Mint már írtuk az előzményekben, az ukrán-orosz konyha a kedvencünk, bár igazából ez a megállapítás kissé pontatlan. Szeretünk mindent, ami egy ukrán-orosz étlapon megtalálható – így a helyes. Ugyanis rendelhető ám itt a volt Szovjetunó összes népének specialitása, és végre nem olyan éttermeket jár végig az ember, ahol a kirántott sajt-sültkrumpli a fő specialitás. Ízlelőbimbókat izzítani, a kelet-európai konyhák körképe következik!

Ami feltűnik az egy hetes kirándulás után mindenkinek, hogy előszeretettel „batyuznak” mindent. Vagyis tésztabatyuba bujtatják a darált husit, a főtt krumplit, a túrót, a meggyet…bármit, és mindegyiknek külön nevet adnak. Van ugye a varenyiki, ami legtöbbször húsmentes. Krumplival, káposztával vagy túróval töltik, akkor tejföllel szervírozzák. Aztán lehet benne édes túró mazsolával, vagy meggy, akkor pedig cukros-tejfölös öntetet kap a nyakába (talán a dödölyével lehet még összehasonlítani, csak ez sokkal jobb)

Меggyes varenyiki

 

A darált húsos batyuk hivatalos neve pelmenyi, ezt a batyut másképp csomagolják – vagyis más az alakja, mint a varenyikinek. Ezt is tejföllel szervírozzák, és az a véleményünk róla, h nagyon nagy bűn, hogy nem kapható nálunk minden étteremben. Kipróbáltunk ennek a grúz verzióját is, melyet hinkalinak hívnak. Itt elmaradt a tejföl a szervírozásnál, helyette rengeteg koriandert kaptunk, és a batyunak nagyobb volt a formája (vagyis kevesebbet kapunk a tányérra), de amúgy nem vettünk észre nagyobb különbséget.

A blinit, vagy blincsikit fordíthatjuk palacsintának, bár ez a megnevezés eléggé pontatlan. A blinit mint mást is főleg hússal töltik meg, vagy káposztával, de a kaviáros a legtutibb. Lehet édes is a töltelék, de az nem annyira volt jellemző az eredeti keleti-szláv konyhára.

 hirdetes_810x300  

 

A figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy az orosz konyha eléggé tésztás. Ennek oka a vallásban keresendő, az orosz pravoszláv vallásban jóval több a böjti nap, mint a nyugati kereszténységben, így ha volt is a családnak pénze a húsra, akkor sem került sokkal többször az asztalra, mintha nem lett volna. Hogy a „húsosok” igényét is kielégítsük, mi is kipróbáltuk a két legjobb fogást a kijevi szelet és a saslikot. Az előbbi fokhagyás vajba tekert csirkemell, fűszernövényekkel, kirántva. Állítólag nincs mit rajta elrontani, így a legrosszabb éttermekben is megéri rendelni. A saslikot a keleti nomád népek hozták be Oroszországba, nyárson grillezett hús, készítik marhából, bárányból, disznóból, de a legújabban csirkéből is. Ha jól csinálják, pompás falatok, a legkirályibb lakoma.

A levesek közül már biztos mindenki hallott az ukrán borscsról. Céklából készül, rengeteg zöldséggel, hússal, az az igazán jó, amiben megáll a kanál. És a görbe esték utáni másnap legkiválóbb ellenszere.

Végül pedig szót említenénk a kvaszról. Ami nálunk a kofola… Kenyérből erjesztett ital, az ízét talán úgy lehetne leírni a legjobban, mint a sör és a gyógynövényes kofola közt pont félúton. Érdekessége, hogy az utcán árulják hatalmas tartályokban pár fillérért (persze a bolti palackozott verziója is játszik, de annak íze a tartályossal nem versenyezhet), remekül csillapítja a szomjat, csak rá kell érezni az ízére.

