Sokan sokfélét mondanak és megoszlanak a vélemények, amikor idehaza szóba kerül az „autonómia”, vagy magyarul „önrendelkezés” kifejezés. Egy dolog azonban szemmel látható. A felvidéki, magukat „magyar képviselet”-nek mondó pártokon egyre jobban eluralkodik a tehetetlenség, ahogy egyre inkább kezdik elveszíteni korábbi választóik bizalmát.
Az „öreg rókák” népszerűségének mind nagyobb csökkenésével viszont egyre többet halljuk az „autonómia” kifejezést. Nemzeti szervezetek és kisebb pártok alakulnak, és szemmel láthatóan a szocializmus által megfélemlített idősebb generációt felváltja végre a tenni akaró fiatalabb.
Nagyon úgy tűnik, hogy Felvidék politikája a jövőben egészen más irányt vesz majd, és mindez már elkezdődött. A helyezkedés és mindenáron megfelelni akarás politikájára a választók már nem vevők, és elegük van az üresen csengő ígéretekből is.
Még mindig akadnak azonban hitetlenek, akik úgy gondolják, hogy az önrendelkezés idehaza megvalósíthatatlan, noha nemzetközi jogszabályok tömkelege szavatolja, hogy minden népnek joga van hozzá.
A nemzetközi jogok
A népek önrendelkezésének elvét, mint jogelvet az ENSZ Alapokmánya ismerte el 1945-ben. Ezt a jogot, mint kollektív emberi jogot az univerzális nemzetközi szerződési jog 1966-ban deklarálta. Az önrendelkezéshez való jog szerepel a legtöbb nemzetközi egyezményben, úgymint a Helsinki Záróokmány alapelvei között. Ezen jogok kötelezik az Európai Uniót is.
Ezen elvekre hivatkozva az elmúlt néhány évszázadban számos független állam, vagy egyéb különleges jogállású entitás jött létre. A népek önrendelkezési joga a gyarmati rendszerek felszámolásának jogalapja lett, amely alkalmas arra, hogy bizonyos szuverenitást érintő konkrét helyzeteket a nemzetközi közösség utólag legitimáljon.
Mindezekből kitűnik, hogy a felvidéki magyarságnak a nemzetközi jogokból kiindulva minden jogalapja megvan az önrendelkezéshez. Ezen jogok kivívásának elindítása mindössze a nép elhatározásán és a magukat „magyar képviselet”-nek mondó pártok hozzáállásán múlik.
Ugyanis akár parlamenti, akár parlamenten kívüli pártról beszélünk egy népszavazási indítvány benyújtására megvan a lehetőségük.
Az első lépés a népszerűsítés
Persze a MKP tagjai, ha kérdőre vonják őket, azt hangoztatják, hogy ők az egyetlen felvidéki párt, amelyiknek van autonómia koncepciója. Ez nagyon szép és jól hangzó dolog. De az autonómiát propagálni is kéne, érvelni mellette, bevinni a köztudatba, hogy közbeszéd tárgya lehessen! Tenni kéne mindezt azért, hogy felkapja a sajtó, majd a média, hogy előbb utóbb az illetékesek megkerülhetetlenül foglalkozni kényszerüljenek vele! Ezek lennének a megvalósuláshoz vezető út első lépései.
Viszont, ha az autonómia koncepció egy párt számára csak azt a célt szolgálja, hogy eltegyék a fiókba, hogy hivatkozhassanak rá, hogy nekik ilyen is van, annak bizony nincs sok értelme. Ezt nevezik parasztvakításnak.
Sokan azt szokták felhozni érvként az önrendelkezési törekvésekkel szemben, hogy Európa bizonyos országaiban ezen jogok kivívása nem kis politikai feszültséggel járt, és gyakran nemzetiségi ellentétek, indulatok, harcok árán sikerült csak mindezt kivitelezni.
Azonban ezek is csak olcsó kifogásnak tekinthetők, ugyanis van példa mindennek az ellenkezőjére is, hiszen létezik olyan ország is Európában, amelyiknek erős hagyományai vannak politikai és katonai függetlenség terén, és nem vett részt sem az első, sem a második világháborúban.
Állítsunk hát ide példát, és vizsgáljunk meg egy több száz éve jól működő rendszert! Utazzunk el gondolatban egy olyan országba, ahol négy hivatalos nyelv is van, mégis ez Európa és a világ egyik leggazdagabb országa! Ismerkedjünk meg Svájccal!
Svájc
A Svájci Államszövetség egy kantonokból (tartományokból) álló szövetségi köztársaság Közép-Európában.
Kiterjedését tekintve 41 285 km2, amit azt jelenti, hogy valamivel kisebb, mint Szlovákia, melynek területe 49 036 km2. Ennek ellenére Svájcban évszázadok óta 4 hivatalos nyelv van. Nyelvi összetétel szerint a következőképpen:
A 2014-es népszámlálásai adatok szerint az ország lakossága 8 211 700 fő.
Cikkünk folytatásában megismerkedünk Svájc történelmével, politikai rendszerével és közigazgatásával. Látni fogjuk, hogy ez egy nagyon is életképes, több nemzetiséget magába tömörítő ország.
Végh Tamás
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.