Botond, Mózes
  • HUF: 355.19
  • USD: 1.21
  • 12 °C
  • 15 °C
Mindennapjaink

Globális körkép – Összegyűjtöttük a 2020-as év legnagyobb horderejű külpolitikai eseményeit

Érdemes visszanézni, mi is történt a nagyvilágban 2020-ban

Nyitókép forrása: vegasslotsonline.com

 

Bár a koronavírus-járvány zaja elnyomta az idei év nagy horderejű eseményeinek hangját, azért érdemes visszanézni, mi is történt a nagyvilágban 2020-ban. Természetesen, a teljesség igénye nélkül, mert elég mozgalmas időket éltünk meg – járvány nélkül is.

 

  1. A háború szélére sodródva

 

Január 3-án, péntek hajnalban egy  dróntámadásban az Egyesült Államok meggyilkolta Kasszim Szulejmáni iráni katonai vezetőt, aki a perzsa ország harmadik legnagyobb hatalmú embere volt. Az eset csaknem háborúba torkollt Irán és Amerika között, ám végül a pragmatikus érdekek érvényesültek – egyik fél sem akart egy bizonytalan kimenetelű konfliktusba bocsátkozni.

 

Az akkoriban megjelent információk szerint Szulejmáni az Irán által befolyásolt külföldi militáns csoportok segítségével szervezett amerikai célpontok ellen támadást. Állítólag a terv az volt, hogy ellentámadás kiprovokálásával tereljék el a figyelmet az iráni befolyás növekedéséről, és Teherán helyett Washington látszódjon agresszornak.

 

Szulejmáni halála óta elszaporodtak az Irán irányából érkező rakétatámadások az iraki amerikai célpontok ellen. A konfliktus tehát továbbra is ott lappang a Közép-Keleten.

 

  1. Koronavírus, világjárvány, társadalmi válság

 

2019 év végén indult útjára a 2020-as év legfontosabb „eseménye”, a koronavírus-járvány, amelyet március 11-én nyilvánítottak világjárvánnyá. A koronavírus a világ összes releváns országában, egyszerre sújtotta a társadalom legfontosabb tartópilléreit: gazdasági válságot okozott, korlátozta az életformánkat, aláásta a politikai vezetésbe vetett, egyébként is megtépázott bizalmat.

 

A koronavírus egy régi és sokáig elhallgatott dilemmát hozott a felszínre és tett a mindennapi közbeszéd témájával: a gazdaság (a jólét) vagy az emberélet élvez prioritást?

 

Az év utolsó reggeléig a világon több mint 82,7 millió ember fertőződött meg (igazoltan) a SARS-CoV- 2 koronavírussal, a halálos áldozatok száma 1,8 milliónál is több. A legérintettebb országok jelenleg az USA, India, Brazília, Oroszország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Törökország és Olaszország.

 

A gazdasági és társadalmi válságon túl érdemes megemlíteni a rekordsebességgel kifejlesztett oltóanyagokat. A járvány azonban velünk egy ideig biztosan velünk marad. Most épp egy új mutáció kezd szétterjedni Európában.

 

  1. De hová lett Kim Dzsongun?

 

Idén tavasszal rengeteg spekuláció indult a világ legelzártabb dinasztikus kommunista diktatúrájának vezetőjéről, az észak-koreai Kim Dzsongunról. A vezér ugyanis április 11-én egy szívműtétet követően eltűnt a nyilvánosság elől. Az észak-koreai média korábbi anyagokból vágott be részleteket a diktátorról, aki árpilis 15-én kihagyta nagyapja, az államalapító Kim Ir Szen születésnapja alkalmából rendezett ünnepséget. Felettébb gyanús körülmény.

 

Május 1-jén került elő, egy felújított üzem átadóján, majd egy nappal később lövöldözés tört ki a két Korea katonái között a demilitarizált övezetnél. A hetekig tartó bizonytalanságot azonban az északi vezetésnek nem sikerült eloszlatnia, és a szakértők hatalmi átalakulást sejtettek a háttérben. Kim Dzsongun hatalmát vélhetően nővérével, Kim Jo Dzsonggal oszthatta meg. Erre két oka lehetett.

 

Az egyik elképzelés szerint a súlyosan elhízott, alkoholista, láncdohányos Dzsongun a halálán van (volt) a szívműtétet követően. Mivel gyermekei (akikről nagyon keveset tudni) még túl fiatalok,a dinasztia fennmaradása csak akkor biztosított, ha nővére veszi át a stafétát, még ha csak részlegesen is.

