Cereden jubilált a Medvesalja – képekkel

Nyitókép: Körkép.sk

Tizenöt évvel ezelőtt nyílt meg a határ, amely a Medvesalját az egész 20. század során megosztotta. Erre az eseményre emlékeztek meg a térségben a Tarnamenti Hagyományőrző és Kulturális Egyesület szervezésében Ceredben. A háromnapos kulturális rendezvény sok egyéb mellett szentmisét, kultúrműsort, író-olvasó találkozót és főzőcskézést foglalt magába. De a legfőbb üzenete a határnyitás 15. évfordulójáról való megemlékezés volt, amely közvetlenül az államhatáron zajlott.

Mit is kell tudnunk a Medvesaljáról?

   

A Medvesalja egy hegyekkel körülölelt katlan, amelyet délről a Cserhát dombjai, nyugatról a Medves, míg északról a Pogányvár határol. Területe az ókor óta lakott, mai településszerkezete már a 13. század előtt kialakulhatott. A régió hagyományosan Gömör és Nógrád vármegyék határán feküdt, a települései közül Egyházasbást, Óbást és Tajti Gömörhöz, Cered, Hidegkút és Vecseklő viszont Nógrádhoz tartozott. A megosztottságot, a sehova sem tartozást csak fokozta, hogy a térségben nem is kettő, hanem tulajdonképen négy történelmi vármegye találkozott, így Gömör, Nógrád, Borsod és Heves megye.

A török időkben megszállás alatt volt. Lakói főleg mezőgazdasággal foglalkoztak, majd a 19.  századtól bányászattal. A cerediek a közeli Róna térsége szénbányászatába kapcsolódtak bele, míg a Gortva melletti községek a bazaltkő bányászatában és feldolgozásában jeleskedtek, termeltek ki maguk közül értő szakembereket.

A Medvesalja jellegzetessége, hogy egyben vízválasztó terület is. Cered, Tajti községek határában erednek a Tarna- és a Gortva-patakok, a Tarna délnek, Magyarország szíve felé tart, míg a Gortva észak felé tört magának utat a geológiai történelem során.

Megemlékezés a határon

Trianon után a térség zöme Szlovákiához került, Cered azonban Magyarországon maradt. Innentől kezdve egészen a schengeni övezethez való csatlakozásig (2007) zárt határ vágta szét a Medvesalját.

Erre a 15 évvel ezelőtti jelentős eseményre emlékeztek meg most a térség polgárai és elöljárói. Nem sokan voltak, de akik eljöttek, felidézték a lezárt határ emlékét, felidézték a határnyitás felszabadító érzését. Beszéltek azokról a különbségektől, amelyek az embereket, főleg a rokonokat érintették a határnyitás után. Szó esett azokról a lehetőségekről, amelyek gazdasági téren mutatkoznak a térség kapcsolataiban, főleg a turizmus és az idegenforgalom területén. Szó esett a kulturális lehetőségekről, melyek ékes példája a mostani rendezvény is.

És hát a háború kapcsán beszéltek arról, hogy milyen nagy kincs a szabadság, de még nagyobb kincs a béke, amit meg kell őrizni mindenáron.

Elhangzottak az ilyenkor szokásos himnuszok, szavalatok, az asszonykórus énekelt, áldást mondott a plébános és Agócs Sándornak – mindnyájunk tárogatósának – szívet-lelket melengető szólóját is hallgathatták a jelenlévők.

Mede Géza

képek a szerző felvételei