Autóstoppal az arabok földjén – Képes élménybeszámoló Petrežil Richárddal

Nyitókép: Dubaj hajnalban, napfelkelte előtt. Gyönyörűen látni, hogy nincs párja a Burj Khalifának.

Három hónap az Arab-félszigeten már önmagában is sok kalanddal kecsegtet. Mindez hatványozottan igaz akkor, ha valaki autóstop formájában, szerény költségvetéssel teszi meg. Az ipolysági születésű Petrežil Richárd (22) a napokban tért haza a több mint kilencven napos utazásról. Az Egyesült Arab Emírségekben, Bahreinban, Ománban, Szaúd-Arábiában szerzett friss élményeit osztotta meg a Körkép olvasóival.

Miért pont az Arab-félsziget lett az utazásod célpontja?

   

Januárban jöttem haza a Fülöp-szigetekről ahol a magyarországi Vándorboy által szervezett túrán vettem részt. Előtte még tavaly áprilisban Izraelben jártam, ami nagyon megtetszett. Idén tervben volt egy libanoni utazás, de mivel ott márciusig hideg van és így sok ruhát kellett volna magammal vinnem letettem erről a szándékomról. Az ország biztonsági helyzete is azt sugallta más úticélpontot kell, hogy keressek. Így jött az ötlet, hogy elrepülök Dubaiba. Ahol a megérkezésem után kiderült újra a Vándorboy tagjaival lesz módom pár napot eltölteni, akik megtervezve az útjaikat, autókat, szállást bérelnek és egyéb programokat szerveznek.

Két hét után viszont magadra maradtál. Volt valami terved arra nézve merre tovább, és hogy hogyan fogod a szállást és az utazást megoldani?

Létezik egy nemzetközi telefonos alkalmazás, aminek a magyar megnevezése „kanapé szörfös“. Itt regisztrálva rövid bemutatkozást írtam magamról, ki vagyok, merre szeretnék utazni stb. Ebben az alkalmazásban olyan emberek vannak bejelentkezve, akik szívesen és ingyen vendégül látnak bármilyen idegent, aki szimpatikus nekik. Cserébe ezért a társaságom vagy egyéb kisebb házkörüli munkák elvégzését nyújtom cserébe.

Ha jól számolom majd egy hónap után fizettem először szállásért. Nem egyszer előfordult, hogy több csillagos hotelekben aludtam és mindezt ingyen. Persze volt olyan is, hogy a szabad ég alatt töltöttem az éjszakát vagy egy építkezésen sátorban. Még itthon elterveztem, hogy autóstoppal fogok közlekedni. Ami egészen jól működött a gyakorlatban is. Annak ellenére, hogy ezekben az országokban szinte ismeretlen fogalom ez az utazási módszer.

Mennyire vendégszeretőek a helyi emberek?

El kell hogy mondjam, nagyon kellemesen csalódtam az ottani emberekben. Én is előítéletekkel érkeztem, amiről talán a velük kapcsolatban negatív propagandát fújó média is tehet. Szinte kivétel nélkül nagyon vendégszeretőek voltak. Nem egy felejthetetlen eset történt az ott létem alatt, ami itt Európában elképzelhetetlen lenne.

Mondanál egy-két konkrétumot?

Volt egy szállásadóm, aki olyan kis lakásban élt, ahol a hálózsákom csak az ágya mellett fért el a földön. Látszott rajta az igyekezett, hogy jó vendéglátóm akar lenni, még tortát is hozatott a helyi pékségből, igazán próbált a kedvemben járni. És mindezt ingyen csupán vendégszeretetből. Ezekben az országokban szokás „baksist“ adni bármilyen kis szívességért.

Egy alkalommal mikor kiszálltam egy autóból – a nyelvi akadályoknak is köszönhetően – az engem fuvarozó sofőr úgy értelmezte, hogy pénzre van szükségem. Holott én azt próbáltam a tudtára adni, hogy sajnos a fuvarért nem áll módomban fizetni. Erre ő helyi pénzben 60 eurónak megfelelő összeget adott nekem. Hiába próbáltam visszautasítani, egy muszlim segít mindenkin, kaptam válaszul. Ugyanez megesett velem akkor is, mikor átértem Szaúd-Arábiába. Ott azzal a magyarázattal kaptam pénzt egy engem fuvarozó helyi sejktől, hogy ezzel is legyek üdvözölve az országukban.

Volt olyan, ami csalódást okozott?

Bár ezekről az államokról mindenkinek az olaj és a mérhetetlen gazdagság jut eszébe, számomra a mindent elborító szemét volt az, ami szembeötlött. Az úthálózat az épületek rendben voltak, de a tisztaságra nem nagyon ügyelnek. Volt, hogy meghívtak ebédelni vagy piknikezni. Az elfogyasztott üres vizes palackot egyszerűen csak a hátuk mögé dobták. A sivatag közepén is tapasztaltam, hogy bárhová túrtam bele a homokba, mindenhol műanyag szemét bukkant elő.

Számunkra viszonylag egyformának tűnnek ezek az országok. Te éreztél mégis valami különbséget köztük?

Szaúd-Arábia nemrég nyitotta meg a kapuit a turisták előtt. Itt a sária törvénykezés szerint élnek, szigorú vallási szabályok és szokások mellett. Nyilván Omán vagy az Emírségek sokkal nyitottabbak a nyugati ember számára, de tény, hogy itt is sok helyi szokást figyelembe kell venni. Ettől függetlenül a rendőrök is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak.

Mi volt a legnagyobb élményed, amit sosem felejtesz el?

Medinában voltam egy szent mecsetben, ahová tilos a bemenet a nem muszlimoknak. A koronavírus járvány miatt el volt több embernek takarva az arca, így az enyém is. Ismertem az ima első versszakát és betanultam a szertartás alatt végzendő mozdulatokat. Így beleolvadtam a több ezer imádkozó muszlim közé. Utólag kiderült mindezért egy hónapos elzárás járt volna, ha felfednek.

A három hónap alatt mekkora távot jártál be és mennyibe került a kint tartózkodás?

Ha jól számolom, körülbelül 6500 kilométert tettem meg és 1600 euró körüli összeget költöttem. Átlag napi 18 euróból éltem, ami tekintve a kint töltött időt, nagyon kevésnek mondható.

Szeretnél még eljutni valahová a közeljövőben?

Nepál, Tibet, Egyiptom, Jordánia, Irán mind olyan ország, amit nagyon szívesen megnéznék. Azon leszek, hogy ez az álom teljesüljön.

Dian Csaba