Először elriasztotta a kommunista betonrengeteg és a csúnya panzió, sőt azt is megbánta, hogy ellátogatott Szlovákiába. Végül felfedezte a várakat, valamint Szlovákia történelmi városait és csodás természetvilágát. Minderről pedig a Washington Post hasábjain számolt be Erica Rosenberg.

 

Szörnyű döntés?

 

Amikor autóval Kassa felé közeledtünk először a városszéli ipari negyeden haladtunk át, majd a láthatáron feltűntek a kommunista időszakból fennmaradt betonrengetegek – írja az amerikai újságírónő.

 

 hirdetes_810x300  

„Meg voltam róla győződve, hogy szörnyű döntést hoztam” – panaszkodott Erica Rosenberg.

 

Az újságírónő elmondása szerint éppen olyan pesszimista maradt akkor is, amikor meglátta a panziójukat. A panzió bejáratán nem volt ablak, és egy piszkos utcán helyezkedett el. Amikor a portásnak szóvá tette, hogy nem működik a hűtő, azt felelte, hogy a többségük egyáltalán nem működőképes.

 

Fotó: pravda.sk

 

Nem panaszkodhattam, hogy senki sem figyelmeztetett. A barátaim, akik ismerik Európát, mind azt mondták, hogy Szlovákiát messziről kerüljem el, és inkább Krakkóba utazzak”  – ismerte el Rosenberg.

 

A turizmussal és idegenforgalommal foglalkozó könyvekben az amerikai újságírónő szerint nagyon nehéz bármit is találni Szlovákiáról angol nyelven. Ami van, az is kevés, elavult, és nem részletes.

 

 „Szlovákiát évente csupán 40 ezer amerikai turista látogatja meg. Ezzel ellentétben a cseh szomszédaik jóval népszerűbbek, hiszen több százezer amerikai turistát vonzanak. Többségében azok, akik Pozsonyba érkeznek csak „megállóként” használják a várost Budapest és Bécs között. Én mindezek ellenére úgy döntöttem, hogy kikerülöm a turisztikai szempontból kiaknázott Pozsonyt, illetve Nyugat-Szlovákiát, és Kelet-Szlovákia felét veszem az irányt, ahova rendkívül csalódottan érkeztem”

 

– meséli.

 

 

Középkori csoda

 

A második napon a párjával elhagyták a panziót, és kellemes meglepetés érte őket:

 

 „Rögtön a graffitivel elcsúfított utca sarkán, a váratlanul szép és élő városközpont közepén ott állt egy hatalmas és pazar gótikus katedrális. A Fő utca tele volt pompás és fenséges szökőkutakkal, emlékművekkel, boltokkal és épületekkel a 13. és 19. századból. A kávéházakban olyan szofisztikált és megörvendeztető csokoládés és fagylaltos ínyencségeket szervíroztak, ami Nyugat-Európában bárhol megállta volna a helyét.”

 

Fotó: travelguide.sk

 

Kassa túlszárnyalta az elvárásaimat, de Lőcse minden tekintetben egy apró középkori csodának bizonyult. (…)” – írja az amerikai újságírónő.

 

Lőcse után Rosenberg a szepességi várnál tett látogatásáról is beszámol:

 

 „Annak ellenére, hogy a szepességi vár Szlovákia szimbólumának számít, lényegében sosem hallottunk róla. Lőcséről húsz perces autóút után már a messzeségben felsejlenek Közép-Európa egyik legnagyobb erődítményének terjedelmes romjai. Eleinte csupán titkos fehér foltokként jelennek meg az üde zöld dombokon, később azonban a hegygerincben fekvő romok és falak megkülönböztethetővé válnak”

 

– írja az újságírónő az első benyomásairól.

 

Szepességi vár (Fotó: Erica Rosenberg)

 

Városok, melyek megérnek egy misét

 

 „A legjobb még csak ezután következett. Egy tökéletes állapotban fennmaradt középkori város, melynek a fő utcája egyenesen a központba kanyarodik, a Szentháromság térre. A macskaköves tér varázsa, kultúrája és étele bármelyik olaszországi hegyi városkával versenyre kelhetne”

 

– írja Selmecbányáról a Washington Post hasábjain.

 

A beszámoló végén Rosenberg kiemeli, hogy mi az, amire Szlovákia büszke lehet, és a turisták számára megérhet egy misét.

 

 „A középkori városok, a természeti szépségek, a kulturális gazdagság, a fenséges várak, a remek gasztronómia és a kávéházak kibontakozó kultúrája – mindez barátságos áron, és a turisták hatalmas tömege nélkül”

 

– fejezi be Rosenberg.

 

Forrás: HNonline.sk/washingtonpost.com

Nyitókép: TASR

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!