A gyönyörű, hosszantartó vénasszonyok nyara egyik napról a másikra hideg, esős, kellemetlen, késő-őszi idővé változott, egyszeriben beköszöntött a „rendes” november. Fázósan próbálok átrakodni kerékpárom csomagtartójába az egyik nagyáruház előtt a bevásárlókocsiból, amikor megáll a közelemben három vékonyan öltözött didergő diáklány iskolatáskával a hátukon, égő cigarettával a kezükben.

 

Tizenhat évesek lehetnek, két kis szolíd barnácska, és egy feltűnően csinos, magas szőke. Nem most próbálgatják először a dohányzást, mélyeket szippantanak, egyik sem köhög tőle. A füstből én is kapok, már éppen rájuk szólnék, de tudom, nem oldanék meg semmit…

 

Eltöprengek hát…

 

  hirdetes_300x300   

Talán éppen egy előadást hallgattak az iskolában a november 17-i FÜSTMENTES NAP kapcsán a cigaretta ártalmairól? Lehet… Gondolom hallottak arról is, hogy a dohányosoknak nincs joguk ártani nem dohányzó embertársaiknak. Ám időnként balul üt ki, ha csupán szavakkal próbáljuk nevelni a serdülő fiatalokat, néha éppen az ellenkező hatást érjük el vele.

 

kamaszcigi-001
Kép: napidoktor.hu

 

Kellene a jó példa… Persze szükségesek az előadások is, szó se róla, hiszen a dohányzás nagyon komoly társadalmi probléma. Meg kellenének Szlovákiában is hasonlóan szigorú rendeletek, mint például Magyarországon. Ne kelljen szívnom a füstöt a bolt bejáratánál, a buszmegállóban, vagy akárhol, ha nem akarom.

 

Miközben így morfondírozok magamban, el is rakodok, a lányok meg a cigaretta végére érnek. Indulnék már hazafelé, de ekkor érdekes dolog történik.

 

A csinos magas szőke ledobja hátáról az iskolatáskát a másik kettő lány lábához, előhúz zsebéből egy tükröt, meg egy ciklámenszínű rúzst, és jó hangsúlyosan a szájára keni. A másik kettő aprópénzt nyom a markába, aztán gyors léptekkel elsiet az áruházba. Pár perc múlva vissza is ér, arca ragyog a boldogságtól.

 

-Sikerült, nem kértek igazolványt – fordul a másik két lány felé diadalmasan, büszke öntudattal, és előhúz a zsebéből egy két decis üveget. Lecsavarják a kupakot, majd az üveg kézről-kézre jár, nemsokára el is fogy az utolsó cseppig.

 

Hát ilyen nagyon fáztak?  Vagy valamelyikük Erzsébet, esetleg Katalin, és névnapot ünnepelnek? De hát akkor is… így?

 

A lányok jókedve egyre jobban erősödik, én meg elszomorodom, s tetejébe még fázom is. Saját borongós hangulatomat egy cinkos gondolattal próbálom mosolygóssá oldani: Tán kérnem kellett volna tőlük egy kortyot… 🙂 …

 

Végül a kiürült üveggel a magas szőke megcélozza a szeméttárolót, de célt téveszt, és mellé esik. Körte-pálinka, Vilmoskörte, világosan olvasható a címkén.

 

alcoholism
Kép: life.hu

 

Elköszönök a helyszíntől, mára elég volt ennyi a mozizásból…

 

Felülök kerékpáromra, és próbálnék saját gondjaimmal foglalkozni, de úgy tűnik, lehetetlen. Nemsokára egy újabb, egészen elképesztő jelenet szem- és fültanúja vagyok, amely alátámasztani  igyekszik előbbi gondolataimat.

 

Már majdnem hazaérek, a járdára tolom fel a biciklit, amikor szembe jön velem egy babakocsit toló fiatal anyuka, maga mellett iskolatáskát cipelő nagyobbik gyermekével. Pár pillanatra megállnak, s az anya rágyújt. A hét év körüli kislány mély levegőt vesz, és kérlelőn mondja:

 

– Anya, ne gyújts rá, megígérted apának, hogy nem fogsz cigarettázni!

– Igaz, de most nincs itt apád, és nem látja! – hangzik az elképesztő válasz.

– Akkor majd megmondom neki!  Légy szíves ne füstöljél! – néz rá csalódottan a gyermek.

– Árulkodni akarsz anyádra? Nem szégyelled magad? – kérdi korholó pillantással a nő.

– Megmondom – ismétli mostmár csöndes daccal a kicsi, miközben a szája szélét rágja.

– Azt próbáld csak meg!  Majd mindjárt odacsapok egyet, ha te nem értesz a szép szóból! – feleli dühösen az anya.

 

Megrökönyödve állok hátuk mögött a járdaszélen, szinte lelkiismeret-furdalást érezve a gyermek miatt, hogy nem védem meg.

 

Elindulnak. A kislány szomorúan, elcsendesedve, lógó orral baktat pöfékelő anyja, s babakocsis testvérkéje mellett.

 

Hát erről beszéltem az elején. Elsősorban a család a felelős, itt a bajok gyökere.

 

Kellene a jó példa… Mert az hiányzik leginkább…

 

Buday Mária

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!