 

A másik lehetőség, hogy Kim Jo Dzsong és az őt támogatók maguk szorították sarokba Kim Dzsongun, és kényszerítették a hatalom megosztására. Annyi biztos, hogy Jo Dzsong új pozíciójában egyik első lépése az volt, hogy levegőbe repítette a két Korea közös, összekötői irodaházát.

 

  1. George Floyd halála

 

Május 25-én egy túlságos is brutális módon végrehajtott őrizetbe vétel során az amerikai Minneapolisban életét vesztette az afroamerikai George Floyd. A letartóztatást végző négy rendőr egyike rátérdelt a tarkójára, aminek következtében gyakorlatilag megfojtotta a gyanúsítottat.

 

Az afroamerikai férfi halála hatalmas indulatokat szabadított el, először ezrek, majd tízezre, végül országos szinten milliók tüntettek a rendőri erőszak ellen. Mivel elnökválasztási év van (volt) Amerikában, ezért az egész helyzet politikai színezetet kapott, és a pártpolitika folyamatosan olajat öntött a tűzre.

 

A minneapolisi színesbőrűek és a rendőrség közti konfliktus meglovagolva anarchista-szélsőbaloldali elemek fosztogattak, gyújtogattak a városokban. Rendőröket támadtak meg, a rendőrök pedig viszonozták az atrocitásokat. Amerikai legnagyobb városaiban hetekig tartott a pokoljárás.

 

George Floyd halála a társadalom elvarratlan problémáira nem hozott választ, másoknak politikai tőkét azonban igen, a zavargások és erőszakos tüntetések pedig saját erkölcsi felsőbbrendűségét hirdető BLM-mozgalommá fejlődtek. A baloldal belengette a rendőrség megszűntetésének, vagy legalábbis jelentős leépítésének lehetőségét. Hajtóvadászat indult a konföderációs politikai és katonai vezetők szobrai ellen. Mindent üldözni kezdtek, ami konzervatív. A szélsőbaloldali hangulatkeltés megjelent Európában is, főleg Nagy-Britanniában, ám kiteljesedni itt nem tudott.

 

  1. Maratoni uniós csúcs maratoni következményekkel

 

Július 17-én kezdődött az EU emlékezetes, eredetileg kétnaposra tervezett csúcstalálkozója, amelyen a hónapok óta eredménytelenül húzódó költségvetési vitára akartak pontot tenni. A tagállamok között (tehát az Európai Tanács keretében) nem sikerült konszenzusra jutni. A néhány északi államból álló Fukar Négyek nem akart nagymértékben hozzájárulni a déli államok pénzügyi támogatásához. A lényeg, hogy a mesterségesen generált jogállamisági vita mögé bújva próbálták befolyásolni az uniós költségvetés és a 750 milliárdos újjáépítési alap elosztásának folyamatát.

 

Végül azonban lett egyezség, és a tagállamoknak kettő helyett négy nap alatt tető alá hoztak egy megállapodást, ahol a jogállamisági kemény feltételrendszert az EU pénzügyi érdekeinek védelme váltotta fel (a kettő között nagy különbség van, az egyik politikai-ideológiai fenyítőeszköz, a másik a korrupció elleni harc melletti elkötelezettség formája).

 

Ezzel a megállapodással kérték az uniós soros elnökséget vivő németek az Európai Parlamentet a javaslat elfogadására. Az viszont erre nem volt hajlandó. Részben azért, mert pár tízmilliárddal többet akart a költségvetésből saját programjainak, részben azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon a jogállamisági vitából. Ezen ponton találkoztak érdekei a Fukar Négyekkel, és sikerült megtorpedózniuk a júliusi megállapodást, a helyébe pedig egy olyan jogállamisági rendszert tettek, amivel több tagállam (nem csak a magyarok és lengyelek) nem tudtak egyetérteni.

 

Mivel kiprovokálták, Magyarországnak és Lengyelországnak nem maradt más választása, mint megvétózni a költségvetés és a mentőcsomagot is. A történet ettől kezdve már a közelmúltban játszódik, és a vége Budapest és Varsó győzelme lett. A vita azonban elképesztő mértékben elmélyítette a szakadékokat Európában. És ne feledjük, hogy a gazdag észak és a túlságosan lezser dél között olyan, főleg anyagi jellegű ellentétek vannak, amelyek jóval nagyobb a régi és új tagállamok közt húzódó törésvonalnál.

