Az oszlophoz kikötött léghajó utasa – Az idő hordaléka 14. rész

Vannak emberek, akik úgy élik le az életüket, hogy képtelenek őszintén szembenézni korábbi hibáikkal és tévedéseikkel, ehelyett mindig az éppen aktuális „mainstream”-hez igazodva fogalmazzák meg a véleményüket. Rendszerint kitartóan védelmezik is azt, nem zavartatva magukat a tényektől sem.

A dolgot súlyosbíthatják a régi ideológiai beidegződések is, amelyektől sokszor nem tudnak megszabadulni. Különösen elszomorító ez akkor, ha az illető újságíró és sokak által olvasott vagy hallgatott médiumban kap lehetőséget a „nézetei” kifejtésére.

Kommunista szócső rovatvezetője

   

A kommunista párt egykori szócsövének, az Új Szónak a rovatvezetőjeként, majd főszerkesztőjeként „szocializálódott” Szilvássy József újabban megmondó emberként szerepel a pozsonyi rádió magyar adásának vasárnap délelőtti vitaműsorában, ahol rendszerint a jelenlegi magyar kormányt bíráló megállapításaival hozza ki a sodrából állandó vitapartnerét. Aki sokszor be sem fejezheti a mondandóját, mert a felvidéki magyar újságírás „doyenjének” tartott kolléga folyton belevág az elkezdett mondatba.

Ez a türelmetlenség (és olykor arrogancia) elsősorban azokra jellemző, akik mindig vezető pozícióban voltak és nemigen érdekelte őket a beosztottaik véleménye. Ráadásul meggyőződésük, hogy ők tudják a tuttit, és ezért bármilyen eltérő nézet csakis téves lehet. A féligazságokból és a fősodor által hangoztatott, de tényekkel kellőképpen alá nem támasztott érvekből felépített szellemi konstrukciót még akkor is szívósan védelmezik, amikor már nyilvánvaló, hogy egy politikai csoport használja ellenfelei letromfolására.

Sokat mondó tény, hogy Szilvássy annak a Népszabadságnak a felvidéki és „csehországi” tudósítója már évtizedek óta, amely a magyarországi Kádár rendszer egyik legmegbízhatóbb támasza volt és a rendszerváltást követően is a „szociáldemokrata” mezbe öltözött egykori pártállami elit szócsöve maradt, csak éppen lecserélte a kommunista időkben kialakított stílust egy balliberális mantrára.

Bukott, korábbi megmondóemberek

Ebben az önmagát baloldalinak nevező értelmiségi konglomerátumban érdekes figurák akadnak, kezdve az önmagukat sikeresen átmentő apparatcsikokkal, mint Kovács László, Lendvai Ildikó vagy éppen Gyurcsány Ferenc, folytatva a csúfosan megbukott SZDSZ számos korábbi megmondó emberével, de ebben az ideológiai erőtérben keringenek jobb sorsara érdemes írók, művészek, társadalomtudósok és helyüket nem találó fiatal értelmiségiek is.

Szilvássy József is ezekhez kíván igazodni, ami végül is érthető, elvégre a Népszabadságot tudósítja, amely nyilván zokon venné, ha nem az elvárásaival összhangban álló szempontokat hangsúlyozná. Ennek viszont van egy hátulütője, jelesül, hogy olyan elemeket erősít fel, amelyek kevésbé fontosak, viszont elhallgatja, vagy csak érinti a sokkal lényegesebbeket.

Az Új Szó főszerkesztőjeként is elsősorban az FMK, majd a Magyar Polgári Párt nézeteit tartotta etalonnak és a felvidéki magyarság többségét képviselő politikai erők – az Együttélés és az MKDM – elképzelései, valamint ezekkel a politikai mozgalmakkal szorosabban összefonódott értelmiségiek véleményei csak rendszertelenül vagy a lényeget mellőző rövid beszámolók formájában kaptak helyet a lapban.

Ez a tendencia – hatványozott formában – mindmáig megfigyelhető a napilapnál, csak most nem az egykori felvidéki magyar liberális párt, hanem a MOST-HÍD szócsöveként ostorozza a „népieket” egy nehezen értelmezhető „urbánus” alapállásból. Szilvássy József látszólag ugyan független értelmiségiként igyekszik megnyilvánulni, de sokkal elfogadóbb a Bugár vezette párt iránt, ami opportunizmusa mellett nyilván azzal is összefügg, hogy ugyanabban a városban élnek.

Önmagával kerül ellentmondásba

Az utóbbi hetekben elsősorban a migránskérdésben hallhattunk tőle olyan megállapításokat, amelyeken a józan paraszti ésszel gondolkodó rádióhallgatók nehezen tudnak eligazodni. Sokszor egy mondaton belül kerül ellentmondásba saját magával, miközben kioktató modorban szeretné lesöpörni vitapartnere tényekre hivatkozó véleményét.

Ez a jellemhiba sajnos már nehezen javítható, különösen nem az ő korában, hiszen évtizedeken át ezzel élt együtt és már annyira természetes számára, hogy észre sem veszi, mint ahogy azt sem, hogy hetekkel korábban egészen mást állított ugyanarról a jelenségről, mint most.

Orbán Viktor magyar miniszterelnököt – sok más zsigerből gyűlölködőhöz hasonlóan, csak kevésbé feltűnően – nem szíveli, de az MKP-t is gyakran bírálja, ugyanakkor Bugár pártjáról eddig még komolyabb kritikát nem fogalmazott meg. Nyilvánvaló már ebből is, hogy merre „húz a szíve”, amivel egyébként nem lenne probléma, csak ne képzelné magáról, hogy ő független újságíró.

Az embernek az a benyomása róla, hogy egy olyan léghajó utasa, amelyet kikötöttek egy oszlophoz és annak a gondolájából nézi a világ eseményeit.

HOMÉROSZ

Nyitókép: maszol.ro

További ajánlott cikkek:

Az internet népe – Az idő hordaléka 13. rész

A pálya szélén – Az idő hordaléka 12. rész

…a fától az erdőt – Az idő hordaléka 11. rész

Kutyagumi a homokozóban – Az idő hordaléka 10. rész

A hajók és kamionok „utasai” – Az idő hordaléka 9. rész

B. B. szerint a világ – Az idő hordaléka 8. rész

A mi kutyánk kölyke… – Az idő hirdaléka 7.

Brókertangó – Az idő hordaléka 6.

Ünnepi beszédek foszlányai – Az idő hordaléka 5. 

Európa mulatni akar – Az idő hordaléka 4. 

Optikai csalódások? – Az idő hordaléka 3.

Kinek a halottja? – Az idő hordaléka 2.

Civitas Dei? – Az idő hordaléka 1.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!