 

 

És persze a vodka

Nem írhatunk úgy Ukrajnáról, hogy meg ne említenénk a vodkát. Kezdjük a szervírozással – nyugat-európai szokásoktól eltérően itt 0,2 cl –t sehol nem találni, mert simán kiröhögnék az embert. Itt a vodkát grammban mérik. Alapegység pedig a 100 gramm. Na most, az ember bemegy az étterembe, és a reggelihez, az ebédhez, és a vacsorához rendel mondjuk egy kisebb adagot (2-300 gramm), vagy nagyobbacskát (400 gramm és felfele), akkor megkapja egy kancsóban, (nálunk az ilyenben a vizet hozzák) a kért mennyiséget. Ehhez kérünk feles poharakat, és mindenki magának tölti ki a kedve szerint a feleseket. A hagyományos orosz(ukrán stb.) felfogás értelmében mindig a férfi tölt! Ugyanis „a nő keze nehézkes, és arra van, hogy keverje a borscsot és ringassa a gyereket!” – szólt meg minket egy helyi bácsi egy odesszai kocsmában.

Kóstoló

A Körkép pedig teljes szervizt szeretett volna nyújtani olvasóinak, ezért több félét is kipróbált a 10 napos út alatt:

Zöldalmás Blackoffvolt az egyik kedvencünk. Nagyon finom, könnyed kis vodka. Az ízesítése olyannyira rendben van, hogy csúszik, mint a pingvin a jégen, kísérő („fék“) nélkül is. A Kozácka rada-ra esett a következő választás, ami bizony már egy más kategória volt. Bár 40 százalék szintén, de talán az ízesítés hiánya miatt, vagy csak mi voltunk a gyenge nyugatiaknak, de ez már cseppet „harapott”. Ennek ellenére a Blackoff felvezetése után is még el lehet ebből is fogyasztani tekintélyes mennyiséget komolyabb problémák nélkül.

Nemiroff mézes-chillis– aki szereti csípősen, annak az egyik kedvence lesz, aki nem igazán szereti, ha marják a nyálkahártyáját, annak is fogyasztható, de nem túl gyakran. Mindenképp érdekes ízkombináció.

Nemiroff vörösáfonyás– ez a könnyű kis likőr, alig 21 százalékkal egyik barátunk szavajárása szerint, olyan mint a manna. Az ember csak azt sajnálja, hogy miért nem vett belőle még egy literrel többet.

De kóstoltunk még a Medoffot, a Horticát, és még rengeteg féle fajtájú vizecskét, és az általános megállapítás szerint Ukrajnában rossz vodkát nem kap senki. Nagy előnyük az itthoni pancsolt Mikulással, hogy nincs utánuk másnap. Az ember cseppet szomjas, de laza másfél liternyi folyadék utánpótlása után, fitten és üdén készen áll az aznapi kalandokra.

És még egy alkohol-félét kipróbáltunk, bár az nem ukrán. Konkrétan a „csacsát”, hivatalos megnevezése a szőlőből készült vodka, nálunk inkább törkölypálinkának fordítanánk. Grúz különlegesség, így szinte természetes, hogy a legismertebb grúz, vagyis Sztálin büszke volt rá, a jaltai konferencián meg is ajándékozta Churchillt és Rooseveltet egy-egy üveggel, azzal a z ajánlással, hogy a „legjobb féle vodka”. Nekünk annyira nem jött be, annál is inkább, mert másfél decitől a sokat próbált ember feje is és gyomra is bolondos lesz.

Nos, íme tíz nap krónikája, három részben. Lehet, valaki úgy gondolja, túl sok volt a  fecsegés, de Ukrajna (és Moldávia) olyan helyek, amelyekről még így is számtalan történet maradt meg az elmesélőben. Aki meri, vállalja be mindenképp, és látogasson el oda, mert olyan kalandokban lehet része, ami máshol elképzelhetetlen. Kelet-Európában tényleg minden megtörténhet.

Lengyel Diana

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához, de követhetsz minket a Tumblr-en és a Twitteren is!

 

Előző részek:

Kelet-Európa Expressz II. – Sex & football on the Beach

Kelet-Európa Expressz I.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!