Ferenc
  • HUF: 418.67
  • USD: 0.98
  • 8 °C
  • 20 °C

Hirdetés (X)

“Fejfák helyett emléktábla” – Ahonnan élve nem ment ki senki

A gyerekek zömét nem találták el halálosan. Nem haltak meg. Élve lettek eltemetve.

Vödörszámra, több ezer töltényhüvelyt találtak. Innen élve nem ment ki senki,

 

Szombaton Pozsonyligetfaluban a 2. világháború után kivégzett több száz német, magyar és szlovák nemzetiségű polgárra emlékeztek emléktáblát avatva.

 

A Körkép helyszíni tudósítása.

 

70 éves adósság került törlesztésre szombaton a helyi Csemadok és a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagjai kezdeményezésére. A méltóságteljes megemlékezésen a BS-6 Fűzfa erődnél mintegy százan adóztak kegyelettel a legyilkolt áldozatok emlékének, akiket a második világháború végét követően az ott működő gyűjtőtáborban végeztek ki.

 

7
a BS-6 Fűzfa erődnél mintegy százan adóztak kegyelettel a legyilkolt áldozatok emlékének. Kép: Körkép.sk
2
A résztvevők egy csoportja. Kép: Körkép.sk
23
Egyházi vezetők és Molnár László, az egyik moderátor. Kép: Körkép.sk

 

20150620_094435
Duray Miklós is eljött. Kép: Körkép.sk
11
Mintegy 530 német, magyar és szlovák ártatlan áldozatról van szó. Kép: Körkép.sk

Mintegy 530 német, magyar és szlovák ártatlan áldozatról van szó, akik között legalább 90 magyar levente földi maradványait is megtalálták.

Azért jöttünk ma itt össze, hogy egy 70 éve történt tragikus esemény ártatlan áldozataira emlékezzünk. Azokra, akiket 1945. április 8-a után a beneši hatalom mindenféle bírósági ítélet nélkül gyilkolt le. Csecsemőkre, gyerekekre, asszonyokra és ifjakra, egész családokra emlékezünk itt, akiknek ma már a neveiket sem tudjuk, mert az akkori hatalom nyomtalanul akarta eltüntetni őket a szülőföldjükről“ – hangzott el a megemlékezésen.

8
A BS-6 Fűzfa erőd, melynek tetejéről legyilkolták az áldozatokat. Kép: Körkép.sk

 

Az emléktábla az itt történt vérengzéseket tanúsítja, figyelmeztetve az utókor számára. A tömegsírokban főleg németek és magyarok, de szlovákok, nők, csecsemők, civilek, idősek és fiatal leventék, valamint hadifogoly katonák nyugszanak – fejfák nélkül.

 

A szombati emléktábla avatás egy év megfeszített szervező és feltáró munka eredményének lezárása.

 

9
A BS-6 Fűzfa erőd tetejéről az egybegyűltek. Kép: Körkép.sk
14
“hogy az emberiesség ellen elkövetett bűntettek már soha ne ismétlődjenek meg”. Kép: Körkép.sk

 

A megemlékezésen Vladimír Bajan, Pozsonyligetfalu polgármesterének a levelét is felolvasták, aki Csáky Pál mellett az esemény egyik védnöke volt. „Azért kell emlékezni ezekre az eseményekre, hogy az emberiesség ellen elkövetett bűntettek már soha ne ismétlődjenek meg. Hiszem, hogy az emléktábla közelebb hozza a fiatal korosztályhoz a 70 évvel ezelőtti tragikus eseményeket, és mementóként szolgál az idelátogatóknak“ – fogalmazott Bajan.

 

3
Nyugodjanak békében!” – mondta az MKP EP-képviselője. Kép: Körkép.sk

 

Csáky Pál beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy a legtisztességesebb, ha nyíltan beszélünk egymással. „Nagyon sok ártatlan ember sírja mellett állunk. Elképzelhető, hogy van közöttük akár olyan is, aki maga is vétett embertársai ellen. De nem lehet békeidőben, bírósági ítélet nélkül tömegsírba lőni senkit. Mindenkinek joga lett volna a független bírósági folyamatra. Ezt nem kapták meg, ők mindannyian áldozatok. Szeretném hangsúlyozni, hogy mi egy tisztességes lépést tettünk meg ma. Nyugodjanak békében!” – mondta az MKP EP-képviselője.

 

A helyszínen történt tragédiákról bővebben a rendezvény alkalmából kiadott emlékfüzetben olvashatunk.

 

4
Dunajszky Géza, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagjával, a megemlékezés egyik főszervezője, aki a feltáró munkákat vezette. Kép: Körkép.sk

 

Interjúnk Dunajszky Gézával, a Pozsonyligetfalui Emlékmű-előkészítő Társaság tagjával, a megemlékezés egyik főszervezőjével, aki a feltáró munkákat vezette:

 

Mi volt a céljuk a megemlékezéssel?

Az első célunk az volt, hogy eltemessük végre a halottainkat. 70 éve várnak arra, hogy egy vallási szertartás keretében a lelki üdvükért elhangozzon egy könyörgés, ima. A második cél, hogy vajon meg tudjuk-e tenni a mai politikai légkörben, hogy ezeknek az ártatlan áldozatoknak egyáltalán emléktáblát emelhessünk. Kellemes meglepetésként mondom, hogy akár ennek a bunkernak a bérlői, ezek a fiatal fiúk, kezdettől fogva támogatták. Még a kereszt is az ő ajándékuk, amit a kő homlokzatában látunk.

 

Tudni akarják a szlovákok is, legalábbis van egy olyan réteg, aki érdeklődik a felől, hogy mit követtek el a magyarok, a németek ellen apáik, nagyapáik. Mert ami a szlovák tankönyvekben ezekről van, az vagy semmi, vagy teljesen fordított, és csak arról beszélnek, hogy holokauszt volt. Voltak zsidó munkaszolgálatosok, ida kerültek azok a megbízhatatlan német és magyarok, sőt, szlovákok is. Azok a Benešnek kellemetlen szlovákok is, akik már akkor autonómiában gondolkodtak. Azokat is ide hozta, és itt nyugszanak. Közös érdek volt a hiteles igaz történet kiderítése. Talán ez volt az a horog, amivel megfogtam őket és eredményesen tudtunk együttműködni.

 

Milyen nehézségekkel találkoztak?

 

A legnagyobb nehézség a Pozsony városi emlékmű bizottság volt, akik jóváhagyják a különböző táblákat. Ugyanis ezt az egyszerű szerkezetet emlékműnek akarták, amelynek talpazata, alapzata van. Szerencsére Kalita Gábor előre figyelmeztetett, hogy nehogy betont öntsünk alá, mert akkor már emlékműnek számit. Ezt felemelem, felteszem az autóra, elviszem. Az alapzatként szolgáló kő nincs rögzített állapotban, ezt valaki idehozta. Sokáig kételkedtem, hogy mi ez. A kőfaragók, akik a megemlékezés előtt itt voltak, és látták, mondták, hogy ez gránit. Fekete gránit tömb. Hogy hogy került ide, rejtély. Valaki idetette eleve azzal a céllal, hogy emléket akart állítani.

 

Hol került sor pontosan a kivégzésekre?

 

Az embereket ide lőtték, ahol az oszlop van (mutatja.) 1992-ben, amikor összekötötték a visegrádi négyek magasfeszültségű hálózatát, az egyik betontalp alatt emberi maradványokat találtak. A leírások is a Bakušan perben azt mondják, hogy itt vezetett a villamos vonal Bécs felé. Ide lőtték őket a tetőről. A bunkeresek megállapították azt is, hogy vödörszámra, több ezer töltényhüvelyt találtak, amikor kinyitották a bunker külső bejáratát. Onnan a tetejéről, élő célpontként használva ezeket a szerencsétlen gyerekeket lőtték agyon.

