Lőrinc
  • HUF: 346.28
  • USD: 1.18
  • 22 °C
  • 32 °C

Klímacsúcs – ki tesz többet a sopánkodásnál?

Ma reggel kezdődik Párizsban a klímacsúcs, amelyhez mindenki azt a reményt fűzi, hogy sikeresebb lesz az eddigieknél. Hétvégén világszerte klímaváltozás elleni demonstrációkkal hívták fel az emberek a kormányok figyelmét arra, hogy elvárják a globális szintű megállapodást és a megoldási igyekezetet.

 

A Föld hőmérséklet-emelkedésének korlátozása, a terhek nemzetek közti elosztása, a kitűzött célok finanszírozása mind olyan kérdések és témák, amelyek megvitatásra várnak a ma kezdődő párizsi klímakonferencián. A francia fővárosban sorra kerülő, két héten át tartó ENSZ-klímacsúcs célja, hogy az országok most először globális klímavédelmi egyezményt írjanak alá. Az egyezmény a 2020-ban lejáró kiotói megállapodást váltaná fel.

Hirdetés(x)

 

A párizsi klímacsúcs alkalmából tartott demonstráció vasárnap, Budapesten. (kép: MTI)
A párizsi klímacsúcs alkalmából tartott demonstráció vasárnap, Budapesten (kép: MTI)

 

Lassan, de legalább eredménytelenül

 

Az eddigi kísérletek szörnyű lassúsággal bontakoztak ki, ráadásul alig hoztak eredményt, így van mit bepótolniuk a világ nagy- és kisebb hatalmainak. Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye 1992-ben jött létre; az aláíró országok elismerték benne, hogy az üvegházhatású gázok veszélyeztetik a Föld ökoszisztémáit, ezért célként határozták meg ezek légköri koncentráció-növekedésének megakadályozását. Ezt 38 – európai, illetve Európán kívüli fejlett – ország írta alá mindjárt az elején, köztük Magyarország és Csehszlovákia. Mára 196 ország írta alá, beleértve az összes ENSZ-tagállamot.

 

Az aláíró államoknak három évig tartott, amíg egyáltalán tető alá hozták az első konferenciájukat, de sem ezen, sem a következőn nem voltak képesek megállapodni abban, hogy az 1990-es szinten megállítsák a károsgáz-kibocsátást. A harmadik volt a sorban a híres kiotói (Japán) konferencia 1997-ben, amelyen kiegészítő jegyzőkönyvet fogadtak el a keretegyezményhez.

 

A fejlett országok ebben vállalták, hogy 2012-re 1990-hez képest 5,2 %-kal csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását, sőt az Európai Unió eredeti tizenöt tagállama 8 %-os csökkentést vállalt. Az egyezmény azonban végül teljes kudarc lett. Amellett, hogy az 1997-ben aláírt jegyzőkönyv csak 2005-ben lépett életbe, az akkori legnagyobb kibocsátó USA sosem ratifikálta, Kanada később visszalépett tőle, ráadásul az azóta kiemelten nagy kibocsátóvá vált Kína, India és Brazília nem is vállalt kötelezettségeket.

 

A legnagyobb légszennyezők. (grafikon: Wikipedia / Körkép)
A legnagyobb légszennyezők (grafikon: Wikipedia / Körkép)

 

Megoldás helyett spekuláció és a valaha volt legnagyobb szennyezés

 

emisszióbizniszA kiotói jegyzőkönyv így leginkább Európa, Oroszország és Ausztrália környezetvédelmi jófejkedésévé silányult, azzá is csak papíron, hiszen beindult az üzletelés az emisszióval. A rendszerváltozás utáni gazdasági összeomlásuk miatt a posztszocialista országok károsgáz-kibocsátása drámaian csökkent, a fejlett országok pedig úgy tartották be a vállalásaikat, hogy megvásárolták a vállalt maximális kibocsátást sem elérő országok kvótáit.

 

Ahelyett, hogy – az eredeti célokkal összhangban – örültek volna a posztszocialista országok miatti jobb eredménynek, spekulációkkal tették komolytalanná az igyekezetet.

 

A lényegében dugába dőlt kiotói jegyzőkönyv 2012-es lejárásakor a dohai (Katar) konferencián – a világ országainak nemtörődömsége folytán – csak a kiotói egyezmény meghosszabbítására tellett, de ezt már olyannyira nem vették komolyan, hogy alig néhány ország kötelezte magát a gázkibocsátás csökkentésére. A tavalyi limai (Peru) konferencián legalább a színészkedést abbahagyták a felelősségteljes hozzáállást addig sem mutató fő gázkibocsátók: Kína, az USA és India kerek perec kijelentették, hogy nem fogadnak el magukra nézve kötelező széndioxidkibocsátás-csökkentést.

Az áramtermelő erőművek felelősek a légszennyezés legnagyobb részéért (kép: proof.nationalgeographic.com_.jpg)
Az áramtermelő fosszilis erőművek felelősek a légszennyezés legnagyobb részéért (kép: proof.nationalgeographic.com_.jpg)

 

Miközben több mint két évtizede tudvalévő, hogy nagy a baj, ráadásul gyorsan növekszik, a világ a sorra kudarcba fulladó környezetvédelmi kísérletek közben sem állt meg. A 19. század második felétől szédületes karriert befutó szén, majd a 20. század második felétől mellé felzárkózó kőolaj és földgáz égetése nem állt le. Az ENSZ klímavédelmi keretegyezményének 1992-es létrehozása óta a legfeltűnőbb változás, hogy a szénégetés óriási mértékű növekedése és a markánsan megugró cementgyártás miatt sosem látott meredek növekedéssel, sosem látott szintre lépett a szén-dioxid-szennyezés. A világ gazdasági-politikai elitje úgy viselkedik, mint egy öngyilkos, aki még bulizik egy utolsó hatalmasat.

