Danko Moszkvában hízelkedik a választások előtt. A külügyminisztériumot bírálja a kereskedelmi kapcsolatok miatt

Nyitókép forrása: duma.gov.ru

Nemrég újra megállapodást írt a három legfőbb közjogi méltóság (az elnök, a miniszterelnök, és a házelnök) Szlovákia külpolitikai irányultságának biztosításáról. Gyakorlatilag a két évvel ezelőtt tető alá hozott nyilatkozat frissített verziójáról van szó, de az, hogy egyáltalán szükség volt rá, jelzi, hogy jelenleg nincs erőegyensúly a nyugati és az orosz befolyáskupecek között Szlovákiában.

Mi több, Andrej Danko rögtön ezután Oroszországba utazott, hogy részt vegyen a parlamentarizmus nyílt fórumán, ahova szlovákiai vállalatok képviselői is elkísérték, köztük a Slovnaft is képviseltette magát. Abban nyilván nincs semmi kivetnivaló, hogy gazdasági kapcsolatokat próbálnak építeni a politikusok keleti irányba is. Danko azonban szokatlan módon az uniós szankciók listáján lévő politikusokkal folytatott tárgyalásokat, majd felrótta a szlovák külügyminisztériumnak, hogy nem dolgozik eleget a szlovák-orosz kereskedelmi kapcsolatok bővítésén.

A dolog érdekessége, hogy ezzel a feladattal az egyik külügyi államtitkár, Lukáš Parízek foglalkozik, akit történetesen épp az SNS jelölt erre a pozícióban.

    

Az is feltűnő azonban, ahogy Andrej Danko nyilatkozott Oroszországról. Többek között azt mondta, hogy „rendkívüli módon nagyra becsüli a Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter által megszabott kiegyensúlyozott külpolitikát”. Azt is kijelentette, hogy Oroszország a nemzetek együttélésének nagyszerű példája.

Sőt később tovább ment, és előhúzta a pánszláv kártyát:

„Szláv kötődéseink sokkal jobban összekötnek minket, mint az ideológia, ahogy azt a múltban gondoltuk”

Danko állítása szerint a szlovák cégek könnyebben bejutnak az orosz piacra, mint a nyugati országokba.

„Nem ismerek még egy ilyen művelt országot, amely ennyi érzelmet tud kimutatni. Rengeteg találkozón vettem részt nyugati politikusokkal, de mindig Moszkvában éreztem magam otthon”

fogalmazott. Nehéz nem észrevenni, hogy ezek a hízelkedő kijelentéseknek semmi közük a gazdasági kapcsolatépítéshez és a diplomáciához, amivel Danko állítólag indokolja gyakori oroszországi útjait. Főleg, hogy a keletin kívül más irányba alig meg munkajellegű útra.

Danko ugyanis figyelmen kívül hagyja, hogy a magyar kisebbség miatt Szlovákia nem csak Koszovó létrejöttét nem ismeri el, de a Krím „hazatérését” sem. A házelnök azzal sem nagyon foglalkozik, hogy az oroszok megkerülve Közép-Európát az Északi Áramlat 2-n keresztülszállítanának földgázt Németországban, ami Szlovákiának évi 700 millió eurós bevételkiesést jelent, nem beszélve arról, hogy ezzel együtt megnő a földgáz, mint fegyver használatának lehetősége.

Azt látjuk, hogy Szlovákia külpolitikai irányultsága valóban megingott, és a választások közeledtével valószínűleg ez kampánytéma lesz több pártnál is. Úgy tűnik, a szlovákiai politikusok körében hiányzik az egészséges asszertív öntudat, és vagy a nyugati „mag-Európa”, vagy az oroszok kegyét keresik. De szerencsére ebben is látható elmozdulás a V4 együttműködésének köszönhetően, ahol a sorból rendszerint kilógó Szlovákia most kitartott a csoport álláspontja mellett az EU-csúcson.

Körkép.sk