 

A boncoláskor 1947 áprilisától augusztusig kutatták ezeket a rendszereket a 12-es, 11-es erődnél is. Akkor jöttek rá arra, hogy a gyerekek zömét nem találták el halálosan. Nem haltak meg. Élve lettek eltemetve. Megfulladtak. Ezt a boncolást végző szakorvos illetve a törvényszékileg kirendelt orvos mondja a per során az emlékirataiban.

 

Mivel magyarázható, hogy ezekről az eseményekről nem olvashatunj a tankönyvekben?

 

Nem volt szabad kiderülniük. Magyarországgal volt egy titkos egyezség. Erről Janics Kálmán ír. Elég elolvasni a Kis Katyn a Duna partján című elbeszélését. Hadititokká nyilvánították az egészet. Nem volt szabad erről a titkos táborról tudnia senkinek. Érdekes az, és ezért feltételezzük, hogy több a halott, mint az a 530, amire eddig bizonyítékot leltünk, hogy az orvos azt írja, hogy 1945 júliusában 2600 ember volt itt összesen, miközben 900 férőhelyes volt a tábor.

 

Már a magyar zsidó munkaszolgálatosok is duplán voltak itt, 1800-1900-an. A Pozsony és környékéről kizavart magyarokkal és németekkel együtt 2600, sőt, augusztusban 2900 ember volt összezárva. Azt mondják, hogy innen élve nem ment ki senki. Nem akarták, hogy valamit is megtudjanak ennek a titkos tábornak a működéséről.

 

Az emléktábla már áll, a megemlékezés zárszavaként elhangzott, hogy egy év múlva újra itt találkozunk. Mi a cél a további kutatást illetően?

 

Folytatjuk a kutatást. Én is, és Szabó József a Külgazdasági és Külügyminisztérium tanácsosa is. Szeretnénk egy alapot létrehozni, egy csapatot kialakítani, vagy legalább egy ügyes magyar történészt megbízni azzal, hogy a prágai központi archívumba elmenne és utánanézne ezeknek. Mert itt Szlovákiában mindent megsemmisítettek 1965-ben, De ezeken az iratokon, ami itt-ott egy-kettő maradt, az van odaírva, hogy hitelesített másolat. Tehát az eredeti ott van még valahol a katonai titkosszolgálat archívumában. Oda kell elmenni.

 

Szlovákia 20. századi történelmének, s benne a felvidéki magyarság múltjának van egy sötét foltja, egy tabunak számító időszak, amelyet a szlovák történészek úgy kerülnek, mint macska a forró kását. Ez az időszak 1944. október 6-ával kezdődött, amikor a Vörös Hadsereg a Duklai-hágón átlépte a mai Szlovákia határvonalát, és még 1948. február 25-ét követően is folyt, amikor Klement Gottwald vezetésével a CSKP Prágában átvette a hatalmat.“ – olvasható a megemlékezés alkalmából kiadott emlékfüzetben.

 

10
a megemlékezés alkalmából kiadott háromnyelvű emlékfüzet. Kép: Körkép.sk

 

Hogy mi történt Csehszlovákiában ebben az időszakban, arra már egyre kevesebben emlékeznek. A szombati rendezvényt követően ezekről a háború utáni kegyetlenkedésekről is többet tudhatunk, a feltáró munka pedig tovább folytatódik.

 

Király Zsolt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Nem érkezett még komment. Legyen az öné az első!

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Király Zsolt

Király Zsolt, 42 éves közgazdász, a Körkép.sk alapító főszerkesztője. A 2015-ös Újságírói Díj nyertese oknyomozó kategóriában. Korábban a .týždeň-ben és a Heti Válaszban is publikált.

Kövessen minket