A madarak és a síelés szerelmese - Körkép.sk

A madarak és a síelés szerelmese

  • |
  • 2015. jún. 03. 10:01
  • |
  • 0
  • |
  • 0

Barangolások a magyar tudomány múltjában – 3. rész

150 éve született Chernel István

A magyarországi tudományos ornitológia tulajdonképpen a felvidéki Ábelfalván született Petényi János Salamon (1799–1855) evangélikus pap és természetbúvár munkásságával kezdődött, majd a kiegyezést követően különböző tudományos társaságok és szakmai egyesületek alakultak, amelyek az ország faunájának és flórájának alaposabb feltárását célozták meg.

1879-ben az Országos Erdészeti Egyesület Székesfehérvárott tartott évi közgyűlésén felvetődött az a javaslat is, hogy madártani törvényt kellene alkotni, amely szabályozná a madarak védelmét és magyarországi élőhelyeik tanulmányozását. A 19. század utolsó évtizedeiben – mindenekelőtt az irányt mutató Petényinek és a nyomdokaiba lépő sokoldalú Herman Ottónak (1835–1914), Madarász Gyulának (1858–1931), a Magyar Nemzeti Múzeum madártani gyűjteménye vezetőjének és Chernel Istvánnak köszönhetően a magyar ornitológia nemzetközi tekintélyt szerzett magának. A következőkben a 150 esztendeje, 1865. május 31-én Kőszegen született Chernel István munkásságát vesszük alaposabban szemügyre.

Herman Ottó és Chernel István legismertebb művei egy CD-ROM-on
Herman Ottó és Chernel István legismertebb művei egy CD-ROM-on

Édesapja Chernel Kálmán (1822–1891) nemesi származású földbirtokos, ügyvéd, természetbúvár, helytörténész, a Magyar Történelmi Társulat egyik alapítója volt. Helytörténeti cikkeket és könyveket írt, emellett szívesen számolt be vadászélményeiről és kertészeti tevékenységéről is a korabeli lapokban. A kőszegi városi könyvtár az ő nevét viseli. Nyilván ez a sokirányú érdeklődés hatással volt az ifjú Chernel Istvánra is.

 Tanulmányok és az első szakcikkek

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd a soproni főgimnáziumban folytatta, ahol természetrajz tanára, az ugyancsak kőszegi születésű Fászl István (1838–1900), a Fertő-tó madárvilágának első jeles kutatója kedveltette meg vele az ornitológiát. (Egyébként egy másik híres magyar ornitológus, Csörgey Titusz (1875–1961) is az ő irányításával indult el a tudományos pályán. Róla azt kell tudni, hogy bár a Sopronhoz közeli Nezsideren született, de iskoláit Dunaszerdahelyen kezdte, Pozsonyban folytatta és innen került Sopronba.) Chernel már 12 évesen naplót vezetett a madarak megfigyeléséről, 17 éves korában a Vadász Lapban közölte első szakcikkét, amelynek címe Egy korcs hamvas varju volt.

Chernel vadászati témájú írásai kötetbe gyűjtve
Chernel vadászati témájú írásai kötetbe gyűjtve

Szülei kívánságára mégis jogot kezdett tanulni, előbb a pozsonyi jogakadémián, majd a budapesti egyetemen, de eközben is elsősorban a madarak tanulmányozásával foglalkozott a Kis-Kárpátokban, a Velencei-tó mentén és a Hanságban. Pozsonyi diákoskodása idején folytatott megfigyeléseiről A Pozsonyi Természettudományi és Orvosi Egylet Közleményeiben számolt be (Madártani megfigyelések Pozsony vidékén 1885-ben).

Barátságkötés Herman Ottóval

22 éves korában Erdélyben ismerkedett meg Herman Ottóval és ettől kezdve baráti szálak fűzték őket egymáshoz. 1888-ban fejezte be egyetemi tanulmányait és Sopronban közigazgatási gyakornoki állást vállalt, de egy év múlva visszatért szülővárosába és ettől fogva csak a madártannak élt. Cikkeit, közleményeit elsősorban a Vadász Lapban, a Természettudományi Közlönyben, a Kőszeg és Vidékében és az Aquilában, valamint osztrák folyóiratokban közölte.

