Őszi hangulatban a Magas-Tátra bércei között – Képes beszámoló

Nyitókép: Körkép.sk

Augusztus utolsó hetében belopta magát az ősz a természetbe. Aki ekkora időzítette nyári kirándulását az Északnyugati – Kárpátok hegyvidéki tájaira, bizony örülhetett, ha számolt az időjárás szeszéjeivel. Ó-Tátrafüred környékén ebben az időszakban a nappali hőmérséklet 10-12°C között mozgott, az éjszakai pedig 3-6° között. Emellett hideg őszi eső áztatta a tájat, és a nap fénye csak időnként villant elő a felhők mögül.

De sebaj, kirándulni minden időben lehet, ha az ember az időjárásnak megfelelően öltözködik. Tehát jelen estben a réteges ruházat meleg pulóverrel, vízhatlan kabát, és vízhatlan túracipő ami lehetővé tette, hogy gyönyörködjünk a természet változásaiban.

   

A Magas-Tátra fenséges bércei minden időben új arcukat mutatják, így számtalanszor megcsodálható. Érthető hát, hogy fenyőillatú üde levegőjével a síkvidéki ember számára az egyik legkedveltebb kirándulóhely.

A térség legrégibb turistaközpontja Ó-Tátrafüred városa, ( Starý Smokovec ), amely kiváló kiindulópont bármilyen úti célhoz, hiszen számos túraútvonala mellett jelentős közlekedési csomópont. Könnyen eljuthatunk a Csorba-tó és Tátralomnic irányába is.

A tátrai villamosvasútra a tartózkodási időnek megfelelően érdemes egynapos, háromnapos, vagy egyhetes menetjegyet váltani. Jó tudni, a szépkorúaknak a tátrai villamosvasútra 0.- € értékű jegyet sem kell váltaniuk, elég, ha ellenőrzéskor a személyi igazolványukat felmutatják.

Ó-Tátrafüreddel kapcsolatosan érdemes még megemlíteni, hogy 1873 augusztusában itt alakult meg az első Magyarországi Kárpát Egyesület.

A turisták ebben a térségben leginkább a Tarpatak vízeséseit keresik fel. A túra megkezdéséhez a siklóvasutat (pozemná lanovka) is igénybe vehetjük, amely pár perc alatt felszállít a Tarajka (Hrebienok) turistaközpontba, de aki elég erőt érez magában, ezt a szakaszt a kék túrajelzés mentén gyalogosan is megteheti.

A Tarajka egyébként a felette magasodó tarajos hegyről kapta a nevét. Az itt kiépült központból számos úti cél elérhető, hiszen több turistaútvonal keresztezi egymást, így bárki találhat saját igényeinek, képességeinek, erőnlétének megfelelőt. Kiváló szemléltető eszközök, térképek is segítenek az eligazodásban, tájékozódásban.

Amennyiben a zöld turistajelzésen indulunk el, rövidesen a Tarpataki vízesésekhez (Vodopády Studeného potoka) jutunk. A túraút viszonylag könnyű, kevésbé gyakorlott turistáknak sem okoz különösebb gondot, a Bilík menedékházig ( Bilíková chata ) az út részben aszfaltozott. Innen le-föl hullámzó, szerpentines, kövezett, esős időben azért nem árt az elővigyázatosság.

Ezen a szakaszon a Tarpatak egymás fölött sorakozó két vízesését csodálhatjuk meg.  A hegyi patak itt már a Kis- és a Nagy-Tarpatak összefolyása által széles folyócskává duzzad, így a köveken szétfutva eléri a 4 – 5 méter szélességet is.

Elsőként a fehér habokkal alázúduló Nagy vízeséshez lefelé kanyarodik az utunk, majd ha ezt megcsodáltuk, visszatérve, és fölfelé haladva elérjük a Felső vízesést, ahonnét szintén csodaszép panoráma tárult a szemünk elé. A széles vízesésen egy túra-utakat összekötő hidacska ível át, ami a kirándulók kedvelt „fényképezkedős” helye.

A túlbátor, ügyeskedő turisták egy-egy fotó erejéig, vagy a kalandkeresés miatt gyakran bemerészkednek a vízesés habjai közül kimagasodó sziklákra is. Eközben azért nem árt arra is gondolni, hogy egy esetleges bokaficam miatt, ami akadályoz a járásban, a hegyi mentők segítségnyújtását kell kérni. Az ilyen esetekért azonban benyújtják a számlát, és ez bizony nem kis összeg. Persze, a sziklagörgetegeken fátyolként szétcsapódó gyönyörű fehér habok vonzásának nehéz ellenállni, de a biztonságunk megéri.

