Káčer őrjöngött a nagymihályi „vitaesten”: Mint egy csapat pávián! Ez maguknak a hazafiság?

Nyitókép forrása: facebook

Botrányba fulladt Jaroslav Naď védelmi miniszter és Rastislav Káčer külügyi tárcavezető közös „vitabeszélgetése” az orosz-ukrán háborúról, amit hétfőn Nagymihályon tartottak.

A közönség egy része kifütyülte a két minisztert, kisebb megszakításokkal lényegében az egész idő alatt bekiabálásokkal és füttyel zavarták a beszélgetést. Kérdésekre volt lehetőség, de nem élőszóban, hanem egy applikáción keresztül (tehát csak szűrve). A beszélgetés egy pontján Káčer is elvesztette az önuralmát, „állatnak” nevezte a zajongókat, felemlegette a bécsi döntést, Horthyt, így vonva párhuzamot Ukrajna esetével.

“Bérencek! Békét akarunk!” – Kifütyülte a nagymihályi közönség Káčer és Naď minisztereket (Videó)

Káčer szerint az orosz-ukrán háború helyzete „teljesen fekete-fehér” felállás.

   

„Van egy agresszor és egy áldozat. Oroszország támadta meg Ukrajnát, egy szuverén országot. Oroszország sértette meg egy ország területi integritását és szuverenitását. (…)A béke elérése egyszerű, elég [az oroszoknak] letenni a fegyvert és hazamenni”

fogalmazott. A műsorvezető, Gabriela Kajtárová kijelentette, hogy a találkozó napján kisebb megmozdulás volt a városban, és az embereknél „sarló és kalapács szimbólumokkal ellátott zászlók voltak”. Erre a teremben lévő hangos csoport nagy méltatlankodásba kezdett.

Naď arról beszélt, hogy vannak a teremben olyanok, akik békét követelnek, de közben nem engedik hogy vitázni lehessen róla (ez azért túlzás, két teljesen egyetértő, a témában ugyanazt az álláspontot képviselő miniszter beszélgetését aligha lehet vitának nevezni – a szerk.). Köszönetet mondott a hallgatóság csendesebb felének, hogy „értékelik, amit ez az ország tesz a békéért”. A hangoskodóknak címezve azt mondta:

„Ha ezt csinálnák Oroszországban, börtönbe zárnák őket”.

Arra a kérdésre, hogy lehet-e békét elérni tárgyalásokkal, Káčer azt válaszolta, hogy Oroszországgal csak akkor lehet leülni tárgyalni, ha felhagy a harccal.

Naď és Káčer is azt hangoztatta, hogy az ENSZ alapokmányának megsértéseként értelmezte a világ 141 országa az orosz támadást, szemben azzal a héttel, aki nem. (Ez tényszerűen igaz. Ugyanakkor már az Európai Külkapcsolatok Tanácsának elemzése is felhívta a figyelmet arra, hogy az Ukrajna mögött tevőlegesen, támogatásokkal is felsorakozó országok listája jóval kurtább és az Európára, az USA-ra, Kanadára, Dél-Koreára és Japánra korlátozódik – a szerk.)

A zavargókra reagálva Naď azt is állította, hogy Magyarország is támogatja Ukrajnát, például a területén ukrán katonákat képez ki. (Ez így ebben a formában félrevezető. Magyarország ugyanis katonaorvosokat képez ki harctéri orvoslásra, valamint harcban megsebesült ukrán katonáknak biztosít ellátást a területén – a szerk.).

Arra a kérdésre, hogy nem kellene-e Szlovákiának semlegesnek maradnia, hogy nem kockáztatja-e hogy visszaüt jelenlegi szerepvállalása, mindkét miniszter kitérő választ adott.

Káčer szerint Ukrajnát 60 ország támogatja katonailag, 141 (visszautalt az ENSZ szavazásra) politikailag (fentebb megemlítettük, hogy ez erős túlzás), kiemelte, hogy Svájc sem semleges már az ukrajnai háborút illetően (ez is árnyaltabb kérdés, ugyanis Svájc kijelentések szintjén tényleg oldalt választott, fegyverszállítások tekintetében azonban egyelőre tartózkodó).

Egy ponton aztán az egyébként sem túl diplomatikus és trágár szavajárásáról is már ismert Káčer elvesztette a fejét:

„Itt vagyunk Kelet-Szlovákiában. Nem tudom elképzelni, mennyire örülnének azok, akik ma ilyen vulgárisan nyilatkoznak, ha a háború Ungvárt is elérné, ami 5 kilométerre van a határtól. A mi érdekünk, hogy megtegyünk mindent annak érdekében, hogy ezt a katonai konfliktust minél távolabb tartsuk magunktól. Ezt pedig máshogy nem lehet megtenni, csak úgy, ahogy most tesszük.”

Majd felemelte a hangját:

„Ez a maguk békéje (a közönség felé intett)? Hogy az orosz katonák átlépjék határainkat, és megöljék a gyerekeinket, megerőszakolják a feleségeiket, lerombolják a maguk házát? Ez a maguk békéje? Ezért jöttek ide üvöltözni? Mint egy csapat pávián? Nem szégyellik magukat? Ez a maguk hazaszeretete? (…)”

Később azzal a sértéssel próbált visszavágni a hangoskodóknak, hogy „talán az ötödik osztályt még kijárták”. Aztán rátért az általa sokat emlegetett bécsi döntéssel vont párhuzamra.

„Münchenben aláírtak egy egyezményt, ahol Hitler engedményeket kapott. Megkapta Csehszlovákiát, megszületett a protektorátus. Mi történt Szlovákiával? A bécsi döntéssel elvesztette területei egy részét”.

„Hol máshol érthetnék meg [az ukránok helyzetét], mint itt, ahol az admirális fehér lovon jött be (nyilván Horthyra gondol – a szerk.). Ki más érthetné, ha nem maguk, akiket elvesztettünk. És ugyanaz a helyzet. (…) He nem támogattuk volna Ukrajnát, már itt lennének az orosz katonák, és valamilyen admirális megint bevonulna Kassára”

majd így folytatta, valósággal őrjöngve:

„Ez olyan, mintha azt mondanák, hogy Dunaszerdahely és Kassa legyen magyar! A szlovák nemzeti felkelésben részt vevő nagyapáik szégyellnék magukat, elhánynák magukat, ha látnák most önöket! (…) A déli határainkat védő legionáriusok forognának a sírjukban, ha látnák ezeket a gazembereket. Ezt teszik a hazáért? Ezek, akik a járási hivatalba mennek leadni a papírt, hogy nem fognak harcolni a saját hazájukért? Hát milyen hazafiság ez? Szégyelljék magukat!”

mondta Káčer – a miniszteri bársonyszékből…

Körkép.sk