Budapesten három áldozatot követelt, Bukarestben ötvenet, de mindenhol változást hozott. Nem csak úgy, fenyegetésből mondogatják azt a bizonyos szólást a korsó törékenységéről, úgy tűnik, tényleg kell a tragédia ahhoz, hogy az emberek bármit is komolyan vegyenek. West Balkán, 2011, tömött klub, tömeghisztéria, gyász. Románia, Colectiv Club, 2015, hanyagul megszervezett koncert, egy nagyobb csillagszórótól begyullad a terem, és a többi már sajnos történelem.
Nem, a tanulság nem az, hogy a tömeghisztéria veszélyes és ne menjünk tömegbe. A tanulság az, hogy az előírások azért vannak, hogy betartsuk őket, bármennyire is hadakozik ellene lázadó szellemünk.
A román metalcore Goodbye to Gravity lemezbemutató koncertjére készülődött, amire egy nagy partit akartak csapni a bukaresti Colectiv klubban 2015. október 30-án, egy ingyenes buli keretein belül. Az ingyenes itt sajnos azt jelentette, hogy mivel nem szednek belépőt, annyi ember megy be, amennyi nem szégyell. Senki nem mérte fel a rizikót, mindenki derűlátó volt: „Úgysem történik baj!”. Na persze. Minden baj így kezdődik. Főleg, ha még azzal is fejbecsapják a dolgot, hogy a klubban csak egy vészkijárat működik, amely több száz ember esetén teljességgel irreális.
Egy szórakozóhely befogadóképességét nem csak az határozza meg, hogy hányan férnek ténylegesen el (egy négyzetméterre általában maximum három ember), hanem a kiürítés lehetséges gyorsasága is, de a Colectiv klubban ilyennel nem szőröztek. Meg persze máshol sem. Nem volt ez egyedi dolog, csak pont itt gyújtották meg azt a fránya tortadísz-csillagszórót, amitől lángra kapott a zajszigetelő, és másodperceken belül égett az egész hely. Az emberek egymást taposva menekültek. Menthették az irhájukat, mondhatni.
Szívtelenebb/esztelenebb embereknek erre persze az a reakciója, hogy megérdemelte „a sok sátánista”, kellett nekik rockzenét hallgatni meg klubokba járni. Szóval a tragédia a román ortodox egyház egyes képviselőiben elképesztően döbbenetes reakciót váltott ki, de a világi életben – bár nagyon-nagy áron, pozitív változásokat hozott.
Az eset után az országban három napos gyászt rendeltek el, de a tömeg utcára vonult, mivel meglehetősen álszent cselekedetnek tartotta ezt pont attól a kormánytól, aki miatt mindez közvetetten bekövetkezhetett. És igazuk van: egy korrupció- és kenőpénzmentes, szigorú és betart(at)ott szabályokkal működő országban tömegtragédia nem eshetett volna meg. Azért Victor Ponta volt miniszterelnök képén sincs végtelenszámú bőr, és belátta, hogy mennie kell: öt nappal az eset után lemondott.
Több száz családnak élete tragédiája volt, de minden román állampolgárnak a felismerést is elhozta : az országnak ez az utolsó utáni pillanata volt egy gyökeres változásra, az ország működésének, a szabályosságnak, az igazi értékek újragondolására. Ehhez a komplett felsővezetés lemondása az első lépés, a második pedig az, hogy remélhetőleg ez a csapás többek fejében rendet tesz: a törvények nem véletlenül vannak, sumákolni pedig nem szabad. Csak az a sajnálatos, hogy ezt ilyen szörnyű áron értik meg az emberek.
A tragédia magyar vonatkozása egyszerre örömteli és szomorú. Egy magyar túlélője is van az esetnek, akinek minden bizonnyal remek a hatodik érzéke. A buli kezdetekor rosszullétre panaszkodva barátja kíséretében inkább kimentek a klub elé levegőzni, és elég hamar a kifele menekülő tömegre lettek figyelmesek, de bántódásuk nem esett. A szomorú része az, amiket az interneten olvashatunk: a többség gyászolja szomszédainkat, együttéreznek az áldozatok hozzátartozóival, sokan egyszerűen dühösek a mérhetetlen gondatlanság miatt.
Aztán ott a kisebbség, akik még egy ilyen helyzetben is képesek jelentőséget tulajdonítani annak, hogy az eset Romániában történt, az áldozatok nem magyarok. A sok segítségfelajánlásra van, hogy a gyomorforgató „Ellenkező esetben ők vajon segítenének nekünk?” kérdés érkezik. Emberek! Kapjatok már észbe! Ezen a szinten (sőt, igazából semmilyenen) már egyáltalán nem számít a nemzetiség és az anyanyelv, emberekről van szó! Miért nem lehet végre túllépni a román-magyar ellentéteken? Hogy lehet egy gyászoló nemzetbe önfejű, bugyuta nacionalizmusból „románok vagytok” felkiáltással még belerúgni? Ráadásul mindezt 2015-ben?
Tehát van ok bőven rendet tenni a klubokban és az emberek fejében. Magyarországon szerencsére már be lett vezetve a szigor a szórakozóhelyek befogadóképességét illetően. Most Románián a sor, és remélhetőleg a tünetkezelésen túllépve a problémák gyökeréig nyúlnak vissza.
Az ötven halott mellett még százan Európa különböző országainak kórházaiban fekszenek, kik égési sérüléseket szenvedve, kik összetaposva, sérült szervekkel, kiket a belélegzett méreganyagok roncsolnak belülről.
Reménykedjünk, hogy ez a szám tovább nem növekszik, az elhunytakat pedig mártírként fogják emlegetni egy jobb Románia állampolgárai!
Nyugodjanak békében!
Katona Vica
Nyitókép: sepsi-top.info
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunk!
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.