Ételek, amelyeknek helytelenül ejtjük a nevét

Az éttermek, bárok, kávézók étlapján számtalanszor találkozunk olyan fogásokkal, illetve italokkal, amelyeknek nem magyar az elnevezése, hanem angol, olasz, vagy éppen francia. Ilyenkor megannyiszor gondot okoz az étel- vagy italnevek kiejtésével való megbirkózás, és ezzel az esetek többségében kicsit nevetségessé tesszük magunkat.

Annak érdekében, hogy a pincérek és a felszolgálók fele ne rajtunk nevessen, jegyezzük meg a leggyakrabban hibásan ejtett ételnevek helyes kiejtését!

Rucola

Először is: a zöld, Olaszországból ismert saláta alapanyagának nevét nem ruccolának írjuk. Másodszor: nem rukkolának ejtjük, mert nem rukkolunk elő semmivel sem, és nem is írjuk le így. A rucola (ɾuʦolɒ) magyar kiejtése körülbelül a rúkola lenne egy k-val. Viszont, ha a magyar nevén szeretnénk említeni, akkor egyszerűen hívjuk csak borsmustárnak.

A rucola egyébként Közép- és Dél-Európában honos, de megtalálható Észak-Amerikában is. Vitamindús zöld leveleinek A-, C-, és K-vitamin tartalma figyelemreméltó, de tartalmaz kalciumot és vasat is. Több háztartásban a rucolát olívaolajjal, balzsamecettel és parmezánsajttal fogyasztják, de előszeretettel használják levesek, pizzák ízesítésére is. A rucola egyébként Olaszországban annyira népszerű, hogy az ország különböző vidékein különböző névvel illetik: rucola, rughetta, arugula, ruchetta.

Tipp: bátran lehet kísérletezni a rucola vetésével, hiszen tavasztól őszig folyamatosan vethető, és cserépben, illetve balkonládában is kiválóan megmarad. Igénytelen növény, nem sok gondozást igényel. Kikelés után mintegy 3-4 héttel már folyamatosan szedhető a zsenge levele, de csírája is ízletes, érdemes fogyasztani.

   

Gnocchi

Egy újabb olasz eredetű étel, amelynek az ejtését gyakorta elrontjuk. A magyarok általában nyoccsinak, gnoccsinak mondják, de valószínűleg nem ismeretlen a gnokki megoldás sem. Amennyiben az étlapon szereplő gnocchit (gnoʦhi) szeretnénk megkóstolni, a pincérnek elegendő csupán annyit mondani: „A spenótos nyokkit kérném, fokhagymás csirkemellel”!

Az olasz szó eredetileg a nocchio vagy a nocca (az előbbi fabütyköt, míg az utóbbi ujjpercet jelent) szóból eredeztethető, és a Mediterráneumból, a mai Olaszország területéről indult világhódító útjára.

Az ókori Róma legionáriusai az egykor hatalmas birodalom népeivel is megismertették a ma ismert fogás elődjét. Bár a burgonya európai elterjedését és termesztését megelőző időszakban tartalmas tésztája lisztből, tojásból és vízből állt némi sóval fűszerezve – hasonlóan a nálunk is szinte nemzeti ételnek tekintett nokedlihez vagy galuskához, amely valószínűleg innen eredeztethető.

A maihoz hasonló burgonyás gnocchit nagyjából az 1880-as évektől készítik Itália-szerte. Olaszországban ma is majd’ mindenütt népszerű primi piatti, vagyis első fogás, sőt úgy tartják, Rómában egykor a csütörtök volt a gnocchi-nap – ekkor került a családi (és persze vendéglői) asztalra a burgonyás gnocchi, megelőzve a pénteki halnapot.

Bruschetta

Ismét ezek az olaszok! A nálunk is népszerű paradicsomos alapú előétel neve nem brusetta és nem is bruszetta, hanem bruszketta (bɾuʃʦhɛtːɒ), legalábbis magyarul nagyjából így hangzik a kiejtése.

A világszerte népszerű bruschetta első darabjai a 15. században valahol egy közép-itáliai parasztkonyhában készülhettek – hogy pontosan ki, és mikor tálalta fel a kezdetben kevés olívaolajjal meglocsolt pane bruscatóból (pirított kenyérből) álló ételt, ugyanúgy nem ismert, mint a szegények konyhájából származó számos közismert fogás születése. Az bizonyosra vehető, hogy a pizzához hasonlóan a bruschettát is a szerény körülmények kényszere hívta életre.

A bruschetta rendszerint ropogós héjú kenyérből, de van, ahol pizzatésztából készül. A legegyszerűbb – és máig az egyik legismertebb változat – frissen pirított kenyérből készül, amelyet még melegen alaposan bedörzsölnek fokhagymával, majd sózzák, és több-kevesebb olívaolajjal meglocsolják, időnként kevés borssal fűszerezik.

Ennek az egyszerű bruschettának a lényege a jó minőségű olívaolajban rejlik. November táján számos itáliai olajtermelő teszteli családi és baráti körben a frissen sajtolt olajat ezzel az egyszerűségében is tökéletes falattal.

A közkedveltségében ezzel vetekedő, ha ugyan ezt meg nem előző klasszikus típusra a fokhagymát követően frissen aprított paradicsom és bazsalikomlevelek kerülnek, gyakran aprított fokhagymával, sóval és frissen őrölt borssal fűszerezve – természetesen végül olajjal meglocsolva.

