Globális körkép – Összegyűjtöttük a 2020-as év legnagyobb horderejű külpolitikai eseményeit

Nyitókép forrása: vegasslotsonline.com

Bár a koronavírus-járvány zaja elnyomta az idei év nagy horderejű eseményeinek hangját, azért érdemes visszanézni, mi is történt a nagyvilágban 2020-ban. Természetesen, a teljesség igénye nélkül, mert elég mozgalmas időket éltünk meg – járvány nélkül is.

1. A háború szélére sodródva

Január 3-án, péntek hajnalban egy  dróntámadásban az Egyesült Államok meggyilkolta Kasszim Szulejmáni iráni katonai vezetőt, aki a perzsa ország harmadik legnagyobb hatalmú embere volt. Az eset csaknem háborúba torkollt Irán és Amerika között, ám végül a pragmatikus érdekek érvényesültek – egyik fél sem akart egy bizonytalan kimenetelű konfliktusba bocsátkozni.

Az akkoriban megjelent információk szerint Szulejmáni az Irán által befolyásolt külföldi militáns csoportok segítségével szervezett amerikai célpontok ellen támadást. Állítólag a terv az volt, hogy ellentámadás kiprovokálásával tereljék el a figyelmet az iráni befolyás növekedéséről, és Teherán helyett Washington látszódjon agresszornak.

   

Szulejmáni halála óta elszaporodtak az Irán irányából érkező rakétatámadások az iraki amerikai célpontok ellen. A konfliktus tehát továbbra is ott lappang a Közép-Keleten.

2. Koronavírus, világjárvány, társadalmi válság

2019 év végén indult útjára a 2020-as év legfontosabb „eseménye”, a koronavírus-járvány, amelyet március 11-én nyilvánítottak világjárvánnyá. A koronavírus a világ összes releváns országában, egyszerre sújtotta a társadalom legfontosabb tartópilléreit: gazdasági válságot okozott, korlátozta az életformánkat, aláásta a politikai vezetésbe vetett, egyébként is megtépázott bizalmat.

A koronavírus egy régi és sokáig elhallgatott dilemmát hozott a felszínre és tett a mindennapi közbeszéd témájával: a gazdaság (a jólét) vagy az emberélet élvez prioritást?

Az év utolsó reggeléig a világon több mint 82,7 millió ember fertőződött meg (igazoltan) a SARS-CoV- 2 koronavírussal, a halálos áldozatok száma 1,8 milliónál is több. A legérintettebb országok jelenleg az USA, India, Brazília, Oroszország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Törökország és Olaszország.

A gazdasági és társadalmi válságon túl érdemes megemlíteni a rekordsebességgel kifejlesztett oltóanyagokat. A járvány azonban velünk egy ideig biztosan velünk marad. Most épp egy új mutáció kezd szétterjedni Európában.

3. De hová lett Kim Dzsongun?

Idén tavasszal rengeteg spekuláció indult a világ legelzártabb dinasztikus kommunista diktatúrájának vezetőjéről, az észak-koreai Kim Dzsongunról. A vezér ugyanis április 11-én egy szívműtétet követően eltűnt a nyilvánosság elől. Az észak-koreai média korábbi anyagokból vágott be részleteket a diktátorról, aki árpilis 15-én kihagyta nagyapja, az államalapító Kim Ir Szen születésnapja alkalmából rendezett ünnepséget. Felettébb gyanús körülmény.

Május 1-jén került elő, egy felújított üzem átadóján, majd egy nappal később lövöldözés tört ki a két Korea katonái között a demilitarizált övezetnél. A hetekig tartó bizonytalanságot azonban az északi vezetésnek nem sikerült eloszlatnia, és a szakértők hatalmi átalakulást sejtettek a háttérben. Kim Dzsongun hatalmát vélhetően nővérével, Kim Jo Dzsonggal oszthatta meg. Erre két oka lehetett.

Az egyik elképzelés szerint a súlyosan elhízott, alkoholista, láncdohányos Dzsongun a halálán van (volt) a szívműtétet követően. Mivel gyermekei (akikről nagyon keveset tudni) még túl fiatalok,a dinasztia fennmaradása csak akkor biztosított, ha nővére veszi át a stafétát, még ha csak részlegesen is.

