Szakértő: Ellenzéki vezetőnek lenni Venezuelában nem egy életbiztosítás (Videó)

Nyitókép forrása: Babalublog.com

„Guaidóval láthatóvá vált egy erőközpont Venezuelán belül, és ő képes volt az eddig igencsak felaprózódott venezuelai ellenzéket vezető szerepbe hozni, ami egyébként nem egy veszélytelen feladat Venezuelában” – mondta Nagy Sándor Gyula, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója az InfoRádióban, február 5-én. A beszélgetés során a venezuelai válságot vették górcső alá.

Nagy Sándor Gyula elmondta, hogy nem igazán tolongtak azért a pozícióért, amit most Juan Guaidó, a venezuelai ellenzék vezetője és a nemzetgyűlés elnöke felvállalt. Az ellenzéki politikusok nagy része börtönben, házi őrizetben van, vagy már külföldre menekült.

   

A szakértő hangsúlyozta, hogy a több latin-amerikai országot tömörítő Limai-csoport (amelynek egyébként Kanada is tagja, de érdekes módon Mexikó egy ideje nem) szinte azonnal elismerte Guaidót ideiglenes elnöknek Maduroval szemben.

Kiemelte, hogy Nicolas Maduro jelenleg regnáló venezuelai elnök nem csak hogy nem volt hajlandó az európai országok felszólításának eleget téve új elnökválasztásokat kiírni, de inkább az előrehozott parlamenti választások lehetőségével hozakodott elő, amely jó eséllyel ugyanolyan „megbundázott” lenne, mint a korábbi elnökválasztás.

„Azért, hogy a parlament elnökét is saját embereiből választhassa ki, hogy az ideiglenes elnök pozíciója se legyen már ellenpólus a számára”

Venezuela: Guaidó népirtást emleget

Nyilvánvalóan megbundázott választások

Nagy Sándor Gyula elmondta, hogy „teljesen egyértelmű”, hogy Maduro elcsalta az előző elnökválasztást.

„Ellehetetlenítette az ellenzéki jelölteket, az állami médiában az ellenzéknek évek óta semmilyen jelenléte nincs, az ellenzéki médiákat bezáratta, sokszor erővel. Az ellenzék csak az utcán tudott politizálni, ahol a rendőrök szétverték a tüntetőket, a politikusokat pedig elhurcolták”

magyarázta az elemző. Kiemelte, hogy az ellenzéki politizálás „nem egy életbiztosítás”, és a Maduro-párti kormányzati fegyveres erők már betörtek egyszer Guaidó caracasi lakásába, ahol családjával él. Néhány nappal azután, hogy letette a parlamenti esküt, Maduro egyik minisztere pedig kijelentette a sajtónak, hogy „már elő van készítve Guaidó cellája”.

Elmondta azt is, hogy a venezuelai felmérés adatai szerint a lakosság 85-90 százaléka él a szegénységi küszöb alatt a dél-amerikai országban.

„Egy olyan országban, ahol az olajtartalékok nagyobbak, mint Szaúd-Arábiában, csak épp nincs rá kapacitásuk, technológiájuk, amit pedig kitermelnek, azt azonnal küldik Oroszországnak és Kínának a korábban felvett hitelek törlesztéseként. Azt a pénzt, ami megmarad, ellopja a felsővezetés”

mondta. Hozzátette, nem véletlenül hívják nagyon sokan „narkokráciának” a venezuelai uralkodó elitet, mert nagyon sokan bizonyítottan vagy közvetlenül vagy családtagjaikon keresztül érdekeltek a drogkereskedelemmel vagy a kapcsolódó pénzmosásban, és nemzetközi elfogatóparancs is van ellenük – amit persze nem tudnak ellenük behajtani.

Újabb pofon Lajčáknak – Szlovákia nem ismeri el Guaidót Venezuela ideiglenes elnökének

Gazdasági problémák

Venezuela gazdasági problémái Hugo Chávez korábbi vezető 2013-as halála után durvult el. Chávez 1998-ban került hatalomra, és baloldali vezetőként a szegényebb néprétegekre támaszkodott, az ő életszínvonalukat próbálta emelni, különböző állami (pl. lakásépítési) programon keresztül. Az olajbevételekből ez jó ideig tartható is volt. (Összehasonlításképp, Chávez hatalomra kerülése idején a szegénység 45 százalékos volt, szemben a mostani 90 százalékos aránnyal.)

A szakértő elmondta, hogy a viszonylagos jólét azért nem válhatott tartóssá, mert amit az állam kitermelt, azt évről évre fel is élte, így nem maradtak tartalékok rosszabb időkre. Chávez halála után nem sokkal aztán leestek az olajárak, ami súlyos gazdasági válságot idézett elő.

„Csökkentek az olajbevételek. Ezt egy ideig megpróbálták hitelből kipótolni. És mivel hatalmas olajtartalékokkal rendelkezett és 2010 előtt még aránylag magas volt az olajkitermelés is, ezért volt mire alapozni azt, hogy Venezuela képes lesz visszafizetni a felvett hiteleket. Majd kiderült, hogy piaci alapon talán mégsem lesz erre képes, ezért elindult a nem piaci alapú hitelezés, és itt elsősorban Kínára és Oroszországra kell gondolni”

magyarázta Nagy Sándor Gyula. Kifejtette, hivatalos adatok ugyan nincsenek, de egyes becslések szerint Moszkva 15 milliárd, Kína nagyjából 40 milliárd dollár hitellel segítette ki Venezuela kormányát, részben célirányos támogatásként, tehát a pénz egy részét konkrét projektekre kellett költeni.

Ma már ők is azt látják, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Venezuela képes visszafizetni ezeket a kölcsönöket, ráadásul tíz éve Venezuela még napi 3,5 millió hordó kőolajat bányásztak ki. Mára ez 1 millióra csökkent.

„Mivel a jó időkben az ország elképesztő mennyiségű valutabevételre tett szert, elkezdett mindent importálni, olyan dolgokat is, amit korábban megérte megtermelni országon belül. Sokkal jobban megérte nekik importálni az élelmiszert, a gyógyszert 2000-es évek alatt, mert megengedhették maguknak. És amikor már nem engedhették meg maguknak, addigra tönkrement a saját gyógyszeriparuk, az emberek már nem termeltek otthon, nem voltak nagyüzemi gazdaságok sem, mert tönkre mentek. Nem volt meg a technológia, elveszett a tudás. Hirtelen oda jutottak, hogy van egy hatalmas ország, ahol lehetne sokat termelni, ha lenne hozzá technológia és tudás – csakhogy ez elveszett, mert egy évtizedig csak importáltak”

mondta.

Aki szeretne átfogóbb képet kapni a venezuelai válság okairól, Kuba szerepéről és a lehetséges kimenetelekről, annak ajánljuk az alábbi videókat:

Körkép.sk