 

  1. A bejrúti robbanás

 

Augusztus 4-én egy kisebb atombombával megegyező erejű robbanásra került sor a libanoni fővárosban, Bejrútban. A város nagy részében minden ablak kitört, a kikötő pedig nagyrészt megsemmisült.

 

A robbanást a bejrúti kikötő raktáraiban nem megfelelően tárolt, több mint 2700 tonnányi tiszta ammónium-nitrát okozta. Az eddigi információk szerint a szomszédos, tűzijátékokat tartalmazó raktárban keletkezett tűz egy hegesztőmunka folytán. A lángok átterjedtek az ammónium-nitrátra, amely pillanatokkal később berobban. Két robbanás volt, a második volt a pusztító, nagy felhővel és légnyomással járó detonáció.

 

A katasztrofális eseménynek 157 igazolt halálos áldozata volt, 80 ember eltűnt (valószínűleg szintén halott), és hatezer ember megsérült. Az anyagi kárt 15 milliárd dollárra becsülték fel. A robbanás előestéjén kormányellenes tüntetések zajlódtak, amelyet a koronavírus és a libanoni gazdasági válság egyaránt táplált. A robbanás csak elmélyítette a politikai krízist, amibe hetek alatt belebukott a helyi kormány. Libanon meggyengült politikai rendszere pedig befolyása megerősítésére késztette Franciaországot, amely ott bábáskodott az új kormány megalakításánál.

 

  1. Fehérorosz belpolitikai válság

 

Augusztus 9-én tartottak elnökválasztásokat Fehéroroszországban, Európa utolsó diktatúrájában, ahol Alekszandr Lukasenko elnök hatodik ciklusára készült. Annak ellenére, hogy a megbízhatóbbnak tekintett felmérések többsége legfőbb kihívója, Szvjatlana Cihanouszkaja győzelmét jósolta.

 

A hivatalos eredmények szerint azonban Lukasnko a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. A felettébb gyanús adat hírére tömegmegmozdulások kezdődtek Miszkben és más városokban. Ezek később több százezer embert megmozgató tiltakozáshullámmá súlyosbodtak, miután egyre több bizonyíték került elő arról, hogy az állami szervek elcsalták a választásokat Lukasenko javára.

 

Kezdetben az államhatalmi szervek keményen léptek fel a tüntetők ellen: letartóztatásokra került sor, közéjük lőttek, az utcákon általános terrort tartottak fenn. Korlátozták az internetet, hogy nehezítsék a megmozdulások megszervezését.

 

Később azonban országos sztrájk kezdődött Lukasnko ellen a legfontosabb fehérorosz gyárakban, a helyzet így más gazdasági vetületet is kapott. Ekkor úgy tűnt, hogy Lukasenko kénytelen lesz lemondani és eleget tenni az új választások kiírására tett követeléseknek. Végül nem így lett. A tüntetések jelenleg is kitartanak, Lukasenko még mindig hivatalban, a politikai ellenfeleket pedig továbbra is bebörtönzik.

 

Az egyetlen ország, amely jól járt a fehérorosz tüntetéshullámmal, az Oroszország, amely nagyobb sikerrel kezdhetett tárgyalni az orosz-fehérorosz unió létrehozásától idegenkedő Lukasenkával.

 

  1. Háború Hegyi-Karabahért

 

Szeptember 27-én Örményország szükségállapotot hirdetett, és ezzel a nyári harárvillongások után nyílt konfliktus tört ki Azerbajdzsán és Örményország között az örmények lakta Hegyi-Karabahért (a 90-es években az örmények által elfoglalt területről több százezer azerit űztek el). Kitört a háború, amely elvileg a 2016-os négynapos háborúhoz hasonlóan gyorsan kifulladt volna. Csakhogy nem így lett.

 

Az első összecsapásokból úgy tűnt, hogy ezúttal az azeriek némi fölénnyel indultak csatába, ám nem annyival, hogy dűlőre vigyék a dolgot. A helyzet azonban megváltozott, amikor az Azerbajdzsánnal szoros szövetséget ápoló Törökország nem hivatalosan belépett a háborúba, katonákkal és technikával segítve partnerét.

 

Örményország Oroszország szövetségeseként Moszkva segítségében bízott. A két nagyhatalom egyébként is egymásnak feszült már Szíriában és Líbiában egyaránt. Oroszország azonban nem volt érdekelt a győzelemben: egyszerűen nem akarta kockára tenni az orosz sztyeppék felé vezető második legfontosabb kapu biztonságát (az első kapu nem más, mint Ukrajna). Így a háború december első felében Azerbajdzsán győzelmével ért véget, amit egy orosz-török megállapodás szentesített.

 

Ennek értelmében Örményország lemond Hegyi-Karabah hét tartományáról. A lakosság brutális sokként élte meg a „békét”. A megállapodást elfogadó örményi kormány ellen tüntetések kezdődtek, puccskísérletre is sor került. Hegyi-Karabah örmény lakói inkább felgyújtották házaikat, mint hogy azok az azeriek kezére jussanak. Moszkva ugyanakkor kétezer katonát küldhet „békefenntartóként” a térségbe, nemzetközileg elfogadott módon erősítve meg ezzel jelenletét a Kaukázusban…

 

  1. Biden bizonytalan győzelme

 

Sok tekintetben rendhagyó amerikai elnökválasztást tudhat maga mögött az Egyesült Államok. Egy kirívó stílusú amerikai elnököt váltottak le példátlan sajtómanipuláció mellett, nagyon gyanús szavazatszámlálási körülmények között. A republikánus Donald Trump veszített, így a 80-as éveit alulról nyaldosó Joe Biden demokrata jelölt lesz az Egyesült Államok új elnöke.

 

Az amerikai mainstream sajtó Európában is érezhető Trump-ellenes kampány több határt is átlépett. Egy alkalommal megvonták tőle a szót élő adásban, arra hivatkozva, hogy hazudik. Az álhírek, csúsztatások napi szintű eszközei voltak a médiának. Már a hangulatot megalapozó BLM-megmozdulások idején (lásd a 4. pontot) is szerkesztőket rúgtak ki, ha nem sorakoztak be kritikátlanul a jobboldalt szidalmazók táborába.

 

Az amerikai elnökválasztások eredménye nem Joe Biden győzelme, hanem hogy az amerikaiak régen látott tömegei váltak bizalmatlanná a demokratikus rendszer iránt. Ezúttal ugyanis az egyik oldal nem a másik oldal jelöltjét támadta, hanem az egyik oldal közvetlenül a másikat akarta eltiporni. Ilyen megosztottságra pedig már nagyon régen volt példa az Egyesült Államokban. A politikai bizonytalanság tehát ott bújkál majd Washingtonban a következő évben is.

 

  1. Brexit, és végre vége

 

December 31-én II. Erzsébet királynő is aláírta az EU és Nagy-Britannia között köttetett Brexit-megállapodást, amely tartalmazza a nyolc hónapig tárgyalt kereskedelmi egyezményt is. Az eredmény: nem lesz kemény Brexit, nem omlik össze a brit gazdaság, és főleg: véget ért az EU történetének első kiválási folyamat, amikor egy tagállam végleg elhagyta a blokkot.

 

Nehezebb kérdés, hogy mi következik ezután. Nagy-Britannia megőrizhette vámmentes hozzáférését az EU piacához, de szinte biztos, hogy új piacok után néz, főleg Afrikában, egykori gyarmatain.

 

Az EU-ban ugyanakkor tovább nőnek majd a félelmek a mélyebb integrációt követelők körében. Pandora-szelencéje kinyílt: viszonylag elhanyagolható veszteségek mellett kilépet egy tagállam. Nem kell rögtön az EU szétesésére gondolni, de az biztos, hogy jelentős muníciót kaptak a kezükbe a közös valuta ellenzői, például Olaszország.

 

Sajnos azonban Brüsszel minden bizonnyal ugyanúgy reagál majd erre a kihívásra is, ,mint minden korábbira: több propagandával, politikai-ideológiai támadások mögé rejtett hatalmi játszmákkal, véget nem érő bürokratikus vitákkal.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

Dr.Fikker János
2020. dec. 31. 12:15

Fikker János: Kopogtat a holnap... Pár óra még,vége lesz az évnek. A járvány dúlta Föld, tovább forog. Háborúkról, "vírusokról" beszélnek, s hogy jönni fognak,békésebb napok... A múlt, mögöttünk lassan elmarad. Az állandó Idő, megújhodik. Kétségeinkre, nincsenek szavak. Imádkozz hát, és kérjél valamit... Talán, csak csendet, meg nyugalmat. Ami megillet, és amire vársz. Amiket, halandó ember akarhat, vigaszt, jólétet, gyógyulást... Álarc nélküli arcokat. Derűt, mosolyt, megigazulást. Szelíd, türelmes hangokat. Erőt, amely legyőzi a halált... 2020.december 30.

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Kövessen minket