Lássuk a választási kudarcok pozitív oldalát

Nem csupán az MKP választási szereplését lehet sikertelennek elkönyvelni, a másik magyar érdekeltségű párt, a Most-Híd sem ugrálhat örömében a választásokon való szereplésük miatt.

Megalakulásuk óta harmadszor mérettek meg a parlamenti választásokon, és most szerepeltek a leggyengébben a parlamentbe juttatott 11 képviselőjükkel, akik közül négyen szlovákok. Szlovák szavazatok nélkül ők is kint rekedtek volna! A felvidéki magyarságnak ez volt a leggyengébb szereplése a szlovákiai parlamenti választások 1989 utáni történetében.

A hétemberes magyar parlamenti érdekképviselet hatékonysága a jövőt illetően erősen megkérdőjelezhető, mint ahogy a végeredmény tudatában a párt magyar érdekeltsége is. Legnagyobb sikerként azt könyvelhetik el, hogy a két kakas számára szűkre szabott „szemétdombon” az MKP-nak nem sikerült a parlamentbe jutás, aminek érdekében az „egyetlen esély” hirdetésével mindent el is követtek. De sekély e kéj!

    

Mégis mi lehet a pozitív hozadéka a felvidéki magyarság számára ennek a sikertelenségnek? Lehet-e egyáltalán?

Mit értünk volna el azzal, ha választásokon mindkét párt bejut a szlovák parlamentbe, és ott mindenféle együttműködési szándék hiányában csak azt figyelték volna, hogy hogyan lehet a másik párt képviselője alól kihúzni a széket, vagy hogyan lehet a büfében sorban állva a másikat megelőzni?

Bizonyára tovább mélyült volna a szakadék a két párt között, és ezzel a felvidéki magyarság megosztottsága is. Nem beszélve arról, hogy mi lett volna, ha az egyik párt a kormányoldalon, a másik pedig ellenzékben kényszerült volna politizálni (megvolt rá az esély). Barikádharc! Így csak – Csokonai után szabadon – béka-egér harc volt!

Mit értünk volna el azzal, ha a Most-Híd nem szerepel ilyen gyengén, ha több magyar nemzetiségű képviselőjelöltet sikerült volna mandátumhoz juttatniuk, ha a párt szlovák választói nem karikázták volna befutó helyekre Žitňanskát, Šebejt, Švejnát és Kresákot? Amennyiben sikerült volna kiütéses győzelmet aratni a magyar párt felett, a vegyespárt által képviselt „vegyesideológia” végképp meghonolt volna a Felvidéken, és a magyar etnikum gondolkodásából a közeljövőben végképp kihunyt volna a most még pislákoló magyarságtudat.

Mit értünk volna el azzal, ha csak az MKP jutott volna be a parlamentbe? Egy kis székelyföldi kiállás, elkötelezettség és elszántság várázsolódott volna ide, a Felvidékre. Igaz, ilyen már volt, de akkor még nem létezett a Most-Híd! Ezért jött létre!

Korparancs diktálta közös indulás

Mit értünk volna el azzal, ha az erős rivalizálás és széthúzás miatt annyira lecsökken a magyarok választókedve, hogy egyik párt se jutott volna be a parlamentbe? Senki se kívánta, mert át kellett volna rajzolni a határon túli magyarság térképét, a szlovákok pedig örömtüzeket gyújtottak volna a hegyekben, völgyekben, a szülőföldünkön! De ezzel a megosztottsággal jó úton haladunk ebbe az irányban!

És mit érhetünk el ezzel az eredménnyel? Talán azt, hogy most széleskörű civil kezdeményezésekkel, erélyes és egységes fellépéssel, korparancs diktálta soha nem tapasztalt összefogással olyan nyomást gyakorolhatunk politikusainkra, ami rákényszeríti őket az közös indulásra! Hogy négy év múlva – de a valószínűsíthető előrehozott parlamenti választások miatt (ami számunkra kedvező is lehet) akár korábban is – nem leszünk rákényszerülve a megosztottságunkból eredő viszálykodásra és az utólagos siránkozásra! Politikusaink számára legyen intő jel a felvidéki magyarság megosztottságából eredő alacsony választói kedv és közöny!

Aki ezt nem tudatosítja, annak nincs helye a szlovákiai magyar politikai életben!

Száraz Dénes