Az említett két vízesés közelében, a zöld és a sárga túraútvonalak egyesülésénél áttérhetünk a kék jelzésre, amely a Rainer kunyhónál rávezet a piros, Tátrai Magisztrál fő túraútvonalra.  Ez vezet aztán feljebb az  Óriás-vízeséshez. A név azonban senki képzeletét meg ne tévessze, mert a vízsugár lényegesen keskenyebb az előzőeknél, viszont toronymagasságból zúdul alá.

Az Óriás-vízesést az előbb leírtaknál lényegesen egyszerűbben is meg lehet közelíteni. A zöld túrajelzésen visszatérünk a Tarajka (Hrebienok) turistaközpontba, ahonnan rátérünk a piros jelzésű Tátrai Magisztrál túra-útvonalra. ( Más néven Felső-turistaút, szlov. Tatranská m

agistrála.) Tekintettel a kedvezőtlen időjárásra, mi ezt a második, biztonságosabb útvonalat választottuk.

A hegyi utacska első szakaszán egy városi park sétányával vetekszik, a kényelmes séta kedvelői is bátran elindulhatnak rajta. Az útszakasz ráadásul természeti szépségekben is nagyon látványos. Bal felől a Tarajka csipkéi, majd távolabb, egy-egy idetévedt napsugár fényében a Szalóki hegycsúcs ormai (Slavkovský štít ), jobb felől pedig, a felhők szegélye mögül a Poprádi völgykatlan, majd az Alacsony-Tátra hullámzó hátai villannak elő. Az utacska mentén mindenütt színpompás alpesi virágok díszítik a tájat.

A piros jelzésű Tátrai Magisztrál a Ranier – kunyhóig (Ranierova chata) biztosítja a parki séta kényelmét. Ezen a területen találkozik a Kis- és a Nagy-Tarpatak, és az útszakasz fölfelé haladva már kövezetté szerpentinesé válik. Szintén a Ranier – kunyhó közelében „fut be” a kék jelzésű túraút, az előbb említett vízesésektől.

Kirándulásunk idején egyre sűrűbben esik a hideg őszi eső, magunkra kapjuk esőkabátjainkat, megigazítjuk a bakancsunk kötőjét, és az Óriás vízeséshez továbbra is a piros jelzést követjük. Meredek lejtőn érünk le a Nagy-Tarpatak völgyébe, ahol a folyócskán átívelő hídon a cudar idő ellenére is sok turista gyönyörködik a hegyek, és az alázúduló fehér habok varázsában.

Közvetlenül a híd folytatásaként már látni a felfelé vezető kövezett hegyi utat, mely előbb picit balra tart, majd később egy éles jobbkanyarral irányt vált, és a Zamkovsky menedékház irányába fokozatosan emelkedve halad, immár a Kis-Tarpatak felé. A táj hatalmas hegyi viharoktól tépázott, mindenütt kidőlt fenyőóriások figyelmeztetnek a természet mit sem kímélő erejére.

Lassan kibontakozik szemünk előtt az Óriás vízesés zuhataga, de sajnos nincs lehetőségünk sokáig gyönyörködni, az időjárás pár perc csodálat után hátra arcot parancsol.

A Kis-Tarpatak egyébként – egy szilahasadékba utat vágva – körülbelül 20 méter magasságból zuhan alá, szinte függőlegesen, közvetlenül a túraút mellett. A vizén egy kis vasszerkezetű híd ível át, erről csodálhatják meg a turisták a zuhatagot.  A patak a híd alól aztán tovább rohan lefelé, táncolva az útjába kerülő sziklagörgetegeken, amíg össze nem találkozik a Nagy-Tarpatakkal.

Visszafordulunk, a csúszós köveken lassan, óvatosan lefelé. A sétányra visszaérve már szakadoznak a felhők, és a völgykatlan felett színes szivárvány jelzi az idő változását.

Már azt is sejtjük, hogy a Duna mellékén, otthon, szeptember elején 20 – 25 fok meleg, és lágy napfény feledteti, hogy a Tátra bércei nem a legkedvezőbb fényben engedték látni saját fenségüket. Nem számít, hiszen tudjuk, a borúra mindig derű jön, és az élmény így is megérte …

Buday Mária

A képek a szerző felvételei