A másik lehetőség, hogy Kim Jo Dzsong és az őt támogatók maguk szorították sarokba Kim Dzsongun, és kényszerítették a hatalom megosztására. Annyi biztos, hogy Jo Dzsong új pozíciójában egyik első lépése az volt, hogy levegőbe repítette a két Korea közös, összekötői irodaházát.

4. George Floyd halála

Május 25-én egy túlságos is brutális módon végrehajtott őrizetbe vétel során az amerikai Minneapolisban életét vesztette az afroamerikai George Floyd. A letartóztatást végző négy rendőr egyike rátérdelt a tarkójára, aminek következtében gyakorlatilag megfojtotta a gyanúsítottat.

Az afroamerikai férfi halála hatalmas indulatokat szabadított el, először ezrek, majd tízezre, végül országos szinten milliók tüntettek a rendőri erőszak ellen. Mivel elnökválasztási év van (volt) Amerikában, ezért az egész helyzet politikai színezetet kapott, és a pártpolitika folyamatosan olajat öntött a tűzre.

A minneapolisi színesbőrűek és a rendőrség közti konfliktus meglovagolva anarchista-szélsőbaloldali elemek fosztogattak, gyújtogattak a városokban. Rendőröket támadtak meg, a rendőrök pedig viszonozták az atrocitásokat. Amerikai legnagyobb városaiban hetekig tartott a pokoljárás.

George Floyd halála a társadalom elvarratlan problémáira nem hozott választ, másoknak politikai tőkét azonban igen, a zavargások és erőszakos tüntetések pedig saját erkölcsi felsőbbrendűségét hirdető BLM-mozgalommá fejlődtek. A baloldal belengette a rendőrség megszűntetésének, vagy legalábbis jelentős leépítésének lehetőségét. Hajtóvadászat indult a konföderációs politikai és katonai vezetők szobrai ellen. Mindent üldözni kezdtek, ami konzervatív. A szélsőbaloldali hangulatkeltés megjelent Európában is, főleg Nagy-Britanniában, ám kiteljesedni itt nem tudott.

5. Maratoni uniós csúcs maratoni következményekkel

Július 17-én kezdődött az EU emlékezetes, eredetileg kétnaposra tervezett csúcstalálkozója, amelyen a hónapok óta eredménytelenül húzódó költségvetési vitára akartak pontot tenni. A tagállamok között (tehát az Európai Tanács keretében) nem sikerült konszenzusra jutni. A néhány északi államból álló Fukar Négyek nem akart nagymértékben hozzájárulni a déli államok pénzügyi támogatásához. A lényeg, hogy a mesterségesen generált jogállamisági vita mögé bújva próbálták befolyásolni az uniós költségvetés és a 750 milliárdos újjáépítési alap elosztásának folyamatát.

Végül azonban lett egyezség, és a tagállamoknak kettő helyett négy nap alatt tető alá hoztak egy megállapodást, ahol a jogállamisági kemény feltételrendszert az EU pénzügyi érdekeinek védelme váltotta fel (a kettő között nagy különbség van, az egyik politikai-ideológiai fenyítőeszköz, a másik a korrupció elleni harc melletti elkötelezettség formája).

Ezzel a megállapodással kérték az uniós soros elnökséget vivő németek az Európai Parlamentet a javaslat elfogadására. Az viszont erre nem volt hajlandó. Részben azért, mert pár tízmilliárddal többet akart a költségvetésből saját programjainak, részben azért, hogy politikai tőkét kovácsoljon a jogállamisági vitából. Ezen ponton találkoztak érdekei a Fukar Négyekkel, és sikerült megtorpedózniuk a júliusi megállapodást, a helyébe pedig egy olyan jogállamisági rendszert tettek, amivel több tagállam (nem csak a magyarok és lengyelek) nem tudtak egyetérteni.

Mivel kiprovokálták, Magyarországnak és Lengyelországnak nem maradt más választása, mint megvétózni a költségvetés és a mentőcsomagot is. A történet ettől kezdve már a közelmúltban játszódik, és a vége Budapest és Varsó győzelme lett. A vita azonban elképesztő mértékben elmélyítette a szakadékokat Európában. És ne feledjük, hogy a gazdag észak és a túlságosan lezser dél között olyan, főleg anyagi jellegű ellentétek vannak, amelyek jóval nagyobb a régi és új tagállamok közt húzódó törésvonalnál.