Pasta asciutta

Gondolkodóba ejti az embert ennek a tészta elkészítési módnak a neve. A gyakori ejtésmódok közé sorolható a paszta acsutta vagy aszkjutta. A pasta asciutta (pɒʃtɒɒʃʦiutːɒ) többé-kevésbé magyar megfelelője pedig nem más, mint a paszta asutta vagy pasztasutta.

Az asciutto jelentése: száraz. A „pasta asciutta” jelenti tehát azokat a klasszikus olasz tésztaételeket, amelyeket a híres regionális pastákkal (Róma: tonnarelli, Velence, Vicenza: bigoli, Catania: rigatoni, maccheroni, stb.) és szószokkal készítenek. Sok tészta létezik azonba mindkét variációban, pl. brokkolis tészta gazdag levesként, parmezánnal, belefőzött levestésztával (a minestra), és brokkolis tészta ezerféle módon „szárazon”, vagyis főételként vagy főétkezés egyik fogásaként készítve (asciutta).

Croissant

A croissant (ʦɾoiʃːɒnt) „franciás” kiejtése valószínűleg a kroászon lenne, de ezt sokan eléggé sznobnak gondolják, ezért Magyarországon inkább a kroasszan kiejtés terjedt el.

A félholdra emlékeztető tészták története régmúltra nyúlik vissza. A természetimádó népeknél valószínűleg már régen szerepet kapott egy-egy holdat formázó édesség, de a kovászos tésztából készített holdacskák is már a középkor óta jelen vannak a gasztronómiában.
A 13. században már készült Ausztriában, Badenban édes kipferl, amit valószínűleg a zsidó édesség, a rugelach ihletett.

A világszerte méltán kedvelt croissant elődjének ezt a bizonyos osztrák kipferl-t tekintik. Állítólag egy osztrák tiszt, August Zang bécsi finomságokat árusító párizsi üzletében kapható sütemények olyan népszerűvé váltak a párizsiak körében, hogy azt nem csak megkóstolták, hanem másolni is kezdték. Máig Viennoiserie-nak (ejtsd: vienoázrí) hívják összefoglaló néven a francia pékségekben kapható croissant, briós, bécsi bagette, almás papucs (chausson aux pommes) jellegű finomságokat.

Cordon Bleu

Próbáljuk meg elfelejteni a gordonblőt, a gordonblaut, gordonblút és a kordonblaut. Az írásmód nem gordon vagy blau, esetleg blue. Mivel az étel neve helyesen cordon bleu (ɾɒtɒtouilːɛ) ,amely magyarul kék szalagot jelent, ezért magyarul ennek az ételnévnek a kiejtése nagyjából kordon blőként hangzik.

Az egyik történelmi magyarázat szerint XV. Lajos király egyik alkalommal, mikor aktuális szeretőjénél, bizonyos Dubarry grófnénál vacsorázott, az királyi lakoma után behívatta a szakácsot, hogy kifejezze neki elismerését a fenséges ételek miatt. A király legnagyobb megdöbbenésére egy bájos fiatal lányt vezettek elé, ő volt az est főszakácsa! A király a finom vacsora elismeréseként neki nyújtotta át azt a kékszalagot, amit egyébként a francia hercegek hordtak. Ettől kezdve ezt a Cordon Bleu díjat csak szakácsnők, konyhafőnöknők nyerhették el.

Ratatouille

A séfpatkányos rajzfilm óta egyre többen ismerkedtünk meg ennek a francia ételnek a nevével. A ratatouille – (ɾɒtɒtouilːɛ) vagy ahogy a magyarok megközelítőleg ejtik: rátátuj – egyébként padlizsánból és más zöldségekből készülő hagyományos francia egytálétel, amely az utóbbi időben nálunk is egyre nagyobb népszerűségnek örvend.

A ratatouille-ban a domináns zöldség vagy a padlizsán, vagy a cukkini (sohasem a paprika). Ezekhez járul egy ízesítőcsokorral (petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom, kevés zellerszár, póré) készülő „lecsóalap” (paprika, paradicsom, vöröshagyma, fokhagyma). Ez azonban sohasem szalonnás.

Az alap gyakran készül piros és zöld kaliforniai típusú paprikából. Ha nem, akkor csak pirosból. Az egyes zöldségeket külön-külön készítik el, a végén egyesítik, s hosszabb-rövidebb ideig még együtt párolják őket. A hagymát finomra vágják vagy vékonyra szelik, az összes többi zöldséget viszont általában nagyobb, három centiméteres kockára vágják.

Worcester-szósz/Worcestershire-szósz

Országosan ismert séf szájából hangzott el egyszer a wörcseszter szósz kifejezés, de emellett a worcseszter is eléggé népszerű. A pikáns Worcester-szósz (woɾʦɛʃtɛɾ) vagy Worcestershire-szósz (woɾʦɛʃtɛɾʃhiɾɛ) nagyjából magyar kiejtésben vúsztörnek vagy vúszstösörnek felel meg.

Érlelt, ecet alapú folyékony ízesítőszer, melyet szardellával, szójaszósszal, hagymával, melasszal, fokhagymával, tamarinddal, korianderrel, szegfűborssal ízesítenek, majd legalább két hónapig érlelik.

A legenda szerint egy Indiából hazatért angol lord, bizonyos Sandys úr, Worcester városában két gyógyszerészre bízta, hogy alkossák meg kedvenc ízesítőjének mását. Megtették, de az eredmény katasztrofálisra sikeredett, ezért a pincébe száműzték, ahonnan csak évek múlva került elő. Ezalatt új ízzé érlelődött, és megszületett sokunk kedvence, a Worcestershire-szósz.

Takács Henrietta

(Források: mindmegette.hu, szeretlekmagyarorszag.hu, femina.hu, wikipedia)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!