 

Szaporodó természeti katasztrófák

 

1900 óta 0,8 °C fokkal nőtt a Föld átlaghőmérséklete, de a klímavédelmi kísérletek 1990 utáni megjelenése óta is 0,3 °C fokkal melegebb a Föld. Az üvegházhatású gázok okozta globális felmelegedés felborítja a Föld klímáját, amitől szaporodnak az időjárási kilengések.

 

Az egyre több környezeti katasztrófában – rendkívüli viharok, aszályok, óriási esőzések és havazások, áradások, hőhullámok, tengerszint-emelkedés, stb. – mind többen halnak meg, a kárelhárítás pedig egyre több pénzbe kerül, amit viszont nem a gázkibocsátásért felelős cégek fizetnek meg, hanem az országok lakossága. A károsgáz-kibocsátást már ahhoz is jelentősen csökkenteni kéne, hogy ne nőjön tovább a légköri koncentrációjuk, és a mai, már nem túl jó helyzet ne romoljon tovább.

 

Indonézia nem az ipari termelése miatt, hanem a pálmaolaj-ültetvények kedvéért felégetett őserdők miatt a világ egyik legnagyobb légszennyezője (kép: sbs.com.au)
Indonézia nem az ipari termelése miatt, hanem a pálmaolaj-ültetvények kedvéért felégetett őserdők miatt a világ egyik legnagyobb légszennyezője (kép: sbs.com.au)

 

Megoldás csak a szennyezés visszafogása, majd a szennyezettség visszafordítása lehet, de ez összetett és hosszadalmas feladat, amihez nem elég a gázkibocsátás csökkentése. A keletkező káros gázokat a légkörbe engedés helyett fel kéne fogni, növelni kéne a nap-, a szél-, a víz-, a földhő-, a bio- és az atomenergia részesedését az energiatermelésből, növelni kéne az energiafelhasználás hatékonyságát, valamint meg kéne állítani az erdőirtást, különös tekintettel a trópusi és a tajgai őserdőkre.

 

Már nem elég a látszatmegegyezés

 

A fokozatosan partvonalra tolt kiotói jegyzőkönyv óta megváltoztak a dolgok. Most már nem elég valami visszafogott célkitűzésben megállapodni, aztán abból is kihátrálni, esetleg a kisebb országok kvótájára szennyezni tovább. A természeti katasztrófák nem fognak megállni az országhatárokon, és nem kvóták szerint fognak lecsapni. A jelek szerint viszont ennek ellenére most is a kicsinyes alkudozásé lesz a főszerep.

 

A kis szigetállamok, melyeket leginkább fenyeget a tengerszint emelkedése, olyan kötelezettségvállalási alapot akarnak, amely szerint a Föld hőmérséklete 2100-ig nem emelkedhet 1,5 °C foknál többel a 19. századhoz képest. Ezzel szemben az országok bejelentett klímacéljai alapján 2,7 °C fokos emelkedés várható. És még ehhez is az kéne, ami eddig sosem sikerült: megegyezés a közös célokban, majd azok mindenki általi betartása.

Ágazatonkénti károsgáz-kibocsátás (grafikon: Wikipedia / Körkép)
Ágazatonkénti károsgáz-kibocsátás (grafikon: Wikipedia / Körkép)

 

Történelmi szempontból nézve főleg a nyugati ipari államok pumpálták a legtöbb, légszennyező gázt a levegőbe, de egy ideje már a gyorsan fejlődő országok – India és Kína – is a legnagyobb szennyezők közt vannak. Ők arra hivatkoznak, hogy nekik is jogukban áll felzárkózni a gazdag országokhoz.

 

A fejlődő országok a régi ipari hatalmak támogatását várják, és utóbbiak évekkel ezelőtt meg is ígérték, hogy 2020-tól évente 100 milliárd dollárt adnak nekik a megújuló energiák kihasználására és a környezeti katasztrófák kezelésére. A kiadások persze megint nehezen találnak gazdára: a pénz még nincs meg, sőt az ipari országok azon tanakodnak, hogy pontosan kik adják majd össze, és egyáltalán mire járjon pénz a fejlődő országoknak.

 

Borús kilátások

 

A konferencián részt vevő 195 országnak ilyen hozzáállással kéne megoldania a fent vázolt problémakört. A 195-ből az egyik, a második legnagyobb szennyező USA máris leszögezte, hogy nem ír alá semmilyen, kötelezettséggel járó klímaegyezményt.

 

Áder János magyar köztársasági elnök egyik fő feladatául tűzte ki a klímaváltozás elleni küzdelmet:

 

Az esélyeket elnézve, a brit fogadóirodákban szép összeget lehetne nyerni a párizsi klímakonferencia elleni fogadással. Akkor legalább jobb közérzettel szállhatnánk be abba a nagy utolsó buliba…

 

Vésey Kovács László
(forrás: wikipedia.org, MTI; nyitókép: doristee.com)

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket