utászfőhadnagy és nagyváradi kanonok
Rómer Flóris utászfőhadnagy és nagyváradi kanonok

Előbb Brünnbe szállították, majd az északkelet-csehországi Josefstadtba (Josefov, ma Jaroměř része), amelyet a 18. század nyolcvanas éveiben (1780–1787 között) építettek II. József császár utasítására, azzal a céllal, hogy katonai erődítményként szolgáljon egy esetleges porosz támadás esetén. Polgári lakosságot is telepítettek ide, sőt 1791-ben II. Lipót cseh királlyá történt koronázásakor szabad királyi városi címet is kapott a helység. Az 1800-as évektől kezdve elsősorban börtönként szolgált az erődítmény, tehát 1849 után sok derék magyarnak lett hosszabb-rövidebb időre kényszerű „lakóhelye”.

Börtönévek

Rómer Flóris a nyolc esztendőből végül öt évet töltött le, mert egykori neveltje, József Károly főherceg közbenjárt az érdekében. A mindig ügyesen rajzoló bencés pap a börtönévek alatt lerajzolta a rabtársait, keménypapírból elkészítette a cella kicsinyített másolatát, még a takarításnál használt nyírfa seprű aprócska modelljét is elhelyezte benne és felírta az összes vele együtt raboskodó férfi nevét. Szabadulása után első útja a Mosonmagyaróvárhoz közeli Kimlére vezetett, ahol József öccse papként szolgált és itt élt vele özvegy édesanyja is, aki gondosan vigyázott Rómer gyűjteményére és jegyzeteire. Fiatalabb testvére, Károly elesett a szabadságharcban.

József Károly főherceg idősebb korában
József Károly főherceg idősebb korában

A bencések ugyan visszafogadták a börtönviselt papot, de néhány évig Győrtől távol kellett élnie. Csak 1858-ban állhatott ismét a katedrára, de közben már készült arra a pályamódosításra is, amelynek köszönhetően a magyarországi régészet megreformálója lett. Ebben szerepe volt hajdani diáktársának, Ipolyi Arnoldnak is, aki arra buzdította barátját, hogy elsősorban a magyar régiségekkel foglalkozzon.

Az átállás természetesen nem ment egyik napról a másikra. 1860-ban kiadta A Bakony. Természetrajzi és régészeti vázlata c. művét, amely tulajdonképpen a nagyközönség számára írt összefoglalása mindannak, amit a Bakony növény- és állatvilágáról, geológiai viszonyairól és az ott fellelhető régi épületekről és műemlékekről tudni kell. A levelek formájában íródott könyv nagy sikert aratott, sőt meghozta Rómer számára az akadémiai levelező tagságot is (tíz évvel később, 1871-ben lett rendes tag).

a bakony
A Bakony természetrajzi és régészeti vázlata c. műve

1862-ben Győrből Pestre költözött, ahol a katolikus főgimnázium igazgatójává nevezték ki. Továbbra is természettant tanított, tudósként viszont elsősorban a régészet, valamint a művészettörténet terén szorgoskodott és a következő években jelentős szerepet játszott az Archeologiai Értesítő, majd később az Archeologiai Közlemények c. szaklapok elindításában, amelyekben rendszeresen publikált, de szerkesztésükben is közreműködött. 1867-ben őt bízták meg a párizsi világkiállítás magyar régészeti pavilonjának a berendezésével.

Neki köszönhetően elindult a valóban rendszeres régészeti képzés a pesti tudományegyetemen, amelynek 1866 és 1877 között professzora is volt. Emellett gondja volt a világban szétszórva található Corvinák begyűjtésére is, több darab végül az ő közreműködésével haza került.

1866-ban kiadta egyik fontos munkáját Őskori műrégészet címen, de összefoglalta Pozsony régészeti műemlékeit is. Egyik alapítója lett a Magyar Történelmi Társulatnak, amely 1868-ban kezdte meg tevékenységét. Nagy érdemei vannak az óbudai téglavető területén előkerült római kori sírok (Aquincum) tudományos feltárásában, de tudományszervezőként feladatának tartotta a vidéki szellemi műhelyek kialakítását is. Az ő kezdeményezésére jött létre pl. Kassán a Felső-magyarországi Múzeum.

Kassa, Felsőmagyarországi Muzeum
Kassa, Felsőmagyarországi Muzeum. Kép: dka.oszk.hu/

A háziipar fejlesztését is ösztönözte és gyűjtötte a népi kézműipar emlékeit, s ennek köszönhetően őt és az Észak-Amerikát megjárt Xantus Jánost (1825–1894) bízták meg az 1873. évi bécsi világkiállítás magyar néprajzi részlegének berendezésével. Idővel ez az anyag lett az alapja a Magyar Néprajzi Múzeum gyűjteményének. Később a jeles utazóval még egy közös „projektben” vettek részt: létrehozták Budapest első állatkertjét.

Tudományos munkásságának fő területei

Ha ki kellene emelni Rómer sokrétű tudományos munkásságából a legfontosabb területeket, akkor mindenekelőtt római kori ásatásait említhetnénk. Akkoriban ennek a témának ő volt a legkiválóbb magyarországi szakértője. De a régészet egyébként is a szívügye volt, olyannyira, hogy 1875-ben a stockholmi ősrégészeti kongresszuson sikerült kiharcolnia, hogy a következő évben Budapesten rendezzék meg az európai ősrégészek és antropológusok 8. nagy összejövetelét. Erre időzítve elkészítette Magyarország nagy prehistóriai mappáját, majd egy év múlva megjelentette a kongresszuson elhangzott előadásokat is.

A kétkötetes kiadvány második részében csak Rómer Flóris tanulmányai szerepeltek, amelyek tízéves régészeti munkásságának eredményeit foglalták össze. A francia nyelvű könyv a magyarországi régészetnek is kiváló reklámja lett. Számos cikket és könyvet írt. Ezeket szinte reménytelen vállalkozás lenne hiánytalanul felsorolni. Csak néhányat említek közülük, amelyek forrásértékűek: A Magyar Nemzeti Múzeum római feliratos emlékei (1873); Régi faliképek Magyarországon (1874); Kiadatlan római feliratok (1877) stb.

Rómer Flóris pozsonyi mellszobra
Rómer Flóris pozsonyi mellszobra az Óvárosháza előtti téren. Kép: Körkép.sk

Élete utolsó évtizedében ismét a papi hivatás foglalta le ideje nagy részét. 1877-ben nagyváradi kanonokká nevezték ki és bár olykor különböző nemzetközi tudományos konferenciákon is részt vett, a régészeti kutatással már nem foglalkozott olyan szenvedéllyel, mint fiatalabb korában. 1889. március 18-án halt meg a partiumi városban és itt is helyezték örök nyugalomra. Győrött az ő nevét viseli a Művészeti és Történeti Múzeum, de számos településen utcát, teret neveztek el róla. Pozsonyban Stróbl Alajos Rómerről mintázott mellszobra az egyetlen olyan köztéri szobor, amely a szlovák fővárosban egy magyar tudóst ábrázol.

Lacza Tihamér

U.I. április 22-én Pozsonyban Rómer konferenciát tartanak a Városi Múzeumban, több magyarországi és felvidéki (köztük néhány szlovák) előadóval.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket