Érdekes lenne egy közvélemény kutatásban megtudni, hogy Szlovákia 5,414 millió lakosa közül január elsején hánynak jut eszébe, hogy az újév köszöntése mellett az államalapítást is ünnepelni illene.

 

Kivételt képeznek a hivatásos politikusok, polgármesterek, akik újévköszöntőjükben jórészt kötelességből, kisebb részt meggyőződésből kitértek egy-két mondat erejével idén is Szlovákia megalakulásának 23. évfordulójára is.

 

Államalapítás és újév

 hirdetes_810x300  

 

Nem szerencsés dolog az államalapítás és az újév első napjának egybeesése Szlovákiában! Szilveszterkor, éjfélkor az emberek elenyésző része pukkantja ki pezsgőjét a fiatal állam alakulására emlékezve, jobb esetben arra is.

 

Szlovákia rövid történelme nem ad túl sok lehetőséget a szó szoros értelmében vett államünnepekre (május 1., 8. nemzetközi), a más nemzetekkel (cseh, magyar) való együttélésből eredő neves történelmi eseményeket pedig nem tekintik méltónak állami rangra emelendő ünnepnek.

 

Gondolok itt elsősorban október 28-ra, Csehszlovákia megalakulásának napjára, vagy augusztus 20-ra, a magyar államalapításra, Szent Istvánra, aki nem csak a magyar, hanem a szlovák népnek is első királya volt.

 

Magyar kártya helyett migránskártya

 

Visszaemlékezve a kilencvenes évek elejére, az önállósodást megelőző és kísérő nacionalista felhangokra a szlovák parlamentben, az akkor hangadó szlovák pártok és politikusaik sűrű magyarellenes kirohanásaira, sokan kételkedtünk a magyar kisebbség jövőjét illetően. Ma már szinte természetesnek tűnik, hogy az önállósodásból eredő szlovák lelkesedésnek nacionalista színezete is volt.

 

Mára lecsitultak ezek a hangok, politikai süllyesztőbe kerültek a túlfűtött nemzeti érzelmű szlovák pártok, és reméljük, hogy a márciusi parlamenti választások kampányában sem kerül elő újra a magyar kártya. Valószínűleg nem, mert a migránskártya keverése jelentheti majd a jövedelmezőbbet, az adukártyát!

 

Önerőből még gyorsabban fogyunk

 

Viszont nem lényegtelen zárójelben megjegyezni, hogy a magyarellenesség „tomboló” éveiben az 1991-es népszámlás alkalmával az országban még 567 296-an vallották magukat magyar nemzetiségűnek, 2001-ben is még több mint 20 ezerrel voltunk a félmillió felett, 2011-ben a „szlovák-magyar konszolidáció” kibontakozásakor pedig már jóval a félmillió alá csökkent a számunk. Nem kell minket tehát bántani, fogyunk mi magunk is, sőt, önerőből mintha gyorsabban menne!

 

Cseh és szlovák történészek még bizonyára sokat fognak foglalkozni Csehszlovákia széteséséhez vezető okok vizsgálatával. Leegyszerűsítve talán nem jelent nagy bátorságot kijelenteni, hogy a valótlan állításokon és megtévesztéseken alapuló, mesterségesen létrejött államalakulatnak törvényszerűen szét kellett esnie.

 

Antidemokratikus szétesés

 

Maga a szétesés módja viszont antidemokratikus volt, hiszen a végeredménytől félve nem kérték ki a polgárok véleményét, nem volt népszavazás a szétválást illetően. Az 1993. január elsejére sebtében, sok pénzért felépített határátkelőhelyek épületei a cseh-szlovák határszakaszon ma már elvesztették eredeti funkciójukat, sok esetben idegenforgalmi látványosságokká váltak. Így utólag mondhatni, kár volt a nagy sietség!

 

Az Európa Uniós és a schengeni övezetbeli tagságunkkal pedig az évek folyamán mintha tovább csillapodott volna az államalapítás évfordulóinak ünneplési láza. Szilveszteré, az új esztendőé pedig nem! Hajrá 2016!

 

Száraz Dénes

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!