Chernel István mellszobra a Velencei-tó partján kialakított Chernel Madárvárta bejáratánál
Chernel István mellszobra a Velencei-tó partján kialakított Chernel Madárvárta bejáratánál

Ő írta a Borovszky Samu szerkesztette Magyarország vármegyéi és városai sorozat Vasvármegyével foglalkozó részében a Vasvármegye állatvilága. Madarak c. fejezetet is. Később megnősült, felesége is segítette ebben a tevékenységében. Házasságukból két gyermek született (Márta, Miklós).

Herman Ottó ekkoriban szervezte meg a madárvonulások megfigyelését Magyarország területén, ebbe 1890-ben bekapcsolódott Chernel István is, aki egyúttal az 1891-ben Budapesten esedékes II. Nemzetközi Ornithológiai Kongresszus szervezőbizottságának a titkári teendőit is elvállalta.

1891 nyarán feleségével Róth Dórával egy norvégiai utazáson vett részt, hogy az északi szélesség 70. foka környékén fekvő tengeri kikötő, Tromsø és környéke madárvilágát tanulmányozzák. Elsőként írtak le több itt élő madár- és tengeri csigafajt, majd Chernel egy könyvben (Utazás Norvégia végvidékére, Bp., 1893) is összegezte tapasztalatait, részletesen bemutatva a térség földrajzi és geomorfológiai viszonyait, emellett egy fejezetet szentelt a lappok szokásainak, kultúrájának, mindennapi életének is. (Csak az érdekesség kedvéért említem, hogy három évvel korábban, 1888-ban Herman Ottó is megfordult ezen a vidéken és ő is egy könyvet írt erről – Az északi madárhegyek tájáról, Bp., 1893).

Madarász Gyula Herman Ottó Chernel István és Szikla Gábor 1891-ben a budapesti II. Nemzetközi Madártani Kongresszus megfigyelői
Madarász Gyula Herman Ottó Chernel István és Szikla Gábor 1891-ben a budapesti II. Nemzetközi Madártani Kongresszus megfigyelői

A 19. század második felétől sorra alakultak a különböző vidéki múzeumok, ahol régészeti, néprajzi és természetrajzi részlegeket hoztak létre. 1893-ban Herman Ottó megalapította a Magyar Madártani Intézetet (akkor még Magyar Ornithológiai Központ volt a neve), amely az első volt a maga nemében a világon. Útjára indította a magyar és német nyelvű Aquila c. madártani szaklapot is, amely kezdetben évente több füzet formájában, majd évkönyvként jelent meg, 2011-től pedig ismét legalább 2 füzetet adnak ki.

A Magyar Ornithológiai Központ vezetője

Chernel István maga is bekapcsolódott a szervezőmunkába. A Vasvármegyei Múzeum természetrajzi osztályának volt az alapítója és első őre 1908–1912 között. Ebben az időszakban létrehozta a megye madárvilágát felvonultató preparátumgyűjteményt, a mintegy 2000 darabot számláló gyomortartalom-kollekciót pedig a Magyar Ornithológiai Központ számára ajánlotta fel. Amikor Herman Ottó 1914-ben elhunyt, ő lett a központ vezetője és haláláig az Aquila főszerkesztője is.

Chernel István írásai ma már CD-ROM-on is hozzáférhetőek
Chernel István írásai ma már CD-ROM-on is hozzáférhetőek

 

Magyarország különböző területein végzett madártani megfigyeléseket, de legszívesebben a Velencei-tó környékén dolgozott, ahol gyakran élvezte a Meszlényi család vendégszeretetét. Közben sajtó alá rendezte és 1898-ban kiadta a Rajecen született jeles zoológus, Frivaldszky János (1822–1895) kéziratban maradt művét (Nomenclator Avium Regni Hungariae – A magyar birodalom madarainak névjegyzéke), amely mindmáig fontos forrásmunka.

Egy évvel később, 1899-ben jelent meg Chernel főműve: Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre, amelyben benne volt annak a 22 évi gyűjtőmunkának az eredménye, amelyet 12 éves korától fogva végzett.

