Finnországi levelek II

Az előző levelemben igyekeztem összefoglalni az indokokat, előzményeket, hogyan és miért döntöttem  Finnország mellett. Most hadd írjak röviden a kiutazásról, az Erasmus körülményeiről úgy nagyobb általánosságban (tehát elsősorban még mindig nem a finnekről).

Vannak emberek, akiknek egy utazás során csupán a cél számít (mint ahogy anno Vágó István is bevallotta). Számomra viszont az utazás maga –  az, hogy hogyan érem el a célt – legalább olyan fontos, élvezetes és meghatározó dolog. Ahogy tőlem okosabbak is megmondták:

“Traveler, there is no path. Paths are made by walking.”
(Antonio Machado)

A legtöbb egyetemista egyik nagy vágya külföldre kimenni – tanulni? – egy kicsit. Például Erasmusszal. (A minap került épp a kezembe egy Prágába készülő végzős középiskolás diák érdeklődő levele, amely a felvételit mellőzve – nyilván ott minden simán menni fog – egyetlen kérdésre korlátozódott: az adott egyetemről ki lehet-e majd menni külföldre?) Dolgozni, tenni ezért viszont Mitteleuropa diákjának már mintha kevésbé fűlne a foga, ha egyáltalán eljut odáig: az első akadály a “Nekem úgysincs esélyem.” hozzáállás legyőzése; ismerős, ugye? Utána pedig jöhet a tényleges papírmunka. Fiatalabbként én is hányszor hallottam, mennyi papírmunkával jár ez az Erasmus! Elsőre valóban soknak tűnhet, aki viszont vett már részt egy diákklub szervezésében – vagy a közösségi élet bárminemű irányításában úgy általában –, pl. egy pályázat megírásában, elszámolásában, annak a papírozás és a körülötte lévő dolgok nem fognak különösképp gondot okozni.

Végül utolsó lépésként megkaptam a külön erre a célra nyitott euró alapú speciális számlára – merthogy a prágai Károly Egyetemen az ösztöndíjat egyes egyedül arra utalják – az odaítélt ösztöndíj első részletét. Irány hát Oulu! Már csak a jegyet kellett megváltani. De mire? A kényelmesebb típusa valószínűleg a Budapest—Helsinki, illetve Helsinki—Oulu repülőutat – merthogy olyan is van: naponta hat(!) járat – választotta volna. Én viszont nem. Azért, amivel kezdtem a gondolataimat. Nálam az alábbi útvonal lett a befutó.

   

Prága—Stockholm busszal. 22 óra tiszta menetidő, Németországon és Dánián keresztül egy húsz- és egy negyvenperces, hajókázás beiktatásával – a hosszabb Rostock (D) és Gedser (DK) között, a rövidebb pedig Helsingør (DK) és Helsingborg (S) között.

  Utolsó pillantás Helsingørre:  

A leghasznosabb dolog, amit ez a 22 óra utazás adott, az a Student Agency-buszok ergonómiájának mélyebb megismerése volt: rájöttem, hogy ha úgy akarok aludni – mert valljuk be, 22 óra alatt nem aludni: hacsak nem muszáj, kevés ember teszi –, hogy végigfekszek két kettes ülésen, akkor sokkal kényelmesebb, ha nem menetiránnyal megegyező (ahogy a józan ész diktálná), hanem ellenkező irányba fordulok!

A következő, út melletti bilboardot Svédországban, az egyik pihenőhelyen fényképeztem. Nagyon megtetszett. Rám például sokkal nagyobb hatással van, mint az angol “hozzáállás”: nem mindenféle véres, összetört fejű emberek és autók mutogatása, amelyre amúgysem néz rá az ember, mert elsősorban gusztustalan.

Vezess óvatosan, van, aki szeret!

Stockholm—Turku hajóval. Előtte viszont még volt 6 óra körbenézni kicsit Stockholmban is. Itt megtapasztaltam az északi mentalitás egy apró darabját: meglepett – természetesen, mint Mitteleuropa emberét, aki először lát ilyet – a rengeteg bicikliút, a szemafornál is külön sávjuk van; tökéletesen jelölve mindenhol, még a 30×30 m²-es tereken keresztül is. Meg is történt, hogy egy ilyen téren keresztül bóklásztam nézelődve, amikor hátulról egy biciklis rámcsöngetett. Jó, igaza volt, én is épp az ő sávjában tébláboltam, de hogy miért nem tudott megkerülni egy tér közepén, nem nagyon értettem. Valószínűleg ilyen náluk a rend: a szabályokat be kell tartani – a bicikliút azért lett kitalálva, hogy mind a gyalogosok, mind a biciklisek biztonságosabban tudjanak közlekedni. Nyilván ebbe a rendszerbe nyúltam én bele, ami a biciklisnek nem tetszett. Nálunk nem tudom elképzelni, hogy ilyen előfordult volna. Valószínűleg mindenki azon gondolkozott volna, hogy hogyan kerülje meg az “akadályt” úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Még akkor is, ha éppenséggel a másik szabálytalanul cselekedett.

Stockholmi csendélet

Maga a hajóút: odafelé 12, visszafelé 10 órás út – annak köszönhetően, hogy míg Svédország a mi időzónánk, addig Finnország már GMT+2 (Romániához hasonlóan). Turkuban aztán holtfáradtan estem be testvérem ágyába. Másnap pedig vonatozás tovább Tamperébe, a már említett Youth in Action programon megismert finn testvérpár meglátogatása, városnézés, harmadnap pedig irány végre Oulu! Ahol kezdetét vette az ösztöndíjprogramom.

Az első benyomásom erről a vegyes társaságról – a 9 hónap alatt 251 “exchange student” fordult meg Ouluban a világ mondhatni minden tájáról: Európa legtöbb országától Amerikán és Ausztrálián keresztül a Dél-afrikai Köztársaságig és Zimbabwéig – hogy bármennyire is csúnyák az előítéletek és sztereotípiák: a legtöbbjük igaz. Egy hét elég volt megtapasztalnom, hogy az egyedüliek, akik felháborodással fogadták, hogy hajnali négykor bezár minden szórakozóhely: a spanyolok; az egyetlen ember, akinek problémája volt a szervezéssel (ami szerintem elsőosztályú volt): egy német srác volt. És még lehetne sorolni. Ezenkívül találkoztam egy ausztrál lánnyal, akiről kiderült, hogy az előző szemeszterben a prágai Károly Egyetemen volt cserediák. Ezután mindig “dobrý den”-nel köszönt.

Ugyanez a német srác volt viszont, aki rádöbbentett, hogy miért van Németország ott, ahol, Mitteleuropa pedig nem ott, ahol Németország. Történt egyszer, hogy gyalog mentünk ki a városba, és egy gyönyörű ház mellett elhaladva, spontán megjegyeztem, hogy egyszer én is szeretnék egy ilyet. Mire ő csak annyit mondott, hogy szeretne egyszer annyit dolgozni, hogy ilyene lehessen. Ennyi.

/G/

Végül pedig néhány kép Tamperéből:

Vajon a négyzetrácsot mintázták a finn belvárosokról, vagy a finn belvárosokat a négyzethálóról?

Hogyan parkoljuk le a biciklit, ha épp nincs alatta talaj.

Ezt az kutyákra specializálódott boltot valószínűleg sokan megjegyzik.

Hol a kakukktojás?

Egy tipikus finn panoráma.

További kapcsolódó cikkeink:

1. Finnországi levelek I, avagy "Pista bácsi, Helsinki az nyugat-e?"
2. Finnországi levelek III, avagy Őszi körkép 3. – Oulu