6. A bejrúti robbanás

Augusztus 4-én egy kisebb atombombával megegyező erejű robbanásra került sor a libanoni fővárosban, Bejrútban. A város nagy részében minden ablak kitört, a kikötő pedig nagyrészt megsemmisült.

A robbanást a bejrúti kikötő raktáraiban nem megfelelően tárolt, több mint 2700 tonnányi tiszta ammónium-nitrát okozta. Az eddigi információk szerint a szomszédos, tűzijátékokat tartalmazó raktárban keletkezett tűz egy hegesztőmunka folytán. A lángok átterjedtek az ammónium-nitrátra, amely pillanatokkal később berobban. Két robbanás volt, a második volt a pusztító, nagy felhővel és légnyomással járó detonáció.

A katasztrofális eseménynek 157 igazolt halálos áldozata volt, 80 ember eltűnt (valószínűleg szintén halott), és hatezer ember megsérült. Az anyagi kárt 15 milliárd dollárra becsülték fel. A robbanás előestéjén kormányellenes tüntetések zajlódtak, amelyet a koronavírus és a libanoni gazdasági válság egyaránt táplált. A robbanás csak elmélyítette a politikai krízist, amibe hetek alatt belebukott a helyi kormány. Libanon meggyengült politikai rendszere pedig befolyása megerősítésére késztette Franciaországot, amely ott bábáskodott az új kormány megalakításánál.

7. Fehérorosz belpolitikai válság

Augusztus 9-én tartottak elnökválasztásokat Fehéroroszországban, Európa utolsó diktatúrájában, ahol Alekszandr Lukasenko elnök hatodik ciklusára készült. Annak ellenére, hogy a megbízhatóbbnak tekintett felmérések többsége legfőbb kihívója, Szvjatlana Cihanouszkaja győzelmét jósolta.

A hivatalos eredmények szerint azonban Lukasnko a szavazatok 80 százalékát szerezte meg. A felettébb gyanús adat hírére tömegmegmozdulások kezdődtek Miszkben és más városokban. Ezek később több százezer embert megmozgató tiltakozáshullámmá súlyosbodtak, miután egyre több bizonyíték került elő arról, hogy az állami szervek elcsalták a választásokat Lukasenko javára.

Kezdetben az államhatalmi szervek keményen léptek fel a tüntetők ellen: letartóztatásokra került sor, közéjük lőttek, az utcákon általános terrort tartottak fenn. Korlátozták az internetet, hogy nehezítsék a megmozdulások megszervezését.

Később azonban országos sztrájk kezdődött Lukasnko ellen a legfontosabb fehérorosz gyárakban, a helyzet így más gazdasági vetületet is kapott. Ekkor úgy tűnt, hogy Lukasenko kénytelen lesz lemondani és eleget tenni az új választások kiírására tett követeléseknek. Végül nem így lett. A tüntetések jelenleg is kitartanak, Lukasenko még mindig hivatalban, a politikai ellenfeleket pedig továbbra is bebörtönzik.

Az egyetlen ország, amely jól járt a fehérorosz tüntetéshullámmal, az Oroszország, amely nagyobb sikerrel kezdhetett tárgyalni az orosz-fehérorosz unió létrehozásától idegenkedő Lukasenkával.

8. Háború Hegyi-Karabahért

Szeptember 27-én Örményország szükségállapotot hirdetett, és ezzel a nyári harárvillongások után nyílt konfliktus tört ki Azerbajdzsán és Örményország között az örmények lakta Hegyi-Karabahért (a 90-es években az örmények által elfoglalt területről több százezer azerit űztek el). Kitört a háború, amely elvileg a 2016-os négynapos háborúhoz hasonlóan gyorsan kifulladt volna. Csakhogy nem így lett.

Az első összecsapásokból úgy tűnt, hogy ezúttal az azeriek némi fölénnyel indultak csatába, ám nem annyival, hogy dűlőre vigyék a dolgot. A helyzet azonban megváltozott, amikor az Azerbajdzsánnal szoros szövetséget ápoló Törökország nem hivatalosan belépett a háborúba, katonákkal és technikával segítve partnerét.

Örményország Oroszország szövetségeseként Moszkva segítségében bízott. A két nagyhatalom egyébként is egymásnak feszült már Szíriában és Líbiában egyaránt. Oroszország azonban nem volt érdekelt a győzelemben: egyszerűen nem akarta kockára tenni az orosz sztyeppék felé vezető második legfontosabb kapu biztonságát (az első kapu nem más, mint Ukrajna). Így a háború december első felében Azerbajdzsán győzelmével ért véget, amit egy orosz-török megállapodás szentesített.

Ennek értelmében Örményország lemond Hegyi-Karabah hét tartományáról. A lakosság brutális sokként élte meg a „békét”. A megállapodást elfogadó örményi kormány ellen tüntetések kezdődtek, puccskísérletre is sor került. Hegyi-Karabah örmény lakói inkább felgyújtották házaikat, mint hogy azok az azeriek kezére jussanak. Moszkva ugyanakkor kétezer katonát küldhet „békefenntartóként” a térségbe, nemzetközileg elfogadott módon erősítve meg ezzel jelenletét a Kaukázusban…

9. Biden bizonytalan győzelme

Sok tekintetben rendhagyó amerikai elnökválasztást tudhat maga mögött az Egyesült Államok. Egy kirívó stílusú amerikai elnököt váltottak le példátlan sajtómanipuláció mellett, nagyon gyanús szavazatszámlálási körülmények között. A republikánus Donald Trump veszített, így a 80-as éveit alulról nyaldosó Joe Biden demokrata jelölt lesz az Egyesült Államok új elnöke.

Az amerikai mainstream sajtó Európában is érezhető Trump-ellenes kampány több határt is átlépett. Egy alkalommal megvonták tőle a szót élő adásban, arra hivatkozva, hogy hazudik. Az álhírek, csúsztatások napi szintű eszközei voltak a médiának. Már a hangulatot megalapozó BLM-megmozdulások idején (lásd a 4. pontot) is szerkesztőket rúgtak ki, ha nem sorakoztak be kritikátlanul a jobboldalt szidalmazók táborába.

Az amerikai elnökválasztások eredménye nem Joe Biden győzelme, hanem hogy az amerikaiak régen látott tömegei váltak bizalmatlanná a demokratikus rendszer iránt. Ezúttal ugyanis az egyik oldal nem a másik oldal jelöltjét támadta, hanem az egyik oldal közvetlenül a másikat akarta eltiporni. Ilyen megosztottságra pedig már nagyon régen volt példa az Egyesült Államokban. A politikai bizonytalanság tehát ott bújkál majd Washingtonban a következő évben is.

10. Brexit, és végre vége

December 31-én II. Erzsébet királynő is aláírta az EU és Nagy-Britannia között köttetett Brexit-megállapodást, amely tartalmazza a nyolc hónapig tárgyalt kereskedelmi egyezményt is. Az eredmény: nem lesz kemény Brexit, nem omlik össze a brit gazdaság, és főleg: véget ért az EU történetének első kiválási folyamat, amikor egy tagállam végleg elhagyta a blokkot.

Nehezebb kérdés, hogy mi következik ezután. Nagy-Britannia megőrizhette vámmentes hozzáférését az EU piacához, de szinte biztos, hogy új piacok után néz, főleg Afrikában, egykori gyarmatain.

Az EU-ban ugyanakkor tovább nőnek majd a félelmek a mélyebb integrációt követelők körében. Pandora-szelencéje kinyílt: viszonylag elhanyagolható veszteségek mellett kilépet egy tagállam. Nem kell rögtön az EU szétesésére gondolni, de az biztos, hogy jelentős muníciót kaptak a kezükbe a közös valuta ellenzői, például Olaszország.

Sajnos azonban Brüsszel minden bizonnyal ugyanúgy reagál majd erre a kihívásra is, ,mint minden korábbira: több propagandával, politikai-ideológiai támadások mögé rejtett hatalmi játszmákkal, véget nem érő bürokratikus vitákkal.

Körkép.sk