 Nemzetközi elismerés

Ez a vaskos könyv meghozta számára a nemzetközi elismerést is. Rendszeresen hívták külföldi kongresszusokra és felkérték, hogy vegyen részt Johann Friedrich Naumann (1780–1857) német ornitológus Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas c. 17 kötetes alapműve új kiadásának előkészítésében. Ő fordította magyar nyelvre Alfred Brehm Az állatok világa c. munkája madarakkal foglalkozó három kötetét is, sőt a magyar kiadást hazai adatokkal egészítette ki.

Chernel jeles állatvédő is volt. Az Országos Állatvédő Egyesület alelnökeként ő kezdeményezte elsőként Magyarországon a madarak téli etetését, madárodúk és mesterséges fészkek kihelyezését, sőt amerikai mintára 1902-ben először az országban Kőszegen megszervezte a madarak és fák napját, amelyet később Apponyi Albert vallás- és közoktatási miniszter egy 1906-ban kiadott rendeletében kötelezővé tett az elemi népiskolák számára, amelyeknek minden év májusában vagy júniusában „természetvédő” és „erkölcsnemesítő” szellemben kellett megemlékezniük a Madarak és a Fák Napjáról.

Chernel István könyve a síelésről
Chernel István könyve a síelésről

Chernel Istvánt sok más dolog is érdekelte. Norvégiai utazása alkalmával megismerkedett a síeléssel és a sísporttal, és amikor hazatért, több cikkben is igyekezett népszerűsíteni ezt a közlekedési eszközt és téli sportot. 1897-ben könyvet jelentetett meg a síelésről A lábszánkózás kézikönyve címmel és ezzel tulajdonképpen elősegítette a síelés magyarországi elterjedését és meghonosítását.

A szépirodalomban is jártas volt

A szépirodalom sem állt távol tőle, fiatal korában verselt, naplófeljegyzései, menyasszonyához írt levelei is egy jó stílusú tollforgatóra vallanak. 1901-ben az új századot üdvözölve a következőket jegyezte fel naplójában: „A 20. század kezdete! Fejlődjön és jusson belátásra az emberiség – bolygónkon az önzetlenség, szeretet, béke és boldogság honoljon!”. Aligha sejtette, hogy alig másfél évtizeddel később egy öldöklő háborúban szinte az egész világ lángba borul…

Emellett szívesen rajzolt és festett, sőt fényképezett is, leveleiben gyakran találni illusztrációkat, madárrajzokat. Zenerajongó is volt, jól énekelt és citerázott, alkalmanként pedig komponált.

A természetjárás nagy szenvedélye volt; rekkenő melegben vagy zuhogó esőben, tavasztól egészen a tél beálltáig sok időt töltött a szabad ég alatt. Különösen a lápokat és a mocsarakat kedvelte, mert ott lehetett legjobban megfigyelni a madarakat. A munka során azonban olykor elkapta valamilyen betegség, utolsó éveiben pedig egyre gyakrabban gyötörték légúti problémák. 1922 elején egy fűtetlen vasúti kocsiban utazva megfázott és ebből tüdőgyulladás alakult ki, amely végzetes volt: 57 évesen, 1922. február 21-én hunyt el, sírja a kőszegi városi temetőben van.

Chernel István kőszegi síremléke
Chernel István kőszegi síremléke

Emlékét kőszegi szülőházának falán egy tábla, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület róla elnevezett emlékérme, az agárdi Chernel István Általános Iskola és a nevét viselő utca őrzi. Enyészetnek indult hajdani kőszegi kertjét, amelyet 1898-ban hozott létre és a nemzeti ünnepek, jeles napok alkalmából egy-egy újabb emlékfa ültetésével bővített, sikerült megmenteni a pusztulástól. Születésének centenáriuma alkalmából itt nyitották meg a Chernel-kert Arborétumot, ahol 1972-ben létrehozták a Chernel István Múzeumot is. A kertben egy madárvédelmi mintatelep is működik.

LACZA TIHAMÉR

A sorozat korábbi cikkei:

1. A magyar régészet megalapozója (200 éve született Rómer Flóris Ferenc) 

2. A magyar egészségügy szürke eminenciása (200 éve született Markusovszky Lajos)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket