„Magyarország, jövünk!“ – Mohamed és Fatima egy napja. (Képriport)

Király Zsolt helyszíni riportja.

Szabadka, Magyarkanizsa, hajnali 5 óra. A hetek óta úton levő migránsok többsége e két vajdasági magyar város valamelyikének határában készül a következő napra. Mobiltelefon feltöltve, GPS a zsebben, cókmók a vállon. Indulhat a menet, a mai cél Magyarország.

Több órás kemény menetelés földeken, autóúton, síneken. Egy-egy rövidebb szakaszon autóbusszal, vagy embercsempészekkel. Horgoson, a határ szerb oldalán rövid pihenés, erőgyűjtés, Varga Tibor lelkész útravalójával, majd irány Röszke a vasúti síneken.

Mohamed és Fatima egy napja a Körkép.sk riportjában.

Keddtől határzár

Kedden bezár a bazár. Magyarországon új játékszabályok lépnek életbe. Már ami a migránsokkal szembeni jogi fellépés lehetőségeit illeti. De addig is, idén már mintegy 200 ezer illegális bevándorló lépett be az országba, közülük 90 ezren az elmúlt hetekben.

   

A határzár (erről készült riportunkat itt olvashatod) előtti utolsó nap hírek szerint akár 25-30 ezer migráns is érkezhet. A szerbek ugyanis hétfőn minden eddiginél több bevándorlót „tolhatnak át” Magyarországra.

05.15: Vajdaság. Indulunk a szabadkai szennyvíztisztító szomszédságában levő elhagyatott, egykori téglagyár területére. A migránsok jelentős csoportja innen indul útnak Röszke felé.

05.34: Szabadka. megérkezünk a helyszínre. Az első bevándorlók már talpon vannak. „Mi vagyunk a két cowboy, csak lovunk nincs“ – mondja viccelődve a kis csoport vezetője, amikor meglát minket. „Afganisztánból jöttünk, a cél Németország vagy Belgium“ – teszi hozzá, és elindulnak.

A többség még alszik az eresz alatti sátrakban. A környéken mindenütt a tájékozódást segítő jelek, ágakra aggasztott zacskók, hátrahagyott elemózsia azoktól, akik már továbbmentek. Azoknak, akik még csak érkeznek.

08.13: utunkat Magyarkanizsa felé folytatjuk. A helyi tábor az orosz szerb humanitárius központ sátraival az egyébként hangulatos, barátságok kisváros egykori piacterén kerültek felállításra. Magyarkanizsa fürdőváros lakosságának 92 %-a magyar és nem örülnek a migránsoknak.

A tábor mindenesetre jól szervezett és rendezett, érkezésünkkor épp a reggeli tisztálkodás, hajmosás, mobiltelefon töltés, pakolás jelenetei zajlanak. A bevándorlók nagy része innen indul útnak Horgos (a határ előtti utolsó település) érintésével Magyarországra.

11.38: Horgos. A migránsok a vasútállomástól nem messze, a vasúti átjáró mellett gyülekeznek. Ide vagy gyalogosan, de inkább buszokkal szállítják őket a szerbek. A taktika az, hogy ha csak lehet, csoportosan induljanak útnak. A távolban, alig 4 kilométerre már Magyarország, a schengeni határ, a várva várt Európai Unió.

„Puhán fogalmaznak. Sokkal keményebben kellene, b…za meg!“ – szól oda nekünk az egyik helyi lakos magyarul, amikor megtudja hogy újságírók vagyunk. Horgos szintén a vajdasági magyar települések egyike. A vasúti sínek nyílegyenesen mutatják a megfelelő irányt. Nem lehet eltévedni.

Egy szőke, középkorú magyar hölgy a közeli munkahelyéről figyeli az eseményeket. Amikor magyarul kérdezzük, használhatnánk-e a mosdóját, készségesen igent mond. Kifelé menet már azt látjuk, angol nyelvű röplapokat osztogat a bevándorlóknak, melyen a magyar kormány logója díszeleg. „Magyarország barátságos ország, de be kell tartanotok a szabályait“ – olvasható többek között krétapapíron.

Horgos egyébként különleges hely. Az egész migráns téma abszurditását is jól jellemzi. Innen indul ugyanis útnak szinte mindenki, aki végül Röszkére megérkezik. Újságíróknak, segélyszervezeteknek, a Röszkén tapasztalható nagyüzemnek azonban itt nyoma sincs. Mindenki Röszkéről tudósít, mindenki Röszkéről (dez)informál, mindenki Röszkén „segít.“  Pedig itt is jól jönne.

A vasúti sínek mellett társaikat váró fázó migránsok tüzet gyújtva melegednek. „Itt aludtunk. Nem tudják, odaát muszáj lesz ujjlenyomatot adnunk?“ – hangzik a leggyakoribb kérdés.

12.20: Kis csapatával, tömött furgonnal megérkezik Varga Tibor lelkész, aki hetek, hónapok óta a biblia tanítását követve segíti a menekülteket. Sugárzik belőle a nyugalom. Igazi egyéniség. Otthonosan mozog a migránsok között, akik hálával tekintenek rá.

Meleg leves, kenyér, halkonzerv, marhahúskonzerv, borotva, fogkefe, fogpaszta, szappan, tisztasági betét, esőkabát. Ezekkel van tele a furgonja. A készlet a rengeteg ember miatt jó egy óra alatt elfogy (Varga Tibor atyáról a későbbiekben külön cikkben jelentkezünk.) De sebaj, Tibor atya holnap és holnapután is jön.

13.01: A sokadik nagy csoport is elindul a sínek mentén. Többen irataikat eldobva. A fűben afgán, pakisztáni, szíriai útlevelek, személyigazolványok, különféle okmányok hevernek. Ezzel is nehezítve a regisztrációt a túloldalon.

Mi is útnak indulunk egy csoporttal (erről bővebben egy másik riportban számolunk be.)

14.10: Röszke, gyűjtőpont. A helyszín szinte a szemünk láttára növekszik. Napról napra, óráról órára nagyobb a tömeg és a kosz.

A röszkei gyűjtőpontról, a migránsok kitöréséről és a rendőri beavatkozás részleteiről korábbi cikkünkben írtunk.

Mohamed és Fatima is ide érkezik, kezdődhet az újabb napi körforgás. A rendőrök irányítják a tömeget és az autóbuszokba való felszállást. Rengeteg étel, ital, ruhanemű áll rendelkezésre a migránsok számára. Ugyanúgy orvosi ellátás is biztosított. A Mohamedek és Fatimák egyetlen célja, hogy minél előbb felkerüljenek valamelyikre, és elinduljanak Nyugat a menyország felé.

A következő órákat itt töltjük. Alig négyszáz kilométerre Pozsonytól és mégis, mintha a Közel-Keleten.

Király Zsolt

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.